Mégis összejöhet az európai minimálbér?

Nem felejtette el az új Európai Bizottság Ursula von der Leyen elnök ötletét, és nemrég elindította a hathetes konzultációt az uniós minimálbér szabályozásról. Von der Leyen beiktatásakor azt ígérte, hogy a következő öt évben olyan jogi keretet alakítanak majd ki, amely minden európai munkavállaló számára méltóságteljes életszínvonalat biztosít.

Ennek része az “igazságos” minimálbér, amely szerepel az első száz nap tervei között. 

A bizottság nem egy konkrét számot akar megadni, hanem “csak” egységes számítási keretet szeretne szabni az európai minimálbér megállapításához.

Egyelőre arról van szó, hogy a tagállamokon belül a minimálbér ne legyen kisebb az adott ország medián bérének – az az összeg, amelynél többől ugyanannyian élnek, mint kevesebből – 60 százalékánál. Indoklásképpen Nicolas Schmit, a munkaügyekért és szociális jogokért felelős új európai biztos a Guardiannek azt mondta, bár

az Európai Unióban csúcson van a foglalkoztatottság, nagyon sok dolgozó nehezen tud megélni a fizetéséből, és sokan szegényednek el. 

Azzal is tisztában vannak azonban, hogy az Európai Unión belül jelentős különbségek vannak a munka termelékenysége között az egyes országokban. Részben ezt tükrözi, hogy a minimálbér legmagasabb és legalacsonyabb összege közötti különbség közel hétszeres (a két szélső érték a bolgár havi 312 euró és a luxemburgi havi 2142 euró).

Ha egységes összeget állapítanának meg, akkor a minimálbér jelentősen nőne az unió kevésbé fejlett országaiban, és olyan magas lenne, hogy – többek között Magyarországon is – a népesség jelentős részét nem lenne érdemes foglalkoztatni. A kezdeményezés tehát arra irányul, hogy minden uniós országban meghatározzanak egy, az ottani ár- és bérszínvonalhoz igazodó minimálbért. 

Az Európai Bizottság először a munkaadók és a szakszervezetek véleményét szeretné kikérni arról, hogy szükségesnek tartják-e egyáltalán az egységes szabályok megalkotását az európai minimálbér esetében. Ettől is kiakadtak azonban egyes szakértők, szakszervezeti vezetők és az északi tagországok. Olasz lapok arra figyelmeztetnek, hogy a közös minimálbér egyik legnagyobb akadálya, hogy

hat uniós tagállamban - Olaszországban, Dániában, Svédországban, Cipruson, Ausztriában és Finnországban - nincs minimálbér. Olaszországban a munkavállalók a (kifejezetten erős) szakszervezetek révén kötnek kollektív megállapodást a legalacsonyabb fizetésekről, ami ágazatonként teljesen eltérő.

Közülük Dánia, Svédország és Finnország különösen ellenzi az egységes szabályozást, mert náluk  ágazatonként, kollektív béralkuban foglalt összegeket alkalmaznak, és az évszázados modell kiválóan működik. A bértárgyalások során a szakszervezetek részletes termelékenységi számítások alapján tesznek ajánlatot a minimálbérre, és figyelembe veszik az innovációt is.

A bérstatisztikák bizonyítják, hogy a munkavállalók korrekt szinten meg tudnak élni a bérükből – mondta Lizette Risgaard, a dán szakszervezeti szövetség elnöke.

A szociális partnerek kollektív alkujának köszönhetően náluk kifejezetten magasak a bérek (a legalacsonyabb órabér közel hat ezer forintnak felel meg).

Ám ha Brüsszelből határozzák meg a tagállamokban fizethető legkisebb béreket, fennáll a veszély, hogy nemcsak az emelésnek nincs akadálya, hanem a csökkentésnek sem. Elképzelhető például, hogy a munkaadók megpróbálnak majd az ágazati szinten garantált minimálbérek alá menni, vagy pedig nem emelnek. De az sem lehetetlen, hogy válság vagy recesszió idején határoznak el központi minimálbér-csökkentést Brüsszelben. 

Ezzel kapcsolatban egy svéd szakértő az euobserver hasábjain arra hívja fel a figyelmet, az uniós alapszerződés is tiltja, hogy az Európai Unió (EU) központilag szóljon bele a bérek alakulásába. A 153-as cikkely egyenesen kimondja, hogy az EU nem szabályozhatja a béreket vagy a sztrájkhoz való jogot.

Márpedig ha a minimálbér alakításába beleszólnak, ez precedenst biztosít ahhoz is, hogy később akár a sztrájkhoz való jogot is megpiszkálják. A szakértő ugyan dicsérendőnek tartja, hogy Brüsszel a fizetések közelítésére törekszik, de

az egyes tagországok munkaerőpiacai és azok szabályozása nagyon különböző. A szakszervezetek ereje is eltérő: van, ahol dolgozók 5, van, ahol 65 százalékuk tagja valamely érdekvédelmi szervezetnek.

A kollektív megállapodásokat nem lehet Brüsszelből irányítani. A szakértő szerint, ha Brüsszel mégis direkt módon szeretne beavatkozni a tagállami bérpolitikákba, akkor az ügyet az Európai Bíróság elé lehet vinni. Úgy véli, a bizottság inkább arra fordíthatná az energiáját, hogy támogassa a szociális párbeszédet és a kollektív tárgyalást.