Háborúk a világban az orosz-ukrán mellett, amelyekről a nyugati világ tudomást sem vesz

Az orosz-ukrán háborúval 2022-ben közvetlenül is megérkezett az életünkbe egy súlyos fegyveres konfliktus. Nem egyedülálló jelenség, hiszen például a délszláv háborúk frontvonala légvonalban még közelebb is volt hozzánk, de mégis egy kicsit elcsodálkoztunk azon, hogy ilyen még van. Nem tanultak az emberek a történelemből? Miért nincs esély az értelmes, békés vitarendezésre?

Bőven vannak fegyveres harcok a világban

Természetesen olyan szerencsénk nem volt mostanában, hogy ezt tejesen megúsztuk volna. Követtük az Iszlám Állam embertelenségét, a mianmari konfliktust, ahol a rohingják menekültek, vagy a mexikói drogbandák vetélkedését, amely ugyan nem tekinthető klasszikus háborúnak, de mégis több áldozatot követel, mint szinte az összes ma zajló fegyveres konfliktus.

Azt is tudjuk, hogy vannak a földnek olyan helyei, ahol továbbra sem oldódik a feszültség, ilyen például Afganisztán, vagy Szíria, de talán még reménytelenebb Szomália, Jemen, vagy Etiópia helyzete.

További nyitott konfliktusok

És azt is tudjuk, hogy vannak olyan szélsőséges csoportok, amelyek sajnálatosan még hallatnak magukról.

Az természetesen már részben ideológiai, vagy médiatálalás eredménye, hogy valamelyest szimpatizálunk-e a baszkok (az ETA), az észak-ír katolikusok (IRA), a nigériai dzsihádisták (Boko Haram) törekvéseivel, vagy pusztán gyilkosokként tekintünk rájuk, de emellett valójában a mai napig lezáratlan Dél-Korea és Észak-Korea, Szudán és Dél-Szudán, de valójában Azerbajdzsán és Örményország, vagy a zsidók és a palesztinok háborúja is.

Ennyi háború hallatán akár azon is elgondolkodhatnánk, hogy hol van egyáltalán a világban béke?

Többé, vagy kevésbé, de Észak-Amerika és Nyugat-Európa maradt a legbékésebb egy ilyen összevetésben.

Cikkünkben olyan háborúkra utalunk, amelyeket talán már a hírekben sem hallhatunk, nem mintha nem ölnék az emberek, de már érdektelen hírként tekint rájuk a nyugati média.

A Pápua háború

Hallott már a félmillió áldozattal járó pápua háborúról?

És tudja, hogy hol zajlik?

Nem, nem Pápua Új-Guineában, a pápuák államában, hanem Indonéziában, ahol szintén sok pápua él.

Ez hogy lehet?

Új-Guinea a világ második legnagyobb szigete, 2500 kilométer hosszú. A nyugati fele Indonéziához tartozik, a keleti fele Pápua Új-Guinea néven önálló állam. Két különleges rekorddal is büszkélkedik ez a nagy sziget, itt beszélik a földön a legtöbb nyelvet, nagyjából 7000 főre jut egy önálló nyelv a törzseknek, illetve itt történik a legtöbb nemi erőszak.

Az említett háborús konfliktus terepe Nyugat-Új-Guinea, a harcoló felek pedig Indonézia, az államalkotó ország és a Szabad Pápua Mozgalom (Organisasi Papua Merdeka), amely függetlenedne, vagy a keleti országrészhez csatlakozna.

A holland gyarmatosítók1962-ben vonultak innen ki, Indonézia gyorsan megérkezett, de a Szabad Pápua Mozgalom, vagyis a pápuai szeparatisták azóta tiltakozásokba kezdtek, gerillaháborút folytatnak.

Örök vádjuk, hogy az indonéz állam elnyomja a szólásszabadságot, és válogatás nélkül erőszakolja meg az itt élő nőket. Az indonéz válasz szerint csak meg kell nézni a keleti, vagyis a független államot, a pápuák körében tombol a családon belüli erőszak, nincsenek jogaik a nőknek, és csak ürügy az indonéz katonák jelenléte a botrányok eltussolására.

Mindenesetre az Asia Justice Rights szervezet szerint valóban 10-ből 4 nő már áldozattá vált. Az indonéz hatóságok korlátozzák a külföldiek belépését a régióba, hivatalosan a „biztonsági aggályok” miatt, a ma is tartó, 60 éves háborúban már félmillióan haltak meg.

Fülöp-szigeteki muszlimok

A MILF kifejezés az interneten alapvetően csinos negyvenes-ötvenes évekbeli nőkre alkalmazva lett közkedvelt, de a Fülöp-szigeteken egészen mást jelent. A MILF, vagyis a Moro Islamic Liberation Front (Moro Iszlám Felszabadítási Front) 1968 óta háborúban áll a hivatalos állammal. Azért csak akkortól, mert akkor alakult, de maga

a muszlim vallású moro nép már 400 éve harcol a térség mindenkori uralkodóival.

Ez a küzdelem az állam Mindanao régiójában zajlik, és a vezető felkelők mellett a Moro Nemzeti Felszabadítási Front (MNLF) és a Bangsamoro Islamic Freedom Fighters (BIFF) nevű szervezet is harcol.

A régi konfliktus akkor vált izzóvá, amikor Ferdinand Marcos fülöp-szigeteki diktátor a jabidah-i mészárlás néven elhíresült fellépése során megölt 60 filippínó muszlimot. Azóta különböző szervezetek robbantanak, követnek el terrorcselekményeket, és olykor nyílt harcok is kibontakoznak. A teljes függetlenedés helyett most már inkább az autonómia a követelés, ugyanakkor a morok megítélésének nem tett jót, hogy a térség egyik fontos iszlamista szervezete, az Abu Sayyaf a „kalifátus”, vagyis az Iszlám Állam lelkes híve volt. Az pedig külön rosszat tett, hogy a csoport köztörvényes bűnöket is elkövet, nemi erőszakot, gyerekek, újságírók, szerzetesek elrablását és váltságdíj követelését.

Egy elhúzódó és távoli konfliktusban nehéz megbecsülni a halálos áldozatok számát, de a mértékadó becslések szerint is legalább 100-150 ezren haltak meg már a háborúban.

Kongó

A kongói Ituri tartományban zajló háború talán attól is olyan szörnyű, hogy elég kezdetleges eszközökkel vívják, vagyis a sok tízezer áldozat nem bombázásokban veszíti életét, hanem általában egyesével, bózotvágó eszközökkel mészárolják le egymást az emberek.

Ez azért eléggé a ruandai népirtásra emlékeztet, nemcsak emlékeztet, de az egész onnan ered. A Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti részének Ituri régiójában a földműves lendu és az állattenyésztő hema etnikai csoportok élnek együtt. Ők sohasem szívelték egymást, de a belga gyarmatosítók, ahogyan Ruandában is, itt is választottak egy szövetségest. Ahogy Ruandában a tutsikai a hutuk ellenében, úgy Kongóban a hemákat a lenduk ellen.

Az etnikumok között eleve mindig voltak viták a földekért, a természeti erőforrásokért, de miután a ruandai konfliktus másokban is felélesztette a környéken a nemzeti öntudatot, szervezettebb formára váltottak a harcok. A lendu etnikumot a Nacionalista és Integrációs Front (FNI) képviselte, míg a hemákat Kongói Hazafiak Uniója (UPC).

Mindkét milícia borzalmas mészárlásokat, etnikai tisztogatásokat követett el, pár év alatt legalább 50 ezer gyilkosság történt és 500 ezer fő menekült el. A helyzet a mai napig szörnyű, de a világ belefásult egy borzalomba, Ruandáról még sok film készült, megdöbbent a bolygó, a lenduk és a hemák azóta is tartó vérengzései már nem érdemelték ki a nyugati világ figyelmét.

Ruanda árnyékában

A Kivu konfliktus nagyon hasonló, mint az Iturei, de talán még inkább kibogozhatatlan, ráadásul ebben a térségből Kongó, Ruanda, Burundi és Uganda is érintett. A Kivu-tó, egy a Balatonhoz képest négyszer-ötször nagyobb tó Kongó és Ruanda között.

A környéken élők balszerencséjére ráadásul a térségben jelentős az aranybányászat, illetve a modern okostelefon- és akkumulátorgyártás szempontjából nélkülözhetetlen ritka fémek is vannak errefelé, így aztán mindenféle erő egymásnak esett. Igaz, vannak, akik szerint a gazdasági érdekek mellékesek, ezek régebbi konfliktusok.

Mindenesetre a leghírhedtebb erő a Kongói Demokratikus Köztársaság hadserege (FARDC), amely globálisan is élenjáró a civilek sanyargatásában, gyerekek besorozásában, a lányok megerőszakolásában.

A fő ellenfele pedig a Hutu Hatalom Demokratikus Erői Ruanda Felszabadításáért (FDLR) nevű csoport.

Jelenleg utóbbi helyett már egy másik csoport a fő ellenfél, vagyis a Népvédelmi Nemzeti Kongresszus (CNDP). A szálak eléggé kibogozhatatlanok, de miközben aligha hallottunk sokat a Kivu-háborúról, de van egy szempont, amely alapján ez ma a legsúlyosabb háború a világon. Ez a szempont pedig az ENSZ bevonódása.

Sok háború van a világon, de sehol nincs ennyi békefenntartó, illetve sehol nincs ennyi áldozat közöttük.Az ENSZ legnagyobb békefenntartó kontingense, a helyi misszió (MONUSCO) nagyjából 21 ezer katona állandó jelenlétét követeli meg.