Az alacsony termelékenység összefügg a gazdasági szerkezettel

Megjelentek az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP), a tényleges termelékenység, a foglalkoztatás költségei, valamint a gazdasági szerkezetet tükröző foglalkoztatás-szerkezeti adatok. A továbbiakban az adatok közötti összefüggéseket elsősorban a termelékenység és a gazdasági szerkezet oldaláról vizsgáljuk.

1. ábra: Egy főre jutó GDP (PPS) az EU átlag százalékában (2022)

A 27 ország között Magyarország, az EU-s átlag 77 százalékán lévő egy főre jutó GDP értékével – Romániával, Portugáliával együtt – a 20 helyen van, megelőzi Lettországot, Horvátországot, Görögországot, Szlovákiát és Bulgáriát.

Továbbra is nagy a különbség a magyar és az osztrák érték között: 48 százalékpontnyi. A magyar és a portugál érték 2022-ben a 2021-dikhez mérve 2, a román 3 pontnyit javult, míg a szlovák 2 pontnyit romlott. A cseh érték szintén romlott: 92-ről 91 százalékra esett vissza, de így is a legjobb régiónkbeli teljesítmény maradt, megelőzve a 92 százalékon álló szlovén értéket. A 27 tagállam között 16 már túllépte az EU-s átlagot, 11 pedig még alatta van. Az élen Luxemburgot, Írországot, Dániát, Hollandiát és Ausztriát találjuk.

2. ábra: Valós termelékenység a teljes üzleti szektorban néhány EU-s országban (Egy foglalkoztatott által előállított új hozzáadott érték, 1000 euro, 2020); Forrás: Eurostat 2023.03.15.

A vizsgált országok között a valós termelékenység tekintetében Írország, Luxemburg és Dánia vezet. Sereghajtó Románia, Magyarország, Szlovákia és Lengyelország. A cseh érték 25,1, az osztrák 35,1 százalékkal több, mint a magyar. A 27 ország között Magyarország a 21 helyen van.

A két adatsor kapcsolatát az alábbi ábrán látjuk:

3. ábra: A valós termelékenység és az egy főre jutó GDP összefüggése; Forrás: Eurostat, 2023.03.15. és 2023. 03. 23.

A 3. ábra szerint szoros kapcsolat van a termelékenység és az egy főre jutó GDP-vel mért gazdasági teljesítmény között. A kapcsolat szorossága különösen régiónk kevéssé fejlett gazdaságai esetén feltűnő. Luxemburg és Írország kiugró adataira később térünk vissza.

Régiónkban jelentős, a KSH adatai szerint 24,8 százaléknyi a gazdasági szerkezeten belül a feldolgozóipar aránya. (Helyzetkép az iparról, 2020). Ezért a gazdaság egésze szempontjából is kiemelkedő fontosságú a feldolgozóipar termelékenysége.

4. ábra Valós termelékenység a feldolgozóiparban, néhány EU-s országban (Egy foglalkoztatott által előállított új hozzáadott érték, 1000 euro, 2020); Forrás: Eurostat 2023.03.15.

A 4. ábrán azt látjuk, hogy a feldolgozóipar termelékenysége magasabb, mint az országos átlagérték (országos átlag 24,3 ezer euro/fő, feldolgozóipar 33,2 ezer euro/fő). Azonban a magyar érték így is csak 39 százaléka. Viszont a V4-ek között a magyar érték a legmagasabb. Ennek az egyik oka, hogy a feldolgozóiparon belül például a gyógyszeriparban: 80,1, a vegyiparban 120,9 és a számítógép, elektronika, optika ágazatban 46,1 ezer euro/főt ér el a valós termelékenységi mutató értéke. Ezek az ágazatok együttesen a feldolgozóipar 19,8 százalékát adják a legutóbbi KSH adatok szerint. (Helyzetkép az iparról, 2020). Ugyanakkor a 26,9 százalékot kitevő járműipar termelékenysége ennél alacsonyabb, csupán 44 ezer euro/fő. A kiugró ír adat azt tükrözheti, hogy Írországban csak olyan ágazatok illetve cégek működnek a feldolgozóiparban, amelyeket az erős innovativitás, magas hozzáadott érték előállítás és ezekhez kapcsolódva a magas termelékenység jellemez. Ezeket a jellemzőket a további, például a foglalkoztatás-szerkezeti adatok is igazolják.

De a magas ír, holland és luxemburgi termelékenységi szint a tudományos és technológiai területen (5. ábra) és a tudásintenzív szolgáltatásokban (6. ábra) alkalmazottak magas arányának is köszönhető.

5. ábra: Foglalkoztatottak aránya a tudományos, technológiai területeken a teljes foglalkoztatottságból (2022, %); Forrás: Eurostat, 2023.04.27.

6. ábra: Foglalkoztatottak aránya a tudásintenzív szolgáltatásokban a teljes foglalkoztatottságból (2022, %); Forrás: Eurostat, 2023.04.27.

Viszont a nagy hozzáadott értéket létrehozó magas termelékenységű munkahelyek, illetve foglalkoztatás aránya Magyarországon alacsony, viszont, ugyanakkor – ahogyan a 7. ábrán láthatjuk -, az alacsony tudásszintet igénylő, valószínűleg többségében összeszerelő munkahelyek aránya pedig magas a magas részesedésű feldolgozóiparban. Igaz, magas ez az arány Lengyelországban, Szlovákiában és Csehországban is.

7. ábra: Foglalkoztatottak aránya az alacsony tudásigényű, összeszerelő jellegű munkahelyeken az összes foglalkoztatottból a feldolgozóiparban (2022, %); Forrás: Eurostat, 2023.04.27.

Természetesen az összefüggéseket tovább lehetne boncolgatni. Azonban a vizsgált adatsorból is már látható, hogy a termelékenység javítás útja a nagy hozzáadott értéket előállító ágazatok és tevékenységek arányának növelése. A jelenlegi gazdasági szerkezeten belül ugyanis ezek aránya – a fejlett gazdaságú, termelékenyen és versenyképesen működő országokhoz mérve – alacsony.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy nincs elegendő helyi tudás- és értékteremtés a magyar gazdaságban, ezért kevés az új hozzáadott érték, ami a termelékenység növekedését is gátolja. Ezt mutatják a foglalkoztatási adatok is: sokan dolgoznak alacsony értéket és kevesen magas hozzáadott értéket teremtő munkahelyeken. A magyar gazdasági szerkezet gyenge pontja tehát, hogy a tevékenységek nagy aránya helyezkedik el a 8. ábrán látható értékgörbe „alján”.

8. ábra: Hozzáadott érték és tudásteremtés az értékgörbe mentén; Forrás. OECD alapján saját szerkesztés

Ez a gazdasági szerkezet pedig gátolja a termelékenység, és ezen keresztül a versenyképesség javítását is. Tekintettel a feldolgozóipar nagy arányára különösen fontos iparpolitikai feladat a feldolgozóipar helyi tudásteremtő képességének erősítése, ami egyben javítaná válságállóképességét is.

Természetesen az alacsony hozzáadott értéket előállító területen a bérek is alacsonyabbak. Ezt bizonyítják az Eurostat a munkaadók bér és járulékköltségeit bemutató, 2023. március 15-i adatai is. Például a gyógyszeriparban Magyarországon ez az érték átlagosan 40,3 százalékkal magasabb, mint a járműiparban, s 74,1 százalékkal magasabb, mint a feldolgozóipar átlaga.

Összességében azt mondhatjuk, hogy kimerültek Magyarországon az egy főre jutó GDP többletmunkaerő bevonásával történő növelésének lehetőségei. A megoldás a termelékenység javítása: nem többet, hanem okosabban kell dolgozniuk a munkavállalóknak. Ez egyrészt szükségessé teszi minden területen a termelékenység többlettudással, innovációval, korszerűbb menedzsmenttel való javítását. Másrészt felveti a gazdasági szerkezeten belül a nagyobb hozzáadott érték előállítását lehetővé tevő tevékenységek és munkahelyek arányának növelését. Ez beruházási oldalról azt jelenti, hogy nem a fizikai kapacitások bővítésére, hanem azok hatékonyabb kombinációjára és észszerűbb hasznosítására, vagyis többlet tudás- és szervezetfejlesztési beruházásokra van szükség.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár.