Nem múlt el még a történelmi aszály veszélye - A kiszáradó Kiskunságban megkezdődött a vízpótlás 

Az e heti viharos esőzések után egy időre fellélegezhetünk. Ugyanakkor a Damoklész kardja nem tűnik el a fejünk felől: továbbra sem kizárt, hogy a 2022-es pusztító aszály után idén is hasonló méretű károkat okoz majd Magyarországon a szárazság. A tél a megszokottnál szárazabb volt, a csapadékhiány pedig folytatódott a nyár elejétől. Egészen mostanáig, de a trend ettől egyenlőre még változatlan: a talajnedvesség még alacsony, a régebbi évek sorozatos aszályait követően a fagyos időszak hókészlete is elmaradt, így sok helyen visszatérhet a veszélyes szárazság is.

Az agrárszakértők már a múlt hónapban arra figyelmeztettek, hogy az országos csapadékhiány jelentős, a talaj felső egyméteres rétegéből 100–110 mm hiányzik, és a tavaszi hónapok 90 napos csapadékmérlege 50–100 mm-rel marad el az átlagtól. 

Mindez az agráriumnak is súlyos kihívást jelent. Ahogy arról a napokban Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ) elnöke beszélt a Növekedés.hu-nak, bár a májusi eső idén is aranyat ért, nem volt belőle elég, ezért a magok vegetációs időszaka végig rendkívül száraz talajban zajlott.

És ha ez nem lett volna elég, májusban beütött egy kéthetes lehűlés, márpedig ezalatt leállt a növények fejlődése a hideg miatt, és ha volt is csapadék, az nem sokat segített rajtuk. A májusi hőmérséklet-ingadozások után a júniusi hőhullámok is rányomták bélyegüket a növényállományra. A hideg, esős május hátráltatta a beérést, majd a hirtelen jött kánikula miatt kényszerérés indult el. 

Egy évnyi eső hiányzik

- Az elmúlt három hónap csapadékmérlegének a hiánya egyes területeken elérheti a 150 milimétert is. De még rosszabb a helyzet, ha az elmúlt öt évet vizsgáljuk, szerintem nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy egy teljes évnyi csapadékmennyiség hiányzik - hívja fel a figyelmünket Kulcsár László, a csatornák zsilipeinek elzárásával országos hírnevet szerzett Zöld Gerilla Mozgalom (ZGM) vezetője.

Az aszály országos jelleggel jelentkezik, de a legkritikusabb területek az Alföld középső és déli részei. A vízügyi adatokból látható, hogy például a Homokhátság, a Kiskunság, a Körös–Maros köze, a belső-Nyírség és a Tiszántúl délkeleti részei kiemelkedően rosszul állnak – egyes helyeken a talajvíz hiánya az e heti esőzések előtt meghaladta a 200 centimétert is az átlaghoz képest.

A Duna és a Tisza vízállása is történelmi mélypontra csökkent: az elmúlt hetekben a Tisza Szolnoknál új negatív rekordot döntött -295 centiméterrel.

Az Országos Meteorógiai Szolgálat egyébként már februárban riadót fújt. Mint akkor írták, a Kisalföldön napról napra romlik a talajnedvesség (a felső 20 cm víztartalma helyenként 40 százalék alá csökkent), és a mélyebb rétegekben 40–60 mm talajvízhiány mutatható ki az ország nagy részén. Kivételt jelent Baranya megye és a déli Bács-Kiskun térsége, ahol viszonylag közel van a normálishoz a talajnedvesség.

Összességében az Alföld keleti és déli megyéi szenvedték meg eddig leginkább az aszályt: Békés, Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád körzetében már aratáskor gyenge termések várhatók, a Kiskunságban, Jászságban és Békés megyében is tartós csapadékhiányról számoltak be a gazdálkodók.

150 év gyakorlatán kellene változtatni

Az aszály kapcsán a legtöbbet talán a Homokhátság szerepel a hírekben. A jellegzetes alföldi táj gazdái már évek óta küzdenek a vízhiánnyal, amiért nemcsak az egyre szárazabbá váló klimatikus viszonyok, hanem a korábbi folyószabályozások is felelősek: a hatvanas években lecsapolták a természetes felszíni vizeket és vizes élőhelyeket, a vízkincsünket a folyókba vezették, ami hosszú távon drámai módon visszavetette a talajvízszinteket.

- A Homokhátságot már 2004-ben félsivatagnak minősítették, évtizedek óta szörnyű a helyzet. Mindez most mutatkozott meg annyira, hogy közbeszéd tárgya lett - mondja Kulcsár László, aki azt sem rejti véka alá, hogy az 5 ezer kilométeres csatornarendszer lezárása lenne a nulladik lépés, amivel az évszázados károkozás visszafordítását el kellene kezdeni.

- Az elmúlt 150 évünk arról szólt, hogy minél több víztől megszabaduljunk. Időbe telt, míg a kis jégkorszak alatt felgyűlt vizkészletet levezettük, ám mára ez látványosan bekövetkezett. Most annyi történt, hogy találkozott a levezető szemléletű vízgazdálkodás a klímaváltozásssal, ehhez társult a nem megfelelő tájhasználat, ez a három hatás vezetett a mostani problémákhoz.

Ebből kettőn tudunk változtatni, elkezdhetünk normális vízgazdálkodást folytatni, megszüntetni a vízelvezetést, a csatornákat le kellene zárni, bizonyos helyeken be is lehetne temetni, de ez a komplex tájhasználatváltás nélkül semmit sem ér - mutat rá a ZGM vezetője.

A szemléletváltozás megindult. Homokhátságra most történelmi jelentőségű kormányzati fejlesztések készülnek. Előkészítés alatt áll egy komplex projekt, amelynek keretében a Duna és a Tisza vizét zárt csővezetéken, szivattyúzással juttatnák fel a „homokhátsági gerincre”, és ott csatornákkal, zsiliprendszerekkel újra feltöltenék a régi szikes tavakat.

A teljes beruházás nagyságrendje 1400–1500 milliárd forint, ezért a megvalósítás több ütemben történik. Egy KEHOP-forrásból származó 80 milliárd forintos induló csomag alapján több kulcsfontosságú ponton lépnek fel: már felújították és modernizálták például a Kvassay-zsilipet a Dunában (részben ennek köszönhető, hogy a nagyon alacsony dunai vízállás esetén is el lehet emelni vizet a Ráckevei-Soroksári Duna-ágba), továbbá építenek új vízkivételi pontot Tiszaalpárnál és Hajósnál.

A hajósi beruházás során két köbméter/másodperces vízkiemelő épül, amely a vízszállítást a térség legmagasabb pontján lévő Kunfehértóra biztosítja. Ezekkel az intézkedésekkel előreláthatólag 1–2 éven belül megkezdődik a homokhátsági vízutánpótlás: a fejlesztések célja, hogy néhány éven belül újra érezhető legyen víz áramlása a tájban.

A kormány azt is megjelölte, hogy milyen további homokhátsági vízpótló projekteket finanszíroznak majd EU-forrásokból: támogatni kívánják például a Szikrai és az Alpári holt-Tisza vízpótlását, a Közép-Homokhátság ökológiai állapotának javítását, valamint a Dél-Homokhátság vízutánpótlását a Dong-ér és Körös-ér mentén.

Ugyanakkor Kulcsár László arra hívja fel a figyelmet, hogy a legfontosabb lépés a területhasználat szabályozása lenne. A mélyebben fekvő területeket így visszahódíthatná a víz, és elkezdődne a felszín alatti vízkészlet regenerálódása. - Ehhez nem kisajátítani kell a földet, csak művelési ágat váltani. Ne szántó legyen, hanem kaszáló, halastó, egyszerűen muszáj alkalmazkodnunk a megváltozott körülményekhez - hívja fel a figyelmet a ZGM vezetője.