Az adatok időállapota: késletetett. | Jogi nyilatkozat

Az ősmagyarok között divat volt a többnejűség?

Elemzések2022. szept. 11.D.J.

Amikor Szent István egyesítette a Magyar Királyságot és térdre kényszerítette a „törzsi államokat”, egy Ajtony nevű fejedelmet is legyőzött, akinek a krónikák szerint hét felesége volt, mivel a „keresztény hitben nem volt éppen tökéletes.”

Okkal merül fel a kérdés, hogy vajon Ajtony az ősi szokásokat követte? Régen esetleg többen is úgy éltek, mint ő és elterjedt volt a magyarok között a többnejűség?

Egyértelmű válaszok nincsenek viszont vannak források és leletek, amelyekből sejthető, hogy őseink miként álltak a házasság intézményéhez.

Annyi bizonyos, hogy az utókor már biztosra vette, hogy a magyarok nem éltek többnejűségben. Anonymus a Gesta Hungarorumban azt írja, hogy „Nem paráználkodtak, hanem mindenkinek csupán csak egy felesége volt.” Persze mint oly sok mindenben Anonymus akár ebben is tévedhet.

Mindehhez azonban érdemes tudni, hogy a többnejűség intézménye általában olyan társadalmakban ver gyökeret, ahol gyökeresen felborul a férfiak és a nők aránya. Méghozzá úgy, hogy a férfiak száma durván lecsökken, akár betegségek vagy egy erőszakhullám miatt.

Napjainkban a legtöbben a szubszaharai régióban élnek többnejűségben. A pálmát az a Burkina Faso viszi, ahol csak tavaly a különféle fegyveres csoportok miatt 237 ezer ember kellett elhagyja az otthonát. Itt a lakosság 38 százaléka él poligámiában.

Ezzel szemben például Egyiptomban, Pakisztánban vagy Iránban csak a muszlim férfiak kevesebb mint egy százalékának van több felesége.

Ahogy arra a neves antropológusunk a néhai Józsa László is rámutatott: az ősmagyar síroknál semmiféle nyoma nincs annak, hogy kibillent volna a nemek egyensúlya. Nagyjából egyenlő arányban kerülnek elő felnőtt férfi és női csontvázak.

Emiatt pedig kifejezetten valószínűtlennek tűnik, hogy az ősmagyarok körében divat lett volna a poligámia. Hiába vettek részt a magyarok számos harci cselekményben, Józsa számításai szerint a lakosságnak egy elenyésző aránya, úgy 5 százaléka lehetett hadra fogva.

Már csak emiatt sem zsugorodhatott össze jelentősen a férfi lakosság.

Viszont azt nem lehet kizárni, hogy több ősmagyar férfi is ágyasokat tartott a felesége mellett. A szolgák valószínűleg a nyugati portyákon szerzett rabokból kerültek ki. Erre utal a Fuldai Évkönyv is, mely szerint a magyarok

…a Dunán túl kóborolva sok borzalmas dolgot vittek végbe. Mert a férfiakat és az öreg nőket legyilkolva, a fiatal nőket kéjvágyuk kielégítésére, mint a barmokat magukkal hurcolva, az egész Pannónia lakosságát mind egy szálig kiirtották.

A szerző nyilván túloz, de az valószínűnek tűnik, hogy az elhurcolt rabszolgák egy része ágyasként végezte. Könnyen lehet, hogy valójában Ajtony „hét felesége” se volt mind valódi hitves és a legtöbbjük csak a fejedelem szolgája volt.

Ami a nőrablásokat illeti: ezek még Szent István idején is problémát jelentettek. Az első keresztény királyunknak törvényt kellett hoznia ahhoz, hogy visszaszorítsa őket. Mint kiszabta:

Ha valaki a vitézek közül szemérmetlenségtől bemocskolva, valamely leányt szüleinek engedélye nélkül feleségül elrabol, elrendeltük, hogy a leányt adja vissza szüleinek, még akkor is, ha valami erőszakot követett el rajta, és a rabló tíz tinót fizessen a rablásért, még ha később ki is békül a leány szüleivel. Ha pedig valamely szegény és a népből való merészkedik ezt elkövetni, öt tinó kártérítést fizessen a rablásért.