Túl sokan vagyunk, vagy túl sokat fogyasztunk?
Elemzések
A fenntarthatóságról szóló közbeszédet sokáig elsősorban a természeti környezet állapota, a klímaváltozás és az erőforrások kimerülése határozta meg. Egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy ezek a kérdések nem értelmezhetőek pusztán ökológiai vagy technológiai problémaként. A népesség alakulása, a fogyasztási minták társadalmi egyenlőtlenségei és a gazdasági berendezkedés hasonló mértékben formálják a jövő lehetőségeit. A Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztályának szakmai kerekasztal-beszélgetése éppen ezért arra kereste a választ, miként kapcsolódik össze a fenntarthatóság és a demográfia, és milyen új szempontokat kell figyelembe venni egy olyan világban, ahol egyszerre szembesülünk környezeti túlterheléssel és népesedési feszültségekkel.
A világ leggazdagabb húsz százaléka felel az életvitellel és fogyasztással összefüggő üvegházhatású gázkibocsátások mintegy kétharmadáért, miközben a szegényebbik ötven százalék csupán körülbelül tíz százalékért. Ez az aránytalanság világossá teszi, hogy a környezeti problémák nem pusztán technológiai vagy népesedési kérdések, hanem mélyen társadalmi természetűek is.
Az elmúlt évtizedekben a túlfogyasztás volt a klímaváltozás fő hajtóereje, ugyanakkor a jövőben egyre inkább a túlnépesedés válhat meghatározó tényezővé, különösen annak fényében, hogy az évszázad végére a globális népesség 10–10,5 milliárd fő körül tetőzhet
- elemezte a klímaváltozás fő mozgatórugóit Pogátsa Zoltán közgazdász, a Soproni Egyetem docense, az ELTE és a Veronai Egyetem oktatója.
A fenntarthatóság egy aktív rendszer hosszú távú fennmaradása anélkül, hogy kimerítené azt a közeget, amely működését lehetővé teszi. Ez a megközelítés szükségszerűen különbséget tesz társadalmi és környezeti fenntarthatóság között, miközben hangsúlyozza, hogy a társadalmi fenntarthatóság előfeltétele a környezeti fenntarthatóság megléte
- helyezte egy tágabb elméleti keretbe a fenntarthatóság fogalmát Tóth I. János filozófus, demográfus, a Szegedi Tudományegyetem habilitált egyetemi docense.
A fenntarthatóság fogalma történetileg is átalakult. Kezdetben elsősorban környezeti értelemben használták, ahol a népességnövekedést egyértelműen negatív, a népességcsökkenést pedig pozitív jelenségként értékelték. A társadalmi szempontok bevonásával azonban ez az egyszerű képlet megkérdőjeleződött.
A globális demográfiai trendek ugyanis összetettek. Miközben a világ népessége folyamatosan nőtt és várhatóan 2050-re eléri a közel 9,7 milliárd főt, a teljes termékenységi arányszám drámai csökkenést mutat. Az 1950-es években jellemző közel öt gyermekes átlag mára kettő alá esett, és az előrejelzések szerint hosszabb távon a globális népességcsökkenés korszaka következhet. Az elmúlt harminc év tapasztalata azt mutatja, hogy a modernizáció minden kontinensen és fejlettségi szinten születésellenes hatású.
Ezzel párhuzamosan az emberiség ökológiai lábnyoma messze meghaladja a Föld eltartóképességét.2021-ben globálisan mintegy 1,7 bolygónyi erőforrást használtunk fel, ám az egyes régiók között óriási különbségek vannak. Afrikában például magas a termékenység, ugyanakkor rendkívül alacsony az egy főre jutó környezetterhelés, míg a fejlett világban az alacsony termékenységi ráta magas ökológiai lábnyommal párosul. A köztes régiók, például India, Kína vagy Kelet-Európa, ebből a szempontból átmeneti, viszonylag harmonikus állapotot képviselnek.
Mindez arra utal, hogy a fenntartható fejlődés klasszikus hármas dimenziója, társadalom, gazdaság, környezet, önmagában már nem elegendő. A demográfiai tényezők önálló dimenzióként való kezelése elkerülhetetlenné vált. Környezeti szempontból egy telített világban a népességcsökkenés kedvező lehet, demográfiai szempontból azonban az elöregedő és fogyó társadalmak fenntarthatatlan pályára kerülnek, munkaerőhiánnyal, nyugdíjválsággal és térségek elnéptelenedésével szembesülve.
Tehát, a gyors népességnövekedés környezeti, míg a tartós népességcsökkenés demográfiai értelemben fenntarthatatlan. A két szempont közös metszete egy stabil, a biokapacitást meg nem haladó népességszint. Az odavezető utak régiónként eltérőek. Afrikában a termékenység csökkentése és az alacsony környezetterhelés megőrzése a kulcs, míg a fejlett világban egyszerre kellene mérsékelni a fogyasztást és valamilyen módon kezelni az alacsony termékenységet.
A fenntarthatóság és a demográfia kapcsolatáról szóló teljes kerekasztal-beszélgetést az alábbi linken tekintheti meg.
