Mi történhet Putyinnal, ha berobban a Közel-Kelet?

A mindössze 10 napos háború, melyet Izrael vív a Hamász terrorszervezettel, csak 10 napos, és a világ feszülten figyeli, hogy helyben megoldódik, vagy más országok belépésével kiszélesedik.

Utóbbira sokan lehetőségnek tekintenek, de nem véletlen, hogy eddig senki nem igyekezett belépni a Hezbollah terrorszervezetn kívül.

Tulajdonképpen nincs is sok lehetséges résztvevő: Egyiptom és Jordánia már 50 éve nyugalmat akar, Szíria pedig lényegében orosz bábállam. Oroszország nem úgy néz ki a jelenlegi helyzetben, mint akinek hiányzik még egy front, a meglévő ukrajnat sem tudja dűlőre vinni.

Irán dilemmái

Az egyetlen, aki még szóba kerülhetne, az Oroszországgal az utóbbi időben ugyancsak jó kapcsolatokat ápoló Irán.

A perzsa állam immárr 44 éve Iszlám Köztársaság néven működik, az iszlám síita ágának vezető állama, így leginkább az Irakban, Szíriában és kisebb mértékben Libanonban élő síitákkal vállal sorsközösséget.

Izraelt a szavak szintjén létében fenyegeti, ugyanakkor távol van tőle, egy ténylegesen háborút nem tudna vívni vele, ráadásul, és ez a legfontosabb: az Egyesült Államok mindig teljes támogatásáról biztosította Izraelt, most különösképpen.

Ha egy ország formálisan is megtámadja, az elkerülhetetlenül Amerikával is hadba lép. És bár az USA ugyan nem tudta pacifikálni az országokat, ahol beavatkozott, a rendszert azonban megdöntötte Líbiában, Irakban és Afganisztánban egyaránt, ami így könnyen az Iszlám Köztársaság végét is jelenthené.

Amerika szerepe

A közel-keleti feszültség most úgy éleződött ki, hogy egy jelentős háború már amúgy is folyamatban van, lassan két éve: Oroszország megtámadta Ukrajnát, az pedig a nyugat segítségével kitart vele szemben. Ha a Közel-Keleten is belépni még valaki, és Amerika szerepe aktívvá válna, az már komolyan visszahatna erre a hadszíntérre is.

Az USA egyértelműen Ukrajna mellett áll, támogatja, és ennek csak az szab határt, hogy a két nagy párt mennyire hajlandó ezért áldozatokat hozni.

Izrael esete azonban más: ott egyik párt sem meri megkérdőjelezni a korlátlan támogatást. Márpedig ha ott éles háborúba kerülnek, pláne úgy, hogy egy oroszbarát állam áll velük szemben, hirtelen megnőhet minden ellenféllel, így Oroszországgal szemben is a háborús hajlandóság.

Mindez atomhatalmak lévén értelemszerűen nem közvetlen konfliktust, hanem Ukrajna bőkezűbb és kétpárti támogatással történő támogatását jelentené.

Moszkva egy fronttal is nehezen bír

Oroszországnak így nem érdeke a konfliktus kiszélesedése, erre utal is, hogy a Kreml megnyilvánulásai viszonylag óvatosak voltak eddig a kérdésben. Azt nem lehet kizárni, hogy Putyin akár Iránon keresztül támogatta a Hamászt, mondván, hogy jó neki, ha figyelemelterelő bizonytalanság van, de arra valószínűleg ő sem számított, hogy civilek olyan brutális mészárlása lesz ebből, ami minden jóérzésű országot automatikusan Izrael mellé állít vagy legalábbis semlegességre késztet. A Hamász mellé állni így nagyon kínos, nem is tette meg senki más terrorszervezeten és a szavak szintjén egy-két szélőséges iráni vezetőn kívül.

Putyin, mint régi KGB-ügynök, nyilván folyamatosan vizsgálja a köze-keleti helyzetet, és mérlegeli, hogy számára adódhat-e benne előnyös, esetleg hátrányos helyzet. Egy nagy háború ugyanakkor amerikai részvétellel biztos nem érdeke, pláne jelenlegi kivérzett állapotában.