Az ősmagyarok eltöröltek a föld színéről egy egész államot

Miután a magyarok Európában felléptek a történelem színpadára, sorra aratták a katonai sikereket: Itáliában legyőzték Berengár király seregeit, a pozsonyi csatában a frankok csapatait verték szét, a kalandozások során pedig még a mai Spanyolország területére is eljutottak.

A diadalmak közé tartozik, hogy "őseink", amikor a határvidéket meg akarták erősíteni teljesen felszámolták Morvaországot.

Nem tudjuk a pontos dátumot, de valamikor úgy 902-907 tájékán kerülhetett sor a Morva Fejedelemség bukására. Ennek a rövidéletű államnak a gyökerei viszonylag messzire nyúlnak. Egész a VI. századig, amikor a szlávok egyre nagyobb számban telepedtek le a Kárpát-medencében. De nem voltak a maguk urai. Eleinte az avarok, később a frankok hatalmi köreibe tartoztak. Amikor a morvák 822-ben először jelentek meg egy történeti forrásban, még mindig a Frank Birodalom befolyása alatt éltek.

A következő évtizedekben a morvák hol több, hol kevesebb sikerrel igyekeztek lerázni magukról a külső függőséget. A fejedelemségük igazán azután kezd megállni a saját lábán, hogy 870-ben hatalomra kerül I. Szvatopluk. Az uralkodó az országa határait keletre és északra is kibővítette, nyugaton pedig a cseh törzsek rovására is szerzett földeket. Hogy pontosan hol is húzódtak a fejedelemség határvonalai azt nem tudjuk pontosan. Korábban voltak olyan túlzó elméletek is, melyek szerint Szvatopluk hatalma szinte az egész Kárpát-medencére kiterjedt.

A régészeti leletek mindezt azonban nem támasztják alá. A tudomány jelenlegi állása szerint a Morva Fejedelemség hatalmi központjai a mai Szlovákia nyugati részén és Csehország keleti felén feküdtek.

Amikor 892-ben a keleti frank király Arnulf megindul a morvák ellen a honfoglalók is beálltak mellé. Egy bajor történetíró Aventinus évszázadokkal később azt írta: a magyarok „felajánlották teljes haderejüket Szvatopluk ellen, ha megkapják azt a földet, amelyet fegyverrel megszereznek, mintegy hadi zsoldként”. Ez a hadjárat még nem volt átütő siker, bár a magyarok ekkor megkaparintják a Kárpát-medence egy része felett az ellenőrzést.

A Morva Fejedelemség Szvatopluk 894-es halála után kezd el rogyadozni. Miután az uralkodó elhunyt testvérháború ütött ki. A magyarok már minden bizonnyal viszonylag könnyedén kényszerítették térdre a meggyengült fejedelemséget.

Később Bíborbanszületett Konstantin minderről így írt:

Miután ennek a Szvatopluknak a halála után egy esztendőt békességben töltöttek, viszály és meghasonlás támadt köztük, belháborút indítottak egymás ellen, s jöttek a [magyarok], teljesen tönkretették őket, és elfoglalták országukat, amelyben most laknak.

Tanulságosak azok az ásatások, amelyek a néhai morva állam egyik központjánál Mikulčice-nél folytak. Ezekről pár éve Nagy Fanni régész számolt be részletesebben. Mint írja: azt, hogy a Mikulčice-i földvárat a magyarok megtámadták az is bizonyítja, hogy az erőd falából kalandozó magyarokra jellemző rombusz alakú nyílhegyek kerültek elő. Sejthető, hogy az összecsapás során, a védők próbáltak malomköveket dobni az "őseinkre".

Ugyanis a feltárásoknál több malomkőre az erődített fal tövénél bukkantak rá.

Hogy pontosan miként is ment végbe a Morvai Fejedelemség felszámolása az a történelem homályába vész. A részletekről korabeli beszámoló nem maradt fenn.