Félnünk kell Trump vámjaitól? Mi lesz a hazai autóiparral?

Milyen célokat követ Trump az általa szinte csodafegyvernek tekintett agresszív vámpolitikával? Milyen hatások és válaszok várhatók Amerikában és a világ kereskedő országaiban, köztük hazánkban?

A második világháború után az Egyesült Államok vezető szerepet játszott a szabadkereskedelem multilaterális intézményeinek (GATT, WTO) kiépítésében és a nemzetközi kereskedelmi szabályok kidolgozásában. A mennyiségi korlátozások és diszkriminációk meredeken csökkentek. Washington jó példát mutatott az importvámok drasztikus leépítésében: tavaly a világ nagy gazdaságai között az USA-ban voltak a legalacsonyabbak a vámtarifák.

Amerika szabadkereskedelmi vezető szerepében nagy törés következett be Donald Trump egy évtizeddel ezelőtti politikai színrelépésével. Született populistaként Trump korán ráérzett a protekcionizmusban rejlő politikai tőkére, különösen az elnökválasztásokban kritikus szerepet játszó rozsdaövezetben, ahol a feldolgozóipari foglalkoztatottság már hosszú ideje visszaesőben volt. Trump a 2016-os elnökválasztás kulcstémájává tette a gazdasági és társadalmi válságot a Nagy-tavak környéki ipari hátországban, amelynek három állama – Pennsylvania, Michigan, Wisconsin – röpítette őt végül is a Fehér Házba.   

Kezdetleges merkantilizmus súlyos károkkal

Tőről metszett merkantilistaként – az export jó, mert munkahelyeket teremt, az import rossz, mert állásgyilkos – Trump irracionális mértékig fetisizálta az amerikai külkereskedelmi deficitet, jóllehet az csupán a GDP három százaléka körül ingadozott. Mindegyik ország – ellenség, barát, közeli szövetséges –, amelynek számottevő kereskedelmi mérlegtöbblete volt Amerikával, „tisztességtelen” (unfair) kereskedőnek számított és célkeresztbe került.

Közismert Trump elnök Kína ellen indított éles vámháborúja 2018-ban: átlagosan 20 százalékos vámtarifával terhelte meg az ázsiai országból származó behozatal háromnegyed részét. De még a legközelebbi szövetségesek (köztük Kanada és az Európai Unió) acél- és alumíniumexportját is – mondvacsinált nemzetbiztonsági okokra hivatkozva – vaskos vámtarifákkal sújtotta.

Trump hatásosan rombolta a szabályokon nyugvó világkereskedelmi rendszert anélkül, hogy csökkentette volna Amerika kereskedelmi mérleghiányát és előmozdította volna a hazai feldolgozóipar reneszánszát és a foglalkoztatottság emelkedését. Az USA mérleghiánya 2023-ban már jelentősen nagyobb volt, mint 2017-ben, a vámháború kirobbantása előtti évben. A Kínával szembeni deficit is kismértékben és csupán statisztikai értelemben esett vissza, mivel Kína néhány köztes országon (főként Vietnámon és Mexikón) keresztüli reexportjával sikeresen kikerülte a magas amerikai vámokat. A kínai exporttöbblet egy része valójában vietnámi és mexikói exporttöbbletté alakult át.

Trump komoly károkat okozott a nemzetközi kereskedelmi rendszer intézményi rendszerében azzal, hogy gyakorlatilag megbénította a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) vitarendezési mechanizmusát. A Kínára kivetett aránytalanul magas vámtarifákat a WTO illegálisnak minősítette a „legnagyobb kedvezmény elvének” (egyforma vámok minden WTO-tagország számára) súlyos megsértése miatt. A WTO de facto mellőzése folytatódott Joe Biden elnöksége alatt.

A CATO Institute (befolyásos konzervatív agytröszt) keserűen jegyezte meg a napokban:

A WTO tagállamaként az USA kereskedelmi diszkriminációt folytat és megsérti szerződéses kötelezettségeit. Napnál világosabb, hogy Washington számára a WTO már nem játszik központi szerepet a világkereskedelemben, a vámtarifák és a többi kereskedelmi korlát csökkentése nem fő célja az amerikai kereskedelempolitikának.

Ezek után nem meglepő, hogy a nemzetközi kereskedelmi jogban illegálisnak minősített vámok túlnyomó része Joe Biden elnöksége alatt hatályban maradt, sőt mi több, Biden újabb magas büntetővámokkal rukkolt elő. Például tavaly „unfair kereskedelmi praktikák” (értsd: állami szubvenciók) alkalmazására hivatkozva négyszeresükre – 100 százalékra – ugrottak fel a kínai elektromos járműveket sújtó amerikai tarifák. 

A kereskedelempolitikában Biden héjaként viselkedett Kínával szemben az amerikai csúcstechnológiák – különösen a félvezetők (és azok gyártósorai), az 5G, a mesterséges intelligencia és a robotok – exportjában is. A Biden-kormány semmi érdemlegeset nem tett a WTO vitarendezési mechnizmusának helyreállítása és a szervezet sokak által sürgetett reformja érdekében, a WTO tovább sodródott az irrelevencia felé.

Radikalizálódás Trump 2.0 alatt

Trump 2.0 alatt milyen irányváltozás várható a trumpi külpolitikában, amelynek – az amerikai történelemben páratlanul – központi elemévé vált a külgazdaságpolitika, azon belül is a vámpolitika? Egy szóval jellemezhető a változás: radikalizálódás, a Trump 1.0 alatt látottaknál is trumpistább, destabilizálóbb és unilaterálisabb külpolitikai/külgazdasági vonal.

Miért? Főként, mert Trump erre felhatalmazást érez meggyőző választási diadala alapján – benne a republikánus többséggel a kongresszus mindkét házában – és a bideni külpolitika sikertelensége miatt. Utóbbit Trump – az általa alkalmatlannak vélt washingtoni vezetők mellett – Amerika katonai elrettentő erejének és globális tekintélyének meggyöngülésével magyarázza.

Trump kereskedelempolitikai stábja nyíltan hangoztatja, hogy a most következő elnökség alatt az első ciklusban elindított protekcionista programot akarják befejezni, amely várhatóan az alábbi elemekből fog állni:

• Szabadkereskedelem helyett fair kereskedelem a hazai jogrendszerre támaszkodva. Hogy mi unfair, azt Washington dönti el, nem a WTO.
• Kiegyensúlyozott külkereskedelmi mérleg alapvetően a vámpolitikára támaszkodva. A vámokat rugalmasan kell szabályozni, úgy, hogy az export-import egyensúlya fönnmaradjon.
• Az amerikai gazdaság „stratégiai lecsatolása” Kínáról a nemzetbiztonsági szempontból kritikus kereskedelmi, beruházási és technológiai területeken.

A Trump 2.0 várható radikalizálódására a legszemléletesebb példát a vámpolitika adja, amely egyetlen amerikai elnök politikájában sem játszott olyan élenjáró szerepet, mint Trumpnál.

Az exelnök szinte „belebolondult” az importvámba, jóllehet az ma már világszerte atavisztikus, alacsony hatékonyságú kereskedelempolitikai eszköznek számít. Már csak azért is, mert a vámtarifák átlagos szintje mára minimálisra – 2,6 százalékra – zuhant a világkereskedelemben.Nem ez a helyzet Trumpnál, aki megszállottan hisz a vámokban, Tariff Man-nek becézi magát, aki számára „a vámtarifa a legszebb szó a lexikonban.”

Az amerikai geopolitikában elhatalmasodott all-purpose (potenciálisan minden célra használható) pénzügyi szankciókkal szemben Trump a vámokat részesíti előnyben iparvédelmi eszközként, de geopolitikai fegyverként is. Trump főként azért van a pénzügyi szankciók univerziális használata ellen, mert „megöli a dollárt, mint a világ kulcsvalutáját.”

Vámtarifa, a csodafegyver

A megválasztott elnök szimplifikált felfogásában a vám központi „díszeleme” az America First külpolitikai doktrínának. A vámtarifa valóságos csodafegyvernek számít, amely szinte mindenre alkalmazható: a költségvetési hiány csökkentésére (a tervezett trumpi vámok tíz év alatt közel három billió dollárral gyarapítanák az állami bevételeket), iparvédelemre, a külföldi beruházók Amerikába való vonzására, de geopolitikai fegyverként is forgatható.

A Vámháború 1.0 tényleges kudarca ellenére a második elnöki ciklusban Trump mélyíteni és bővíteni kívánja a büntetővámokat. Húsz százalékot is megütő vámot akar kivetni minden országra és valamennyi termékre, Kínára – a kereskedelmi főellenségre –pedig 60 százalékosat.

Kanadát és Mexikót, a két legfontosabb kereskedelmi partnert, Trump 25 százalékos különleges büntetővám kiszabásával fenyegette meg, amely mindaddig hatályban marad, amíg le nem áll az USA-ba irányuló illegális bevándorlás és kábítószer csempészet, különösen a tízezrek életét kioltó, javarészt kínai eredetű alapanyagokból készített szintetikus fentanyl illegális behozatala.

A fentanyllal kapcsolatban Kínára – a már belengetett 60 százalékos általános tarifaemelésen túlmenően – plusz 10 százalékos büntetővám vár, ha nem állítja le a droghoz használt nyersanyagok kivitelét.

Korántsem kizárt, hogy a magát az „üzletkötés művészének” tartó szuperprotekcionista exelnöknél a 10, 20, 25 és 60 százalékos vámtarifa csupán induló tárgyalási pozíció, taktikai nyomásgyakorlás a partnerekből való minél nagyobb kereskedelempolitikai és egyéb engedmények (például mélyebb piacnyitás az amerikai kivitel növelése számára vagy hatékonyabb határvédelem a két szomszédos államban) kicsikarása érdekében.

A kétoldalú alkudozások, ellenvámokkal való partneri fenyegetések és kompromisszumok eredményeként a tényleges vámemelés várhatóan és remélhetőleg kisebb lesz a Trump által beharangozottnál.

Ebbe az irányba hathat a központi jegybank (Fed) is, amely inflációellenes kamatpolitikájával ösztönözheti a kormányt a túlzott mértékű (és inflatorikus) vámemelés elkerülésére („magasabb kamatláb magasabb vámért cserében”). A Fed már leadta a jelzést: a vámszféra bizonytalanságai a korábban reméltnél kisebb mértékű alapkamat csökkentést indokolnak 2025-ben és 2026-ban.  

Bizonytalan továbbá az, hogy a Trump-kormány milyen ütemterv szerint kívánja bevezetni a vámtarifákat. A várhatóan erős gazdasági hatások miatt valószínű a fokozatosság. Ezt a elvet követve a kormány hatékonyabban képes maximalizálni a büntetővámokban rejlő zsarolási potenciált. Bizonytalan még az is, hogy a kormánynak van-e törvényi felhatalmazása a globális – minden országra és valamennyi termékre kiterjedő – vámkivetésre.

Az amerikai jogrendszer az elnököt alapvetően két különleges esetben – nemzetbiztonsági kockázat és unfair kereskedelem – hatalmazza fel büntető- vagy kiegyenlítő vámok alkalmazására.

Ilyen okokat aligha lehet hitelesen felhozni a világ összes országára és termékére vonatkozólag. Ezért Trump tervezett vámpolitikája komoly hazai jogi kihívásokkal találhatja magát szemben, a nemzetközi kihívásokról nem is beszélve – a WTO-ban és azon kívül. A kilátásba helyezett tarifák ugyanis élesen beleütköznek a nemzetközi kereskedelmi jogba, amely kifejezetten tiltja az ilyen egyoldalú és aránytalan vámpolitikai intézkedéseket.

Vámhatások és ellenhatások

A tervezett trumpi vámtarifákkal a jelenlegi 2,3 százalékos átlagos amerikai vámszint több mint a hétszeresére – legalább 17 százalékra – ugrana fel. A vámemelés komoly negatív hatásokat gyakorolna az amerikai gazdaságra: a GDP volumene másfél százalékkal csökkenne és legalább egymillió állás megszűnne.

Trump eddig nyilvánosságra hozott kampánytervei (különösen a beharangozott vaskos adócsökkentések) – pártfüggetlen elemzések szerint – a fiskális hiány és a szövetségi államadósság jelentős növekedését vetítik előre, ami önmagában is potenciális inflációs forrás.

Erre rakódnának rá a vámok, amelyek következtében az inflációs ráta akár két százalékponttal is nőhet, s évente 4000 dollárral terhelheti az átlagcsaládok pénztárcáját. Sajnos a közvélemény sincs tisztában ezekkel a tényekkel, ezért a szavazók több mint a fele a kampányidőszakban helyeselte Trump populista, szavazatnyerő vámtervét.

Magyar következmények?

Hogyan érinthetik Trump vámpolitikai törekvései az eddig dinamikus magyar-amerikai kereskedelmet? Az USA hazánk Európán kívüli második legfontosabb kereskedelmi partnere, amellyel szemben igen magas exporttöbbletünk van az árukereskedelemben (2023-ban 7,7 milliárd dollár hivatalos amerikai adatok szerint). Az EU-ra kivetendő 10 vagy 20 százalékos vám várhatóan visszavetné az USA-ba irányuló magyar kivitelt és csökkentené az exporttöbbletet.Az USA-ba irányuló magyar kivitelben magas a gépkocsik súlya, ami pótlólagos kockázati forrás, mivel Trump különösen erősen kívánja védeni a hazai autóipart, miközben nem lelkesedik az e-autók iránt. Teljesen nem zárható ki a 10-20 százalékosnál magasabb tarifa kivetése a gépjárművekre.

(Trump 200 százalékos vámot szellőztetett meg a Mexikóból behozott autókra, jóllehet vámmentes szabadkereskedelmi egyezmény van a két ország között.) Sajnos itt még a Donald Trump és Orbán Viktor közötti szívélyes, különleges kapcsolat sem segíthet, mert a magyar exporttermékekre érvényes amerikai vámokat – minden valószínűség szerint – a Washington és Brüsszel közötti alkudozásban fogják eldönteni.

Az EU vámuniója (közös vámpolitikája) miatt e téren nincs érvényesíthető magyar szuverenitás.

Márpedig magas és tartós exporttöbblete miatt – amelynek számottevő része német autókból áll – Trump már régóta rossz szemmel néz az Európai Unióra.

A szerző a Világbank volt vezető közgazdásza.