Hibás közjegyzői okirat miatt a devizahiteles nem mentesül a végrehajtás alól

Ingatlannal fedezett követeléseknél, a végrehajtás megindításának legjellemzőbb formája az, hogy a bank és adósa közjegyzői okiratba foglaltatják a közvetlen végrehajtás elindításának lehetőségét, és szükség esetén a bank a közjegyzőnél kezdeményezi a végrehajtás megindítását. A bank által felmondott kölcsönszerződést ebben az esetben a közjegyző kézbesíti az adósnak.

Ilyenkor a közjegyző a hozzá visszaérkező tértivevény alapján kiállít kézbesítési tanúsítványt és a pénzintézet ennek felhasználásával kezdeményezheti a végrehajtást annál a közjegyzőnél, aki a kölcsönszerződést közjegyzői okiratba foglalta. A Kúria egyedi esetben hozott döntése értelmében, ha a tanúsítvány nem tartalmazza a felmondás szó szerinti szövegét, , akkor az nem tekinthető olyan közokiratnak, amely alapján közvetlen végrehajtás indítható az adóssal szemben.

Bódizs Kornél ennek kapcsán kifejtette: téves azt gondolni, hogy amennyiben a végrehajtás elindítása esetleg nem felelne meg a törvényi előírásoknak, az egyben az adósság megszűnéséhez is vezet.

„Hosszútávon az adósok ebben az esetben sem mentesülnek a fizetési kötelezettségeik alól. A Kúria döntése egy konkrét perben hozott ítélet, amelynek lényege, hogy a bíróság alakilag nem találta megfelelőnek a közjegyzői felmondás tanúsítványát. Ez az adott ügyben azt jelenti, hogy a jelenlegi végrehajtás nem folytatódik, annak eddigi költségeit kifizeti a hitelező, a behajtási idő pedig megnövekszik. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy mivel a Kúria ebben az eljárásban nem azt vizsgálta, és nem arról döntött, hogy a követelés jogszerű-e, ezért azt nem lehet kijelenteni, hogy az adós nem tartozik, és a követelés a későbbiekben, más eljárás keretében nem érvényesíthető.  A hitelező várhatóan új követelés-érvényesítési eljárást indít, legalábbis erre minden lehetősége megvan, annak költségeit pedig az adós fizeti majd meg” – ismerteti Bódizs Kornél.

Hozzátéve: a pereskedés egy ilyen ítélet reményében általában csak időhúzást eredményez, ami esetenként akár szolgálhatja is az adós érdekét, ha az időnyerés segít neki abban, hogy a fizetendő összeget előteremtse, vagy anyagilag megerősítse a helyzetét. A MAKISZ elnöke szerint azonban erre valók azok a kedvezmény-megállapodások, amelyekre a bankok és követeléskezelők lehetőséget biztosítanak. Fontos megjegyezni, hogy az idővel a késedelmi kamatok és költségek növekednek, illetve a kedvezményes megállapodás esélyét csökkenti az az ügyfél, aki perrel lassítja a követelés-érvényesítési folyamatot.

„A konkrét ügyben a közjegyzői okirat tartalmát nem ismerjük - ha ez megfelel a szokásos tartalomnak, akkor természetesen előfordulhat az is, hogy azon közjegyzők, akik biztosra akarnak menni, a jövőbeli tanúsítványaikat az ítélethez igazítják. Arra azonban nem számíthat az adósi oldal, hogy tömegesen meg fogják szüntetni a végrehajtást kérők a már folyamatban lévő eljárásokat, ahogy arra sem, hogy a jövőben az ilyen pereket az adósok feltétlenül megnyerik. Érdemes az üggyel kapcsolatban megjegyezni, hogy a hitelezők és közjegyzők – saját jogi meggyőződésüktől is függetlenül – mindig alkalmazkodtak a bírói gyakorlathoz. A közjegyzői felmondások egyébként – a közjegyzői törvény mellett – lényegében a Végrehajtási törvény mindössze két során alapulnak, így a gyakorlatot eddig is a bíróság alakította, szinte már jogalkotói éllel. Bírósági döntés nyomán terjedt el az a közjegyzői/hitelezői gyakorlat is, hogy a közjegyzői okiratos hitel/kölcsön felmondását egyáltalán közjegyzői okiratba kell foglalni. A későbbi bírói gyakorlat következménye pedig az lett, hogy a felmondást a közjegyző kézbesíti, majd a kézbesítést is tanúsítja. A legfontosabb megállapításunk pedig az, hogy semmi nem változik abban a vonatkozásban, hogy a lejárt tartozásokat ki kell fizetni.”

Ehhez kötődően a MAKISZ elnöke leszögezte: a követeléskezelők pernyertességi aránya 90% feletti. Ezt a magas arányt annak ellenére sikerül tartani, hogy a jogszabályok utólagos átértelmezésével a korábban bevett és bíróságok által is elfogadott gyakorlatok kérdőjeleződtek meg. Szavai szerint nem arról van tehát szó, hogy a 10-15 évvel ezelőtti banki konstrukciók hibásak lennének, hanem arról, hogy a régi termékek az akkori jogi elvárásokat tükrözik, és a jogalkalmazás változása a MAKISZ szerint esetenként a jogbiztonság határát is súrolja.

„Megitélésünk szerint egy gazdaság egészséges működése szempontjából az egyik legfontosabb az általános jogbiztonság, amelyben az állam garantálja, hogy az adós fizet, a hitelező pedig a pénzéhez jut. Már csak azért is, mert a hitelezői oldalon is léteznek olyan sorsok és olyan történetek, amelyekben a család vagy vállalkozás azért megy tönkre, mert az adós nem teljesíti a kötelezettségét. A jogbiztonság garantálása nemzetgazdasági érdek, hiszen sokezer milliárd forintról beszélünk, ha a kifizetetlen tartozásokat összeadjuk. Ha a kötelezettségeket tetszés szerint lehetne teljesíteni vagy elmulasztani, akkor a gazdaság egészen egyszerűen leállna. A banki szektorban minden információt megkapnak a hitelfelvevők ahhoz, hogy a lehetőségeket és a kockázatokat mérlegeljék. Ha valaki kölcsönszerződést köt, azzal felelősséget és kötelezettséget vállal: a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós pedig a pénzösszeg visszafizetésére és kamat fizetésére köteles és mindkét félnek teljesítenie kell a vállalását.”

Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni - teszi hozzá -, hogy Magyarországon az adósok döntő többsége megfelelően törleszt, és ha olyan élethelyzet adódik, ami a teljesítést átmenetileg vagy tartósan akadályozza, akkor felkeresik a hitelezőt annak érdekében, hogy a valós teljesítőképességéhez igazodó megoldást találjanak a tartozás rendezésére, például a teljesítés átütemezése, átstrukturálása révén.

„Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a bírósági ítéletek egyedi ügyben, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján hozott döntések, és a sajtóban – terjedelmi korlátok miatt is – a bírósági döntéseknek csak egy bizonyos szelete, egyfajta értelmezése jelenik meg. Ez a követeléskezeléshez kapcsolódó perek esetében is igaz, éppen ezért nagyon fontos felhívni az adósok figyelmét arra, hogy a sajtóban publikált, - akár kúriai - döntésekből sem tanácsos a saját ügyükre vonatkozó messzemenő következtetéseket levonni, végképp nem javasolt a teljesítést megtagadni, vagy a hitelezővel való kommunikációtól elzárkózni. A hitelezővel való kapcsolattartás nem helyettesíthető azzal, ha az adós az internetről tájékozódik, vagy adósvédő szervezettől kér segítséget. Tapasztalataink szerint a probléma abból is adódhat, hogy még a jóindulatú fogyasztóvédő szervezeteknél is hiányzik a szakmai hozzáértés, aminek hiányában gyakran többet ártanak az ügyfeleknek, mint amennyit használnak. Míg a követeléskezelői oldalon csak a rengeteg fogyasztóvédelmi jogszabály és felügyeleti elvárás, ezen felül pedig magas szintű szakmai követelmények ismerete, betartása mellett szabad dolgozni, addig az adósok képviselőivel szemben semmilyen elvárás nincs. Számos olyan cég is van a piacon, akik pénzért ígérnek segítséget, azonban nem tudják vagy nem foglalkoztatja őket, hogy az adósok üzletszerű képviselete kizárólag az MNB közvetítői engedélye birtokában végezhető. Ezért, ha az adós úgy gondolja, hogy szakmai segítségre van szüksége, a leghelyesebb, ha ügyvédhez fordul, az ügye megoldása érdekében ugyanakkor azzal lép előre a legnagyobbat, ha együttműködik a követeléskezelővel és nyitott arra, hogy kedvezmény-megállapodást kössön.”

A MAKISZ elnöke szerint ez már csak azért is a legbiztosabb út, mert a követeléskezelés eszköztárának első eleme a kedvezmény: a részletfizetési, esetleg elengedést is tartalmazó megállapodás megkötése. Ehhez viszont az ügyfél együttműködésére is szükség van. Leginkább arra, hogy biztosítsák az aktuális elérhetőségüket - mert sajnos nagyon sokan elfelejtik az esetleges változásokról értesíteni a követeléskezelőt -, hogy átvegyék és elolvassák a leveleinket, sőt, lehetőleg aktívak legyenek. Keressék a követeléskezelőt, jelezzék fizetési hajlandóságukat és legyenek proaktívak abban, hogy a követeléskezelővel közösen megtalálják a számukra anyagilag vállalható megoldást. Miközben az eszköztáruk részét képezik a jogi eljárások is, ezeket csak akkor használják a követeléskezelők, ha más módon nem sikerül együttműködni.