Nehéz év előtt állunk, de sok a biztató jel is

Jó volt a gazdasági növekedés tavaly, és a foglalkoztatás is nagyon szépen alakul. Kérdés, vajon a környező hasonló országok hol tartanak, és kell-e aggódnunk az EU-ért, hiszen most már legtöbb területen látjuk a 2022-es év előzetes fő számait.

GDP-növekedés, infláció

Az előzetes adatok szerint az EU gazdasági növekedése 2022-ben 3,6 százalék volt (meghaladva az amerikaiakat és partiban a kínaiakkal), míg hazánké 4,6 százalék, ami tetszetős, az európai átlag fölötti. Nem teljesült az a pesszimista jóslat sem, hogy mindkét egységnél előáll a technikai recesszió, azaz két egymást követő negyedév láncban visszaesést hoz. Az EU-ban is csak Észtország, Magyarország és Csehország esetében látunk eddig ilyet, de minimális mértékben. (Akárcsak az USA-ban a tavalyi év első felében.)

Ez jobb eredmény, mint előzetesen gondoltuk, tavaly csak Svédország esett vissza, minimálisan.

A nagy várakozás a 2023 éves lesz, de úgy néz ki, hogy az Unió akkor is elkerüli a visszaesést, beleértve a hatalmas energetikai átállásokkal és cikcakkal küzdő Németországot is.

Az infláció is lefelé indult az EU-ban már az ősszel, az éves átlagos harmonizált árindex ( HICP) 9,2 százalék volt tavaly az Eurostat szerint, míg nálunk 15,3 százalék a Bizottság Téli Előrejelzése szerint, ami nem a legmagasabb volt az EU-ban, a baltiaknál például ennél is több volt. Regionálisan sem volt kirívó, de a felfutása annál inkább, hiszen ismerjük a december-decemberi 12 havi indexet az Eurostatnál, miszerint ez hazánkban 25 százalék fölött volt, míg az Európai Unióban 10,4 százalék.

Az igazi fekete leves 2023 lesz, amikor viszont az átlagos éves infláció még nő nálunk - rajtunk kívül a lengyeleknél lesz 10 százalék fölött -, sőt messze a legmagasabbra várható az EU-ban annak ellenére, hogy az átlagos energiaárak világpiaci ára alacsonyabb lesz az idén, mint tavaly. Vagyis az állami rezsiszubvenció ára a tavalyi nagyon drága beszerzések miatt sok központi bevételt kíván, és ezért nem csökken a lakossági ár. Itt kategóriákkal kimagaslunk az Unióból, sajnos.

Államháztartási deficit

Ha megnézzük az első három negyedév alapján az államháztartási deficiteket, akkor abból az látható, hogy az EU-ban a második és harmadik negyedévben már három százalék alá került a hiány GDP-hez mért értéke, vagyis jó esély van arra, hogy jelentősen csökkeni fog az eladósodottsági ráta. (A harmadik negyedév végén már négy százalékponttal volt alacsonyabb az EU-ban, mint egy évvel korábban.)

Hasonlóan nyilatkozhatunk Magyarország esetében is, de itt a magas növekedés és a magas infláció miatt állhat ez fent, és ne feledjük, hogy 50 ezer milliárd forint körüli államadósság 2022 végén már önmagában óriási teher. (Magyarországnál ez is 4 százalékponttal csökkent, ráadásul alacsonyabb bázisról, de alig volt olyan EU tagállam, melynek ne csökkent volna a rátája, ami örvendetes.)

Az, hogy a háborús helyzettel közvetlenül viaskodó -áruforgalmi átállások az oroszokról, segélyek Ukrajnának - baltiak, valamint Bulgária és Horvátország államháztartási egyenlege a tavalyi év második felében pozitív volt, meglepő és kalapemelésre méltó, bár utóbbi két ország esetén tudjuk ezt be annak is, hogy igyekeztek az euróövezetbe lépni és ehhez a fegyelmet fenn kell tartani.

Az EGT-tag Norvégia hatalmas külső-belső többletén a jelentős gázimport alapján nem csodálkozhatunk, de az EU társutas Svájc vagy Svédország aktív mérlege is nagyon elismerésre méltó a mai viszonyok közepette. Magyarország az Eurostat szerint a harmadik negyedévben már 5,3 százalékos hiánynál járt, így joggal feltételezhetjük, hogy a mostani hiány hozni fogja a kormány által jósolt 6,1 százalékot az egész tavalyi évre. Ez mind uniós, mind regionális szinten fájdalmas tükör, nem véletlen, hogy leértékelést vagy annak kilátásba helyezését is el kellett szenvednünk az év elején két angolszász minősítőnél. És márciusban jön a harmadik minősítő cég.

Energia- és élelmiszerárak

A nagyon veszélyesnek gondolt élelmiszer és energia áremelések hatására, valamint az orosz energiaszankciók következtében hogyan alakulnak a folyó fizetési mérlegek és azon belül a külkereskedelmi szaldók? 2008 óta először ment 2022-ben az EU összesített folyó fizetési mérlege negatív tartományba, az első háromnegyedév alapján ez szinte biztosra vehető, mivel a második negyedévtől már mínuszos volt a 27 ország együtt.

Elsősorban az árukereskedelemi mérleg vált negatívvá - nyilvánvalóan az energia mérleg révén, hiszen az élelmiszerben maradt kontinensünk nettó exportőr, ahogy Magyarország is.

A szolgáltatási egyenleg is romlott, sok EU-n kívüli turista és fuvarlehetőség elmaradt, de összességében még javította a folyó fizetési helyzetet az előző évekhez képest, nálunk is. Ezekkel együtt sem várható az EU-ban a GDP jelentős százalékában - maximum 2-3 százalék - deficit e téren tavalyra, az idénre pedig visszatérhetnek a Huszonhetek az egyensúlyi állapotra a jelentős és gyors energiatakarékossági és diverzifikációs intézkedések miatt is. Magyarországon viszont elemzők és az eddigi eredmények - 10 milliárd euró mínusz szeptember végéig! - azt jelzi előre, hogy a GDP 10 százaléka is lehet 2022-ben a külső folyó hiány, ami a románokkal karöltve rekord mértékű lesz. Váratlanul magas hiányuk lesz a cseheknek is, ami a kis visegrádi országok FDI modellje miatt is magyarázható.A lengyeleknél a harmadik negyedévtől ugrottak meg a külső hiányok, mivel elmerültek az ukrajnai konfliktusban, kifizetetlen exportjuk egyre magasabb lesz. De még így sem fog náluk a kétszámjegyű érték születni.

A baltiak viszont egyensúlyban fognak maradni, ami egy teljesen eltérő felfogás hozzánk képest a gazdasági növekedés és annak egyensúlyi fedezete tárgyában - az utóbbi javára.

Külkereskedelmi mérleg

Ezen belül hogyan alakul a külkereskedelmi mérleg? Az első lényeges felfedezés az EU 430 milliárd eurós árukereskedelmi hiánya tavaly, melyet már évtizedek óta nem láttunk. Ám ennek kizárólag az energiamérleg az oka, ami viszont egyedinek tűnik, és lassul a hiánynövekedési ütem is.

Élelmiszer és nyersanyagok - abból, ami nem energia - terén az EU szinte egyensúlyt tudott tartani tavaly is, sőt, az élelmiszer aktívumát tartotta az előző évhez képest, akárcsak Magyarország, ugyanakkor a feldolgozott termékeknél a globális láncok szakadása miatt az EU aktívuma csökkent 100 milliárd euróval, ez is közrejátszik a külső mérlegek romlásában. Magyarország esetében is az energiaszámla romlása - mintegy 10 milliárd euróval - okoz súlyos gondot, de más területen is versenyképességi problémák vannak, hiszen 2021 nyara óta minden hónapban - még messze volt akkor a háború - negatív az áruforgalmi mérlegünk, tavaly július óta ráadásul minden hónapban átlag 1 milliárd euró fölötti összeggel. (Ezt törte most meg 2022 decembere, amikor csak 150 milliós nagyságrendű hiány lehetett itthon, nem vettünk már gázt lényegében.)

De nem minden térségbeli országnak van orbitális áruforgalmi mérleghiánya: az energia átállás miatt a baltiaknál nagy volt a hiány, ezt kiküszöbölték valamennyire a szolgáltatások terén, de érezhetően elszállt a mérleg a horvátoknál is. A lengyelek és a szlovákok viszonylag kisebb hiánnyal jelentkeztek, a csehek pedig megtartották a pozitív mérlegüket.

Változó orosz-magyar külkereskedelmi reláció

De akkor vajon nagyot változott az oroszokkal a külkereskedelmi mérleg, főleg az import területén? Igen. Az embargók és az energiaátállások hatására az EU exportja 30 milliárddal csökkent, míg importja 40 milliárddal nőtt 2021-hez képest. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy 2020-ban például az EU mérlege az oroszokkal minimálisan volt negatív, ami elsősorban az energiaáraknak volt köszönhető.

Mindezzel együtt az EU importja Oroszországból 2022-ben kevesebb volt, mint a britektől - ellentétben 2021-gyel, - az amerikaiaktól a behozatal sokkal e fölött van, de az orosz import csak 20 százalékkal haladta meg tavaly a norvégot! (Behozatalban Kína természetesen utcahosszal az első.)

Ezt a trendet Magyarország nem mondhatja el magáról. Exportunk az oroszok felé lényegesen csökkent az embargók hatására, de importunk onnan az égbe szökött, mintegy 2,5-szeresére emelkedett, több mint 8 milliárd euróra. Lényegében csak az energiaimport növekedése - 10 milliárd euró! - adta ki a magyar külkereskedelmi mérleg negatívumot 2022-ben - 11 milliárd euró -, de már közrejátszott a 2020-21-es romlásban is.

Lesz-e recesszió?

Mi látható ezekből? Egyrészt az, hogy nem kell féltenünk az Európai Uniót (jobban kell aggódnunk magunk miatt), valószínűleg ők az idén is elkerülik a recessziót - az egyensúlyi és inflációs helyzet ezt lehetővé teszi -, sőt nem tartom kizártnak, hogy ezen belül minden tagállam - beleértve a németeket és a baltiakat. Komolyan lenyomják az inflációt az év végre 3 százalék közelébe és a jelek szerint az orosz energiaimportot is radikálisan csökkenteni fogják. (Ebben kiemelkedő még a magyar és a szlovák függés.)

A következő két év adja meg a választ arra, hogy a még 2021-ben az importjuk harmadát az oroszoktól behozó baltiak, a 20 százalék fölötti aránymutatóval rendelkező szlovákok, és a 10 százalék fölötti magyarok és lengyelek hogyan állítják át - ha egyáltalán - a maguk importrendszerét Oroszországról más irányba.

Ilyen környezetben tartható az egyensúly?

Másrészt az is kérdés lesz, hogy ebben az évben a mérsékelt gazdasági növekedés mellett mennyire tudják megtartani az egyensúlyukat az EU tagállamok, illetve Magyarország és az uniós keleti térség. 2020-ban a baltiak és szlovénok már jól vizsgáztak ebben, de a többiek, benne hazánk is, még az igazi vizsga előtt állnak, a lengyeleket is beleértve. Magyarország külső hitelfelvételre kényszerült, emelkedett a devizaadósság aránya idehaza; az utóbbi időben csak hazánkat minősítették le. A következő év nem a felzárkózás, hanem a stabilizáció versenye/próbája lesz az EU keleti perifériáján, de főleg nálunk. Mi a recesszió elkerülésére és a foglalkoztatás tartására koncentrálunk, a piaci világ viszont azt várja el, hogy ennek számlájaként ne rontsuk tovább az egyensúlyt és a versenyképességet.

A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, korábbi külgazdasági államtitkár.