Elképesztő luxusban élt a magyar arisztokrácia - A mindennapjaik így néztek ki

Sosem tettek semmi mást, csak származtak; nem röstelték a fáradságot megszületni – mondja a nemesekről Figaro.

Ha vetünk egy pillantást arra, hogy mivel töltötték el a magyar arisztokraták a szabadidejüket a századfordulón, akkor megállapíthatjuk, hogy Figaro nem járt messze a valóságtól. Nemesi körökben a mindennapok egyik legfontosabb elemei a hosszúra nyúló nagy evések voltak. A legtöbb ember legfeljebb az esküvőkön eszik annyit, amennyit a grófok, a bárók és a közeli rokonaik régen egy teljesen átlagos napon elfogyasztottak.

A vörös grófnőként is emlegetett Andrássy Katinka a visszaemlékezéseiben egészen érzékletes képet fest a nemesi ebédekről. Mint írja egy közönségesebb „asztalvetés” általában sajtos souffléval vagy rákmajonézzel kezdődött.

A ropogósra sült kecsegét marhasült, borjú vagy kacsa követte, három-négy különböző körettel és főzelékkel. A főétel után némi zöldséget majd tortát és fagylaltot fogyasztottak. Levezetésképp édes kukoricát ettek vajjal, némi sajt és száraz aprósütemény kíséretében.

Az i-re a pontot a jégbe hűtött dinnye és egy kis borozás tette ki. Az ebéd után jöhetett a török kávé és délutáni tea.

A „tea” tulajdonképpen nem teát jelentett, hanem különféle fagylaltokat, tejszínhabos kávét, öt-hatféle tortát, kalácsot, meleg teasüteményt, vajas kenyeret, dobostortát és ismét dinnyét s más gyümölcsöket.

írja a grófnő, aki utólag már maga se értette, hogy tudtak ennyit enni. Pláne, hogy a leírt ebéd után egy majdnem ennyire kiadós vacsora is következett. A nemesek az étkezéseken kívül viszonylag ritkán találkoztak a saját gyerekeikkel, hisz velük főleg a nevelők foglalkoztak. Néha esténként szerveztek maguknak közös programokat, például felolvasást, vagy zongorázást.

Gróf Széchenyi Ilona például kifejezetten ritkán látta az édesapját és az édesanyját, mivel a szülei gyakran a hegyekben vagy épp Belgiumban és Olaszországban töltötték a nyarat.

Az utazás egyébként is közkedvelt hobbija volt az arisztokráciának. Nem csak Európa távolabbi pontjait keresték fel. A századforduló idején már a magyar nemesek is szívesen mentek Afrikába, ahol főleg a vadászatokat kedvelték.

Az Andrássyak a fekete kontinensről nem csak trófeákat, hanem aszalt emberfejeket is hoztak magukkal.

Itthon a kastélyok parkjai rendszerint úgy voltak kialakítva, hogy a lakók űzhették a kedvenc sportjaikat is: így például teniszezhettek, úszhattak, krikettezhettek vagy épp lovaspólózhattak.

Magyarországon eleve a Lovasegylet számított az egyik legelőkelőbb szervezetnek. Bár a nemesek életét rengeteg szokás és tradíció szabályozta, az idejük jó részét pedig elvitte, hogy különféle politikai pozíciókat is betöltöttek és igazgatniuk kellett a birtokaikat, bőven akadtak olyanok is, akik fittyet hánytak a kor normáinak. Jó példa erre Vay Sarolta grófnő, aki kétszer is megházasodott úgy, hogy férfinak adta ki magát.

Akik esetleg kéjnők társaságát keresték, azok főleg az ország legismertebb luxusbordélyába a Magyar utcai Maison Fridába mehettek.

A hely állítólag olyan népszerű volt a XX. század hajnalán, hogy a híre még Nyugat-Európába is eljutott.

Mivel ebben a korban az autó is luxusnak számított, az automobil vásárlás is főleg a nemesség hóbortja volt. Nagy feltűnést keltett 1902 áprilisában, amikor a budapesti automobil-klub szervezésében a tagok a főváros utcáit rótták. Köztük volt több arisztokrata is, így például Esterházy Mihály, Andrássy Géza és Szapáry Pál grófok – derül ki Dobszay Tamás történész írásából.