Hét meglepő tény az ősmagyarokról - Tényleg nem voltak fehérek?
ElemzésekTudta, hogy a magyaroknak voltak rabszolgáik is? Összegyűjtünk néhány érdekességet honfoglaló őseinkről.
1. Aligha voltak a honfoglalók mind fehérek. Keverék nép lehettünk
Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetében készült egy vizsgálatsorozat, amely arra jutott, hogy „a honfoglaló populációt nyugat-eurázsiai jellegzetességek mellett közel negyedrészben közép-ázsiai és észak-ázsiai típusok alkotják.”
Mindez pedig megerősítette, hogy a honfoglalók genetikai öröksége anyai ágon igen csak sokszínű volt.
Az egyik honfoglaló magyar – a feltárás helyszíne után Bene vitéznek elnevezett férfi – arcrekonstrukciója egyébként így néz ki:
2. Az ősmagyarok állítólag tűzimádók voltak
Ibn Ruszta a X. század elején a következőket írta a magyarokról: „Ők egy olyan nép, amelynek a magasságos Istenen kívül nincs más istensége. Az ég urában hisznek, és ő az egyetlen hatalmasság. Kerülik a disznóhúsevést, és áldozatokat mutatnak be. Ha valamelyikőjük elé étel kerül, tüzet gyújt, majd kenyere és étele legjavát megragadva a tűzbe veti, legkedveltebb patrónusai nevét mondva.
Hisznek abban, hogy a füst az égbe felszáll, és a hatalmas és magasztos Isten előtt a halott részére raktározódik el, hogy ezáltal őt Isten előnyben részesítse.”
Ruszta szerint a magyarok tűzimádók voltak.
A kereszténység felvétele után is sokan hódoltak a régi szokásoknak. Ami részben azt jelentette, hogy az ősi vallás hívei kutak mellett áldozatot mutattak be, illetve ajándékot vittek fákhoz, forrásokhoz és kövekhez. Ezeket a szokásokat Szent László törvényei kifejezetten tiltották.
3. Néhol a keresztény térítés meglepően könnyű volt
Az egyik térítő Piligrim passaui püspök 974-es levelében azt írja: „Mert maguk a magyarok, ámbár még egy részük a pogányság bilincsében van, a mindenható Isten kegyelmének munkája által senkinek alattvalóik közül nem tiltják a megkeresztelkedést, sem a papokat nem gátolják, hogy bárhova menjenek.
Hanem oly egyetértők a pogányok a keresztényekkel, és oly barátságosan vannak egymással, hogy beteljesedni látszik Ézsaiás jövendölése: a farkas és a bárány együtt legel, az oroszlán szénát eszik"
4. A „magyar” részben az „ember” szóból eredhet
A kutatók többsége úgy tűnik egyetért abban, hogy két külön szó összeolvadásából jött létre a magyar. Az első felének a „magy”-nak köze lehet a manysikhoz, vagyis a legközelebbi nyelvrokonainkhoz. Nem lehet kizárni, hogy ha teljesen visszavezetjük a régmúltba, akkor annak idején a „magy” egyszerűen embert jelentett.
A szó második felét még ennél is nehezebb megfejteni. Akár az is lehet hogy a két szóelem két külön népcsoport nevét takarja akik annak idején összeolvadtak. Ám ez a teória nem áll túl erős lábakon.
Mint látható a téma kapcsán több a kérdőjel, mint a konkrét válasz.
Bár ma már megalapozatlannak tartják sokáig népszerű volt azaz elmélet is, miszerint a honfoglalás idején a vezető törzs a Megyer volt és később ebből a szóból alakult ki az egész népcsoport önelnevezése.
5. Léteztek „fekete magyarok” is
Több forrás is beszámol a fekete magyarokról. Egy szász püspök Querfurti Brúnó is írt róluk, aki 1008 körül járt Magyarországon.
Hogy pontosan kik voltak a fekete magyarok azt ugyan biztosan nem tudjuk, de elméletek azért vannak.
Az egyik szerint a honfoglaló magyarokhoz csatlakozó varsányokat, szaracénokat és kabar törzseket hívták így. Bár ez a teória mostanában nem túl népszerű. A legtöbb történész úgy sejti, hogy a „fekete” jelző nem a csoport sötétebb bőrszínére utalt.
Akár a társadalmi rangjukat is jelezhette.
A középkori feljegyzésekben előfordul, hogy „fehér” jelzővel az előkelő rétegeket, a „fekete” szóval pedig az alárendelteket illették. De volt, hogy az égtájakat is színekkel jelölték, a fekete pedig az északi területeket takarta.
6. Rabszolgáik is voltak
A kalandozások idején az értékes tárgyak mellett a zsákmány fontos részét képezték a rabszolgák is. A magyarok a rabszolgaság intézményét már a honfoglalás előtt is ismerhették. Van arab forrás, amely arról számol be, hogy az őseink néha úgy jutottak luxusárukhoz - így például színes gyapjúszönyeghez -, hogy a Krím-félszigeti Kercs városában szlávokat adtak el a bizánci rabszolga-kereskedőknek.
A nyugat-európai hadjáratokon is voltak, akiket foglyul ejtettek. De nem minden szolgán adtak túl. Néhányukat személyes szolgálatra köteleztek. Az ő feladatuk volt például a barmok legeltetése, a lovak gondozása vagy a földek megmunkálása.
7. A kalandozások lökést adtak Európában a városfalépítéseknek
Ami közös a kalandozásokról szóló történetekben, hogy azokat a településeket, amelyeknek a védelme meg volt erősítve a magyarok nem tudták bántani. Harcmodoruk nem tudott mit kezdeni a városfalakkal, hisz nem voltak ostromgépeik.
Erre a kontinens uralkodói is rájöttek, emiatt egyre másra elkezdték fallal erősíteni a fontosabb településeket.
A kalandozások emiatt mégha közvetetten is, de komoly hatást gyakoroltak a kontinensen a városok fejlődésére. Hisz a városfalak építésének komoly lökést adtak a magyar portyák. A támadásoktól tartva volt, ahol a lakosság egy részét áttelepítették a védett városokba. Így tett például Madarász Henrik német király is a X. század első felében.
