Mélyre esett a gáz ára, fellélegezhetünk

A most csillapodóban lévő infláció 2021-ben kezdődött, azt követően, hogy a világjárvány első szakasza alatti ipari és kereskedelmi leállások után az újraindulás nehézkesen valósult meg, akadozni kezdtek a globális ellátási láncok.

Így hiány keletkezett hol alkatrészekből, hol szállítókapacitásból vagy akár kikötői munkásokból. Márpedig hiány esetén az árak emelkednek, ami természetes.

A döntő tényező

Volt azonban egy másik tényező is, ami eleinte fel sem tűnt: az addigi európai gázár emelkedni kezdett. Általában ezt is az ellátási láncok akadozásának tudták be, bár elvileg sem a norvég, sem az orosz gáz Európába érkezését nem akadályozta semmi, különös tekintettel arra, hogy jórészt csővezetéken érkezett a gáz. Az akkor még nem nagy volumenű cseppfolyósított gáz (LNG) szállításában már jelentkezhetett ilyen hatás, de 2021 nyarára már olyan magasra emelkedett az ár, amit ez önmagában nem indokolt volna.

Rezsicsökkentés

Hogy lássuk, mit jelent ez, érdemes megnézni, hogy is alakult az ár a korábbiakban. A gáz sokáig kizárólag csővezetéken volt szállítható nagyobb mennyiségben, így csak kontinensen belül lehetett egyik helyről eljuttatni a másikra.

Ennek megfelelően az ár is kontinensenként alakult ki, ha köztük eltért, nem lehetett learbitrálni, kiegyenlíteni, így világpiaci ár sem tudott kialakulni, mint az olaj esetében, amely hajóval korlátlanul szállítható.

A gáz ára Európában általában az olajár ingadozásait követte, és 2004-től kezdve erős olajáremelkedés zajlott a megnövekvő kínai kereslet hatására. Ez a gázárat is magával húzta, ami fájdalmas lakossági áremelésekhez vezetett, majd az ár stabilizálódott 30 euró/megawattóra körül. Ez 2013 vége felé csökkenni kezdett az olajárral együtt,

ez tette lehetővé az úgynevezett rezsicsökkentést.

Az orosz rászoktatás

2014-ben, majd utána az ár már tartósan alacsonyabb, 15-20 euró körüli szinten volt, amiben már szerepet játszhatott, hogy Oroszország a 2014-ben Ukrajnával kirobbant, majd akkor befagyott konfliktus miatt

erőltetni kezdte az Európának történő gázeladások növelését, lenyomva az árat, és így minél inkább rászoktatva a kontinenst az orosz gázra,

hogy minél jobban függjön majd tőle, amikor eljön Ukrajna erőszakos visszaszerzésének ideje.

Egyszer-egyszer azért felszaladt az ár 25, esetleg 30 euróig is, de ez nem veszélyeztette az itthoni árat, majd 2019-ben minden korábbinál erősebb zuhanásba kezdett.

Ekkor egyrészt megnyomhatták az oroszok a kínálatot, másrészt kifejlődött a kontinensek közti szállítás technológiája: a gázt rendkívül alacsony hőmérsékletre kell hűteni, ahol folyékony halmazállapotú és sokkal kisebb térfogatú lesz, és így már

ugyanúgy lehet hajóval szállítani, mint az olajat,

persze a hűtést végig fenn kell tartani. Így már az amerikai gáz is megjelenhetett Európában, árverseny is kialakulhatott.

Rejtélyes gázárrobbanás

A járvány elején, 2020 márciusában összeomlott az olajár, és vele a gázár is, még jóval 10 euró alá is benézett. 2021 elején aztán emelkedni kezdett, nyáron át is lépte a 30 eurót, új csúcsra került, majd ősztől a háború kezdetéig 60 és 100 euró  között ingadozott. Ez már teljes mértékben orosz manipuláció volt, felkészültek az Európa elleni energiaháborúra, amiről úgy gondolták, elég lehet ahhoz, hogy a kontinens kihátráljon Ukrajna támogatása mögül.

Európai gázár, euró/megawattóra, 13 év

Nos, ez már jelentős hatással volt az inflációra, de még nem sok szó esett róla. A lakossági rezsicsökkentett ár hirtelen erősen veszteséges lett, amit a költségvetés állt, a piaci áron vásárló intézmények, cégek azonban elkezdték érezni a hatást, attól függően, hogy milyen szerződés szerint vásároltak. Aki naptári éves szerződéseket kötött, csak 2022 elején szembesült a drámai helyzettel, aki rövidebb periódusokkal számolt el vagy épp folyamatosan piaci árat fizetett, már hamarább.

Száguldó infláció már a háború előtt

A gázzal együtt érthető módon az áramár is nőtt, miután az áramtermelésben nem kicsi a gáz szerepe, így

a cégek kénytelenek voltak érvényesíteni az energiaköltségeket termékeik és szolgáltatásaik árában,

és ez persze a mezőgazdaságban (üvegházak, állattató telepek fűtése) valamint az élelmiszer-feldolgozásban fokozottan jelentkezett. A 2022 eleji háborús készülődésben már lehetett sejteni, honnan fúj a szél, a háborút mégis alig tudta valaki elképzelni.

Február 24-én aztán vége lett az illúzióknak, Oroszország megtette, amit kevesen hittek: hadserege rátámadt Ukrajnára. Az ár ekkor már egy pillanatra felszaladt 300 euróig megawattóránként, majd visszatért 100 euróra, miután elvileg a gázszállításban nem voltak akadályok, a szankciók első köre nem vonatkozott a gázra.

Oroszországnak ugyanakkor szembesülni kellett azzal, hogy villámháborús tervei kudarcot vallottak, ezért ő kezdte el tovább élezni az energiaháborút, hogy Európa télen kidőljön.

Sikeres átállás és a gázár tetőzése

Németország vésztervet is készített gázhiány esetére, de mielőtt ez előállt volna, Európa sok országa bármi áron más kontinensről akart LNG gázt venni, amiben az USA partner is volt, de a hirtelen nagy mennyiség, a szűkös infrastruktúra az égbe emelte az árat, különösen, amikor a téli betárazás is megindult nagy késéssel.

Az ár 300 euró fölé emelkedett: ez olyan ár volt, hogy sok exportőr Európába hozta meglévő gázkészleteit, mivel megérte a máshol érvényes szerződését felmondani és a jelentős kötbért kifizetni.

Ez volt a válság csúcsa: sok országban, de itthon különösképpen magasra emelték áraikat elsősorban az élelmiszertermelők, mert arra számítottak, hogy a végtelenül magas energiaár gyorsan eléri őket is. A gázpiacon ugyan szeptembertől

fordulat következett, hisz a világ összes eladója szép lassan megtömte az európai tárolókat, a fogadó infrastruktúrát is sikerült bővíteni, így év végére 80 euróig csökkent az ár.

A félelem viszont még nem múlt, sokan nem hitték el, hogy Norvégia mellett más kontinensek eladói is el tudják látni Európát, rádásul viszonylag elfogadható áron.

Sikeres év, sikeres téli ellátás, eső gázár

Az infláció ezért még nem tört meg, csak akkor kezdtek csillapodni a kedélyek, amikor 2023 első hónapjaiban az ár először 50, majd 30 euró alá süllyedt megawattóránként.

A soron következő téltől még sokan féltek, de az elképesztően megemelt élelmiszerárak miatt visszaesett a vásárlóerő, így, az áremelések abbamaradtak, sőt, az élelmiszerek esetében jelentős korrekciós árcsökkentéskre is sor került.

Nyáron aztán újra 45-50 euróig emelkedett a gázár, de ez már nem tűnt ijesztőnek, hisz ezt a szintet már 2021 nyarán is elérte, így további közvetlen inflációs hatása már nem lett, legfeljebb lassította az inflációcsökkenés ütemét.

Az, hogy az ár kitartott, miközben Európa-szerte gyorsan megtöltötték a tárolókat, biztató volt, mivel látszott, hogy megy ez már könnyedén orosz olaj nélkül is. Végül megérkezett a tél, és miután gáz volt bőven, az ár újra csökkenni kezdett:

az év utolsó kereskedési napján 32 euró lett a februári szállítású gáz ára, de a későbbi határidőkre is ugyanez az ár.

Az energiaválság véget ért, az infláció lecseng

Az energiaválság véget ért, az ár lényegében ott van, ahol 2013 előtt volt, persze azóta jelentős forintleértékelődés zajlott, így forintban ez értelemszerűen ennyivel többet jelent.

Az év elején magas áron megkötött éves szerződések most kifutnak, most már a cégek, vállalatok közül senki nem fizeti a korábbi igen magas árat, így energiaköltségük visszaesik: ennek megfelelően akár még áruik és szolgáltatásaik árának csökkenése mellett is dönthetnek.

Az infláció mindenesetre úgy tűnik, hogy az energia oldaláról véget ért, ráadásul az európai áramár is visszaesett a korábbi magas szintekről.

Európa sikeresen függetlenné vált az orosz gáztól, importjának csak kis hányadát adja (melyen belül Magyarország vásárlása talán a legjelentősebb).

A korábbi olcsó orosz gáz részben illúzió volt, hisz pont az volt Oroszország célja, hogy illúziót keltsen, ezáltal túlzottan egyoldalú függőséget alakítson ki. Így, ha a jelenlegi ár marad, az alig több, mint a rászoktatás időszaka előtti ár, amivel az adott helyzetben elégedettek lehetünk, pláne, hogy így

valóban gyorsan visszaállhat a jegybanki célnak megfelelő 3 százalékos infláció.