A világ jövőjéről döntenek holnaptól egy hétig Kínában

Amikor Hszi Csin-pinget először választották meg Kína vezetőjének még 2012-ben az általános felfogás az volt, hogy a személyében egy nyájas hivatalnok került az ázsiai szuperhatalom élére.

A korabeli sajtó főleg a tengerentúlon nem győzte eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire kedveli Amerikát. Hszi az USA-t fiatalon majd a megválasztása előtt pár hónappal is felkereste, és egyenesen azt állította: Iowába menni, neki olyan mint hazatérni. A helyi barátai szerint mindig látni akarta a Mississippi folyót és Mark Twain könyvein nőtt fel. Úgy tűnt az amerikai-kínai kapcsolatok egészen rózsásak lesznek Hszi alatt.

A konszenzus az volt, hogy nem egy okos ember, nincs különösebb tehetsége, és a [megválasztásával] a dolgok úgy fognak folytatódni, mint korábban

mondta egy száműzött kínai iparmágnás, Desmond Shum. A valóság ettől igen csak távolt volt. A pártfőtitkár az elmúlt 10 évben komoly központosítást vitt végbe Kínában. Korrupcióellenes kampányt hirdetett, amelynek a keretében, aki nem volt elég lojális a politikai vezetéshez hamar eltávolították a posztjáról.

Korábban a felső körök, köztük is főleg Teng Hsziao-ping arra törekedtek, hogy az államot és a pártot szétválasszák, pont azért, hogy a gazdaság hatékonyabban tudjon működni.

Hszi viszont elkezdett felépíteni egy személyi kultuszt, ahol az egyik legfőbb erény a hozzáértés helyett a hűség lett. Voltak pénzemberek, akik alatta szőrén szálán eltűntek: Duan Weihong például a leggazdagabb kínai nő volt, amíg 2017-ben fel nem szívódott. Az ex-férje sejtése szerint a hatóságok vitték el, csakúgy mint 2020-ban Ren Csikiang ingatlanmogult, akit azután tartóztattak le, hogy a járványkezelést kritizálta. Korrupció vádjával 18 év börtönt kapott.

Hszi alatt úgy 4,7 millió tisztviselő ellen indult vizsgálat.

A hatalmi bázisát úgy építette ki, hogy a korrupt, hatástalan vagy nem elég hű hivatalnokok helyére, ahol lehetett a szövetségeseit ültette. A „tisztogatás” a bírókat és a rendőrfőnököket is elérte.

A mostani pártkongresszusra, amely úgy egy hétig tarthat már régóta készül. Az ország alkotmánya korábban úgy szólt, hogy az elnököt legfeljebb egyszer lehet újraválasztani és 10 év után le kell mondjon a posztjáról. Ám Hszi ezt a kikötést még 2018-ban eltörölte. Így azután, hogy a kongresszuson minden bizonnyal megint megválasztják a párt főtitkárának, aligha lesz akadály azelőtt, hogy államfőként is belekezdhessen egy újabb ciklusba. Óriási meglepetés lenne, ha erre nem kerülne sor.

Kisegítették a mélyszegényeket

Hszi sajátos vezetői stílusához hozzátartozik, hogy az 1,4 milliárdos Kínát sokszor mikromenedzselni akarja és olykor még az alsó politikai szintek működésébe is beleszól. Amikor például elrendelte, hogy a hivataloknak jelentősen vissza kell vágniuk a bankettek szervezését, hiába kérte az egyik megyei pártfőnök, hogy velük kivételezzenek, azon az alapon, hogy rengeteg külföldi befektetőt fogadnak, Hszi a különcködés gondolatától egészen felháborodott.

Emiatt az eset miatt elrendelték: aki a párt politikáját kritizálja azt azonnal el lehet bocsátani.

Kétségtelen persze az is, hogy Hszi Kínája a látványos eredményeknek sincs híján. Csak arra, hogy az infrastrukturális fejlesztéseken keresztül a polgárok életszínvonalát növeljék 2013 és 2021 között 230 milliárd dollárt költött el az állam.  

A mélyszegénységben élők közül milliók lettek átköltöztetve fejlettebb régiókban lévő falvakba. A Világbank adatai szerint, amikor Hszi hatalomra került még 82 millió kínai élt mélyszegénységben. A COVID előtt ez a szám lement 6 millióra.

A fejlődés, amely még jóval Hszi előtt indult nem ért véget. Viszont az utóbbi időben látni a kínai gazdaságon a betegeskedés jeleit.

Ahogy írtunk is róla: idén a második negyedévben már visszaesést mutatott a kínai gazdaság az előző negyedévhez viszonyítva. Nem csak az a probléma, hogy a globális válság miatt visszaesett az exportjuk. A járvány-kezeléssel lábon lőtték magukat.

Hszi valószínűleg pont a mostani pártkongresszus miatt nem akarta, hogy idén halomban álljanak a COVID halottak, ezért ragaszkodott a zéró-tolerancia elvéhez. Egyetlen pozitív teszt miatt is tömegek kerülhettek karantén alá. A 26 milliós Sanghaj közel két hónapig volt lezárva.

A magas halálozást sikerült megelőzni, cserébe eluralkodott a bizonytalanság az üzleti világban.

Úgy hogy közben a kínai ingatlanpiac eleve komoly bajban van, pláne azóta, hogy a sencseni Evergrande ingatlanfejlesztő cég tavaly a csőd szélére került. A befektetői környezet eleve nem túl rózsás mióta a kínai állam több nagy technológiai nagyvállalatnak, így az Alibabának is nekiment.

A gazdasági gondok mellett demográfiai problémák is akadnak: a 2015-ig érvényben lévő egygyermekes politika miatt sokan elvetették a babájukat ha tudták, hogy lányt várnak. Emiatt felborult a nemek egyensúlya: Kínában a 15 és 29 év közöttieknél 100 nőre 112 férfi jut. Ebben a korosztályban pedig a nemek közti szakadék a közeljövőben csak nőni fog.

Új hidegháború

A kínai gazdasági csoda kezd veszteni a fényéből. A jövőbeli kilátásokat pedig csak rontja, hogy Washington és Peking között hidegháborús hangulat alakult ki.

Miközben Kína egyik oldalról gazdasági eszközökkel az „Új selyemút” beruházásokkal igyekezett növelni a befolyását a világban, másik oldalról a kínai hadsereg is egyre több helyen ütötte fel a fejét.

Az első tengeren túli haditengerészeti bázisukat az afrikai Dzsibutiban még 2016-ban építették ki, azóta pedig a katonai terveik egyre merészebbek. Tizenhárom olyan potenciális ország van, ahol újabb katonai bázisokat építhet Kína.

Peking számszerűleg több hajót állított mostanra hadrendbe, mint az amerikai haditengerészet, ami még úgyis lenyűgöző teljesítmény, hogy a fejlettség terén nem érnek fel az amerikai hajókhoz.

Kína szuperhatalmi ambícióit először az amerikaiak oldalán Trump elnök igyekezett letörni, ezt a vonalat pedig azóta a Biden-kormányzat is továbbvitte. Aminek az egyik eredménye az lett, hogy Tajvan kapcsán egyre több fenyegetőzés hangzik el a két fél között.

Ma már a kínaiakat nem várják tárt karokkal az USA-ban: például azok a kínai végzős hallgatók, akik a robotikában vagy a repüléstechnikában akarnak dolgozni legfeljebb egyéves vízumot kapnak.

Ahogy a napokban írtunk róla: a nyugat láthatóan nem örül, hogy a kínai vezetés formálni akarja a globális technológiai környezetet, ezért minél inkább függetleníteni akarják magukat Kínától.

Mi jön ezután?

Ha a várt eredmény születik meg és Hszi Csin-ping bebetonozza a hatalmát, akkor minden bizonnyal tovább folytatódnak a kínai "egységesítési" törekvések.

Hszi szerint az ország területén minden etnikai csoportnak egy oszthatatlan Kínába kell olvadnia. A tibetiek, a mongolok és az ujgurok sem jelenthetnek kivételt. Utóbbiakat nyugati források szerint az ellenállásuk miatt nagy számban küldik átnevelő táborokba. Emiatt a központi elv miatt is viselheti el nehezen Hszi, hogy Tajvan elvben hiába tartozik Kínához mégis külön úton jár.

Ha nem is feltétlenül háborús eszközökkel, de Peking minden bizonnyal megpróbálja leverni Tajvan függetlenségét. Emiatt viszont az USA és Kína között a feszültség tovább nőhet a közeljövőben.

Viszont a várakozások szerint a kongresszus után a kínai gazdaságon némileg enyhülhet a nyomás. A sok bizonytalanságot okozó járványkezelés valószínűleg változni fog és Peking túllép a zéró-tolerancia elvén.