Vége az olcsó cukornak: ha megszűnik az árstop, száz százalékos drágulás jöhet

Javában tart az idei kampány a hazai cukorrépa-betakarításban, és az elmúlt évek viszontagságai után kedvező változás, hogy a termelők most sokkal jobb pénzügyi kondíciók között dolgozhatnak.

A felvásárlási árak a tonnánkénti 30 eurós tavalyi szintről 48-50 euróra emelkedtek, de minőségtől és feláraktól-prémiumoktól függően elérhetik a 60 eurót is,

ami az elmúlt évihez képest akár kétszeres árnövekedést is jelenthet.

A nyári súlyos aszály után szintén pozitív fejlemény, hogy az ősszel megérkezett csapadék előnyösen hatott a cukorrépaterületekre, ezért a betakarítható hektáronkénti átlagtermés az előzetesen várt 50 tonnáról 52 tonnára nőhet, vagyis az előállítható cukor mennyisége is nagyobb lehet. Tény ugyanakkor, hogy a gazdálkodók az utóbbi évek jövedelmezőségi gondjai miatt

az idén már csak mindössze 8700 hektáron vetettek cukorrépát, és ez a második legkisebb területnek számít a 2008-ban regisztrált, 6 ezer hektáros mélypont óta.

Ha pedig figyelembe vesszük azt is, hogy az elmúlt egy-két évtized sorozatos gyárbezárásai előtt a gazdálkodók a cukorrépát még 100 ezer hektárt meghaladó területen termelték, az ágazat jelenlegi mérete különösen nagy visszaesést tükröz.

Ma már Magyarországon csak

egyetlen gyár, a kaposvári Magyar Cukor (MC) Zrt. dolgoz fel cukorrépát, amely az osztrák Agrana konszern tulajdonában van.

Az MC évente egymillió tonna cukorrépa fogadására lenne képes, az idén átvehető mennyiség viszont a durva területszűkülés miatt várhatóan csak mintegy 400 ezer tonna lesz.

Ez az oka annak is, hogy a cég hazai cukorrépa feldolgozásával hosszú

idő óta nem tudja kihasználni mintegy 105 ezer tonnás éves cukorgyártási kapacitását, és az idei kampányban a jobb termésátlagok ellenére is csak 60-65 ezer tonna cukrot termelhet.

Ezt a gyár importált nádcukor finomításával egészíti ki, amelyből várhatóan további 30-33 ezer tonna cukrot állíthat elő, így összes termelése 90-100 ezer tonna lehet.

Ez is nagyon kevés azonban ahhoz, hogy a belföldi lakossági és ipari kristálycukor-igényeket ki lehessen elégíteni, mivel azok összességében évi 300 ezer tonnára tehetők, bár az eddigi bespájzolások és a vásárlói költekezések általános visszafogása miatt a következő időszakban a cukorpiacon is a kereslet csökkenése valószínűsíthető.

Így is jelentős, a hazai szükséglet csaknem kétharmadát kitevő cukorkészletet kell külföldről beszerezni.

A hiányzó mennyiség nagy részét a Magyar Cukor Zrt. szállítja be az anyavállalat környező országokban működő cukorgyáraiból, illetve jelentősebb importőrnek számít még a kereskedelemmel foglalkozó, szintén kaposvári 1. Magyar Cukormanufaktúra Kft., amelyet korábbi MC-vezetők és alkalmazottak hoztak létre.

Az importigény is mutatja, hogy a hazai cukorellátás semmiképpen sem függetleníthető a nemzetközi cukoráraktól, amelyek folyamatosan emelkednek.

Magyarországon ugyanakkor a kormány év elején hozott rendelkezésével a kristálycukor bolti fogyasztói árát is maximálta.

A hatósági árstop hatására a kiskereskedelmi cukorár most is a tavaly október közepi szinten stagnál, amely – mint az agrártárcához tartozó Agrárközgazdasági Intézet (AKI) adataiból kiderül – az üzletekben áfával együtt nagyjából 255-260 forintos kilónkénti árakat jelent.

Az európai cukoripar, illetve Magyarországon az MC viszont az alapanyagárak és az egyéb termelési költségek emelkedése miatt ennél már jóval drágábban értékesíti az előállított cukrot.

A hazai ipari eladási nettó ár tonnánként ezer euró körül mozog, amely kilónként mintegy 400 forintos átadási árnak felel meg.

Ez tehát jóval meghaladja a 255-260 forintos mai bolti árakat, amelyek áfa nélkül kilónként 200 forint körüli nettó cukorárat jelentenek.

Mivel a kormány a korábbi készletszint kötelező megtartását írta elő,

a kiskereskedők kénytelenek megfizetni a magasabb beszerzési árakat, amelyeket az ármaximálás következtében a vásárlókra nem tudnak továbbhárítani.

Ezért ma a kiskereskedők a cukorértékesítésen kilónként nagyjából 200 forintot buknak, vagyis az árstopos intézkedés végrehajtását ők finanszírozzák, illetve nyelik le az ennek kapcsán keletkező veszteségeket.

Ez az oka annak, hogy az üzletek cukoreladásaikat igyekeznek minimalizálni, és korlátozzák a vásárlónként megvehető mennyiségeket is. Alapvetően ennek tudható be, hogy

időszakonként és helyenként az üzletekből kifogynak a kristálycukor-készletek, és hiánytünetek jelentkeznek a piacon,

holott a belföldi igények mennyiségi értelemben hazai termelésből és importból továbbra is kielégíthetők.

Az egyre fokozódó árfeszültség feloldásához arra lenne szükség, hogy a kormány eltörölje az árstopot, vagyis az üzletekben piaci árak alakuljanak ki.

Ez a mostani helyzetben azt jelentené, hogy a cukorár rövid időn belül kétszeresére növekedne.

A drágulás pedig a fogyasztók szempontjából ahhoz vezetne, hogy a kristálycukor kilójáért a jelenlegi 250 helyett 500 forint körüli árat kellene fizetniük.

Az ár felszabadítása kétségkívül népszerűtlen lépés lenne, de ágazati szakértők szerint erre a piaci anomáliák kezelése érdekében előbb-utóbb szükség lesz.

Az áremelkedés későbbi fékezéséhez eszköz lehetne az áfacsökkentés, ennek hatásáról azonban továbbra is megoszlanak a vélemények.

Az ágazat szereplői úgy vélik, hogy a mai helyzetben érdemi intézkedés lenne, ha a 27 százalékos áfa a cukornál – és más alapvető élelmiszereknél is – 5 százalékra mérséklődne. Mások viszont attól tartanak, hogy

az áfacsökkentés kedvező hatásai a kereskedelemben eltűnnének, így abból a vásárlók végeredményben keveset érzékelnének,

miközben a költségvetés kevesebb bevételhez jutna.

A piaci árváltozások pozitív hozadéka lehet viszont, hogy – a szintén tapasztalható költségnövekedések ellenére -

nem csak az idén, hanem hosszabb távon is javulhat a hazai cukorszektor jövedelmezősége.

Ennek nyomán ma az valószínűsíthető, hogy a cukorrépaterület jövőre újra növekszik, bár a termelők ennek érdekében további előre lépéseket remélnek a felvásárlási árakban és egyéb -feltételekben is.

Emellett a nemzetközi cukorárak emelkedése ismét felerősítheti azokat az elképzeléseket, amelyek szerint

a rendszerváltást követő időszak bezárási hulláma után új cukorgyára(ka)t kellene építeni az országban.

Bár az ilyen jellegű beruházásokkal kapcsolatban konkrét tervek nincsenek, az újabb feldolgozók létesítése kétségkívül hozzájárulhatna ahhoz, hogy az ország önellátottsági foka javuljon, így a hazai cukorpiac világpiaci folyamatokkal szembeni kitettsége csökkenjen.