Az ítélet, amely megváltoztatta az 1848-as forradalom menetét
ElemzésekA forradalom évében egy haditörvényszéki tárgyalás híre bejárta az egész országot, és átrendezte a katonai vezetés sorait.
A magyar csapatok fővezéreként Görgei Artúrnak kulcsszerepe volt abban, hogy az 1848-as szabadságharc egy sor katonai győzelmet hozott a forradalomnak. Buda bevétele is főleg az ő nevéhez köthető.
Ám azelőtt, hogy kitört volna a forradalom Görgei még tudományos pályán akart elindulni. Bár korábban szolgált a seregben, eredetileg kémikusként képzelte el a jövőjét. Hogy lett belőle mégis a seregek fővezére? Az előre menetelében van egy kulcsmozzanat, amelynek a katonai karrierjében döntő szerepe volt.
Lincselés helyett
A forradalom korai hónapjaiban még 1848 szeptemberében Görgei honvédőrnagyként tudta meg Pest közelében, hogy elkaptak két nemest: Zichy Ödönt és az unokaöccsét Pált. Mivel roppant gyanúsan viselkedtek, a nép már megbélyegezte őket a hazaárulás vádjával.
Két törzstiszt közölte is Görgeivel a nagy tervet: a grófokat oda akarják vetni a népnek és ha minden a tervek szerint alakul, akkor a felbőszült parasztok meglincselik a két Zichy-t. Mindez nem lett volna példa nélküli, hisz alig pár nappal korábban már lezajlott egy hasonló jelenet, amikor Lamberg gróf akart áttérni a pest-budai hídon. A kaszákkal felfegyverkezett lakosok ott helyben megölték Lamberget. Rögtön, ahogy felismerték.
Görgei egészen elborzadt a rémes terv hallatán. Jelezte, hogy szó se lehet semmiféle lincselésről. A Zichy-ket rögtönítélő haditörvényszék elé kell állítani.
Ám mindezt nem volt egyszerű véghez vinni. A csapat, aki elkapta a grófokat és a népfelkelés tagjai mind szerették volna a Zichy-k vérét ontani. Görgeinek katonai kísérettel kellett átvinni a nemeseket a Csepel-szigetre. Viszont nem sokkal azután, hogy átkeltek a Dunán, meg is indult a grófok tárgyalása, amelyet maga Görgei vezényelt le.
Bírósági dráma a forradalom közepén
A tárgyalás fókuszában azok a papírok voltak, amelyeket Zichy Ödönnél találtak. Egyrészt olyan kiáltványok voltak a táskájában, amelyek a magyar kormány elleni délszláv lázadást támogatták. De ennél is gyanúsabb volt, hogy találtak nála egy oltalomlevelet, amelyet a magyar forradalmi seregek egyik ellensége Jellasics állított ki a grófnak.
Zichy Ödön a saját mentségére a következőket hozta: az elmondása szerint Székesfehérváron volt, amikor Jellasics bevonult. Nála pedig sikeresen el is érte, hogy a horvátok ne dúlják fel a várost. Csak azért kért tőle oltalomlevelet, mert a diplomácia eszközeivel máshol is meg akarta védeni a helyi lakosokat.
Hangsúlyozta, hogy egy közönséges menlevélről van szó,
amelyet a háború idején a hadvezérek még az ellenséges ország lakóinak is ki szoktak állítani, pusztán emberiességi okokból.
Ami a kiáltványokat illeti: Zichy szerint azokat valójában horvát tisztek hagyták véletlenül a házában. Az inasa pedig tévedésből tette be a papírokat a holmijai közé.
Görgei azonban kiszúrta, hogy a történet több sebből vérzik. Különösen nem tetszett neki, hogy Zichy hazafiként próbálja lefesteni magát, mégis amikor belefutott a magyar népfelkelőkbe, elsőre nem értesítette őket a közeli horvát csapatokról. Ráadásul az oltalomlevelet is eltitkolta előlük. A papír csak egy erőszakos motozás után került elő.
De vajon mindez már elég is ahhoz, hogy a grófot halálra ítéljék? Görgei válasza egyértelmű nem volt.
Annyit ugyan már eddigi elmélkedéseim is kiderítettek, hogy Zichy Ödön grófban a haza törvényes ügye iránt a legkisebb rokonszenv sem lakozik, de ez még nem volt teljes bizonyság amellett, hogy ő valóban az ellenséggel cimborált.
A gróf hatalmaskodó magaviselete elfogatásakor […] a bántól kapott oltalomlevél eltitkolása – mindezek éppúgy lehettek a gróf erőszakos természetének s az alárendelt sorsú emberekkel való szokásos durva bánásmódjának megnyilatkozásai, mint a meglepetés kiváltotta bűntudatnak és annak a hirtelen felvillanó gondolatnak megnyilatkozásai, hogy őt csak a magabiztos föllépés mentheti meg attól a veszélytől, hogy megmotoztatván, az oltalomlevél és kiáltványok fölfedeztetése után, mint ellenséges kémet a legközelebbi fára felakasszák.
írja a visszaemlékezésében Görgei. A későbbi fővezérnek viszont szemet szúrt, hogy az oltalomlevél roppant baráti hangnemben íródott, mintha Jellasics és Zichy Ödön nagyonis jó viszonyban lennének. Ráadásul alaposabb vizsgálat után arra jutott, hogy ilyen menlevelet Jellasics csakis akkor állítana ki egy magyar nemesnek, ha előtte meggyőződik róla, hogy az illető elkötelezett a magyar szabadságharc leverése mellett.
Az is teljesen valószínűtlennek tűnt, hogy Zichy-hez véletlenül kerültek a magyar kormány ellen úszító röpiratok. Ha csak pár lapról lett volna szó még hihető lett volna a gróf védekezése. Csakhogy óriási kötegekben vitte magával a kiáltványokat.
Én tehát ítéletképp kimondtam, hogy Zichy Ödön gróf a vádban szereplő bűntetteket valóban elkövette, s ezért büntetésül kötél általi halállal kell lakolnia.
Mivel a szintén jelenlévő Zichy Pál gróf ellen nem voltak bizonyítékok, őt átadták a polgári bíróságnak. Ez volt az első és az utolsó eset a szabadságharc történetében, hogy a haditörvényszék elrendelte egy arisztokrata kivégzését. Nem csoda, hogy a fellógatás híre hamar elterjedt az országban.
Kossuth Lajos is felkapta rá a fejét, aki úgy érezte, hogy végre megtalálta Görgeiben azt a katonai vezért, aki nem rest cselekedni. Pár nappal később már Görgei az 5. hadoszlop parancsnoka volt.
Innen pedig a következő hónapokban meg sem állt a ranglétra legfelső fokáig.
