Az adatok időállapota: késletetett. | Jogi nyilatkozat

Óriási tusakodás a brüsszeli mentőcsomag körül

Elemzések2020. máj. 22.Sz.A.

Első látásra nagyon soknak látszik a minap kialkudott, 500 milliárdos brüsszeli mentőcsomag, de ha megnézzük más fejlett országok gazdaságélénkítő programjait - összesen 9 ezer milliárd dollár értékben eddig - , akkor távolról sem biztos, hogy elegendő lesz. Kérdéses az is, mi lesz a csomag ára a déli államoknak, és ki lesz az egész mentőprogram nyertese. Megint a legversenyképesebb gazdaságok járhatnak jól, legalábbis a feltételként megfogalmazott összehangolt adórendszerrel.

Feladták a németek a szigorú költségvetési politikával kapcsolatos elveiket, és Franciaországgal megegyezve ötszáz milliárd eurós mentőcsomag összeállítását javasolják az Európai Bizottságnak, hogy ezzel támogassák meg a koronavírus-járvány miatt megroggyant déli államokat.
Az elképzelés szerint az Európai Bizottság a tagállami kormányok felhatalmazásával felvesz 500 milliárd euró hitelt, amelyet az 2021-2027-es uniós ciklus első éveire összpontosítva költenének el, hogy a gazdaságok minél hamarabb túljussanak a válságon.

Nem adnák azonban ingyen a forintban számolva 180 ezer milliárdos csomagot: az európai integráció szorosabbá tételét, illetve az adórendszerek összehangolását várják cserébe. 

Több csomag terve is fut egyszerre, de még egyik sem éles

Ha a világban a Covid-járvány miatt meghirdetett eddigi gazdaságélénkítő csomagokat nézzük, azok összértéke eddig meghaladja a 9 ezer milliárd dollárt a Nemzetközi Valutaalap értékelése szerint. Ebből 4400 milliárd dollár közvetlen költségvetési támogatás, a többi pedig főként hitel, garanciavállalás vagy állami alapok segítsége vállalati tulajdonrész vásárlásokban. Ehhez képest érdemes értelmezni az uniós csomagot, ami kétségkívül fontos mérföldkő a válságkezelésben.

Jelentős változás ez ugyanis a korábbi német hozzáálláshoz képest, hiszen eddig határozottan elzárkóztak az uniós kötvénykibocsátástól, attól, hogy ily módon finanszírozzák a komoly gazdasági problémákkal küzdő déli államokat. A mostani javaslat azt jelenti, hogy „ingyen” pénzhez – vissza nem térítendő támogatáshoz – jutna Olaszország, illetve a többi bajban lévő tagállam.
Az unió két vezető országának megegyezése jelentős terhet vehet le Ursula von der Leyen bizottsági elnök válláról, hiszen a közös uniós mentőcsomag ez alapján már elérhető közelségbe került, s talán nem kell ismét elhalasztani az eredetileg május 7-re ígért program nyilvánosságra hozását. Hozzá kell tenni, az uniós tagállamok korábban, április 9-én

már döntöttek egy 540 milliárd eurós, biztonsági hálót jelentő csomagról, amelytől a munkahelyek, a munkavállalók, a vállalkozások és a tagállamok megsegítését várják.

Sokadik határidőt adják meg a mentésre

 Az elképzelések szerint május 27-én - vagyis a koronavírus óta eltelt időszakban elhangzott határidő újra csúszik - ismertetik a teljes uniós csomagot, amelyről Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság alelnöke elmondta: annak kialakításakor figyelembe fogják venni a hétfőn bejelentett francia-német elképzelést, és amely véleménye szerint a következő hosszú távú költségvetés részeként arányos az EU-t érintő gazdasági kihívással, de ezzel együtt ők nagyobb, mintegy ezer milliárd eurós csomagot tartanak szükségesnek. Mint fogalmazott, a testület egy olyan eszközt fog bemutatni, amely erősíti az európai gazdaság helyreállítási és ellenálló képességét, valamint a befektetésekre és a strukturális reformokra is összpontosít. Dombrovskis a német és francia elvárásokra utalva felhívta a figyelmet, hogy

„nemcsak kiegészítő pénzre van szükségünk, hanem reformokra és vállalkozás-barátabb környezet megteremtésére is.” 

Arról is beszélt, hogy a helyreállítási alap nagy része 2021-ben lesz elérhető, de vizsgálják annak lehetőségét is, hogy egyes forrásokat már az idén is le lehessen hívni.

Mindenesetre nagyon fontos, hogy a következő EU-csúcson a tagállami vezetők minél előbb megállapodjanak az alapról.

Ez azonban annak ellenére nem lesz egyszerű, hogy a németek föladták elveiket, illetve hogy egyezségre jutottak Franciaországgal. A Fukar Négyekként aposztrofált országok ugyanis azonnal tiltakozásukat jelentették be, amint ismertté vált az 500 milliárd eurós csomagról szóló javaslat. Sebastian Kurz osztrák kancellár ezt már a program bejelentésekor nyilvánvalóvá tette, sőt, azt ígérte, saját csomagot tesznek le az Európai Bizottság asztalára, amelyhez nem kell növelni az unió eladósodottságát. Az osztrákok, illetve Hollandia, Dánia és Svédország vissza nem térítendő támogatás helyett hitelt adna a déli államoknak. 

Hitel és vissza nem térítendő forrás

Elfogadható kompromisszum lehet, hogy az 500 milliárdos összeg vissza nem térítendő támogatás lenne, és az afölötti részt nyújtanák hitelként azon országok számára, amelyek erre igényt tartanak. Kérdés, hogy a tiltakozó államok hajlandók-e ilyesféle egyezségre.
Az eddig nyilvánosságra hozott részletek ismeretében azonban a másik oldalról is bírálják a tervezett uniós mentőcsomagot, mert a lassú és bürokratikus eljárási rend miatt csak jövőre lenne elérhető, a baj viszont most van.

 Bár sokak számára nagy meglepetés, hogy Németország végül is belement, hogy hitel helyett vissza nem térítendő támogatással segítsék ki a déli tagállamokat, azonban az unió működésével szemben támasztott feltételek, illetve az elvárt változtatások magyarázatot adhatnak a „jószívűségre”.

Az integráció erősítése, valamint az adórendszerek közelítése ugyanis egyértelműen az erős gazdasággal rendelkező államokat erősítik tovább, márpedig a Németország messze a legerősebb tagország. Így legalább annyit nyer a réven, mint amennyit elveszít a vámon. Ugyanakkor a magyar érdekek is veszélybe kerülhetnek, ha valósággá válik a német-francia elképzelés. Egyrészt, mert az az elképzelés, hogy az unió nagyobb beleszólást kér a belpolitikai és gazdasági kérdésekben is, alapjaiban megy szembe a nemzetállamot előtérbe helyező magyar politikával. Az adórendszerek közelítése például alapjaiban rendítheti meg az adóelőnyre épített magyar gazdaságpolitikát. Másrészt akár az is előfordulhat, hogy a következő hétéves uniós ciklusban a tagállamok között szétosztott pénzből még kevesebb jut hazánknak. 
Ahhoz, hogy mindez valósággá váljon, az uniós kormányfőknek rá kell bólintani az elképzelésekre, márpedig egyelőre igen távol vannak egymástól az elképzelések.