Földünk északi pólusa az utóbbi években a világpolitika egyik legforróbb pontjává vált, és nem véletlenül. Az ásványkincsekben gazdag terület a klímaváltozás miatt egyre jobban felértékelődik, így itt futhatnak majd a közeljövő nagy kereskedelmi útvonalai, a lehetőségek tárháza pedig szinte korlátlan. A térség, amelyet korábban leginkább jégbe fagyott térképészeti kuriózumként kezeltek, mára a globális geopolitikai játszmák ütközőpontja lett.
Az örök jég hazája
Az Északi-sarkvidék, másnéven Arktisz egy földrajzilag nehezen körül határolható terület. Fontos kiemelni, hogy az Antarktisszal ellentétben északon nincs egy hatalmas földterület a jégsapka alatt. Számos kisebb-nagyobb sziget, Izland, Grönland, Szibéria északi partvidéke, Kanada északi területei, Alaszka északi része, és a Skandináv-félsziget legészakibb csücske tartozik ide, ha a térség szárazföldi területeit keressük. Ezen túl a földrajzi régió nagyrészét tenger borítja. A sarkvidék legnagyobb részét a Jeges-tenger állandóan fagyott vizei teszik ki.
Az Északi-sarkvidék nagyrészét a Jeges-tenger uralja; Kép forrása: Shutterstock
Tíz éve még csak pedzegettük, hogy felértékelődik majd az Északi-sark jelentősége, ma már a szemünk előtt zajlik a nagyhatalmak versenyfutása a hómezőkért, amelyeket korábban jegesmedvék és pingvinek uraltak. De miért akarna bárki is megjelenni a jégbe fagyott területen? A NATO szemében az Északi-sarkvidék már régóta nem pusztán térképészeti érdekesség, hanem stratégiai töréspont. Ebben kulcsszerepe van a GIUK-átjárónak – a Grönland, Izland és az Egyesült Királyság által uralt tengeri kapunak –, amely az egyetlen komoly kijáratot jelenti az orosz Északi Flotta számára az Atlanti-óceán felé.
A GIUK-átjáró térsége - Saját szerkesztés, alap térkép forrása: Shutterstock
Nem ’’sokkal’’ odébb húzódik a Bering-szoros – a világ egyik legkeskenyebb határvonala –, amely az Egyesült Államok és Oroszország területét választja el egymástól. Földrajzi értelemben ezek a pontok olyan közel hozzák egymáshoz a két atomnagyhatalmat, hogy ha valaha közvetlen katonai összetűzésre kerülne sor, annak valószínű helyszíne az Északi-sarkvidék lehetne, hiszen innen érhető el a másik fél a leggyorsabban – légvonalban is.
Bering-szoros, ahol a két atomhatalom találkozik - Kép forrása: Shutterstock
Fontos szót ejteni a Jeges-tengerről, az arktiszi háromszög harmadik oldaláról, amely 14 millió négyzetkilométeres kiterjedésével ugyan a világ legkisebb óceánja, de stratégiai súlya messze túlmutat a méretén. Aki itt jelen van – katonailag, gazdaságilag vagy technológiailag –, az a jövő kereskedelmi és geopolitikai játszmáiban is szerepet kaphat.
Természeti erőforrások gazdag tárháza
A nagyhatalmak tülekedését már önmagában az is megmagyarázza, hogy az Északi-sarkvidék körül található a becslések szerint a világ fel nem fedezett kőolaj- és földgázkészleteinek körülbelül egynegyede. Jelentős ásványkincs tartalékok (vasérc, nikkel, réz, ezüst, arany, urán, volfrám, gyémánt) és számottevő mennyiségben előforduló ritkaföldfémeket is rejt ez a vidék. Ezek az elektronikai és védelmi ipar alapanyagai, ezért a kitermelésük stratégiai értékű. Az USA Földtani Intézetének becslése szerint mintegy 50 ezermilliárd köbméternyi földgáz és 5,2 milliárd köbméter kőolaj lehet a régióban – ennek kétharmada orosz ellenőrzés alá tartozik. A felmelegedés nemcsak a jégpáncélt olvasztja, hanem fokozatosan gazdaságilag is hozzáférhetővé teszi ezeket a készleteket.
A globális felmelegedés miatt egyre több melegkedvelő halfaj vándorol északra – izlandi példa, hogy a makréla a harmadik legfontosabb halászott halfajta lett. Az új fajok megjelenése (makréla, szardella, stb.) a halászati bevételeket növeli, ráadásul az északi halászatnak a globális élelmiszerellátásban is szerepe lehet. A melegebb éghajlat kedvez a helyi mezőgazdaságnak is, erre jó példa Grönland, ahol az utóbbi évekbe nőtt az agrárium termelése. Szintén érdekes jelenség a gleccserek olvadása nyomán a vízenergia hasznosíthatóvá válása Grönlandon. Mindezek alapján együttesen élhetőbbé is válnak eddig szinte lakhatatlan területek és a térség geopolitikai jelentősége is növekszik.
Új utakat nyit a globális felmelegedés
A nyersanyagokért vívott harc és a geopolitikai vetélkedés mellett van még egy, egyre fontosabbá váló tényező, amely stratégiai jelentőséget ad az Északi-sarkkörnek: a hajózási útvonalak. Az Arktiszon átvezető tengeri folyosók ugyanis radikálisan átrajzolhatják a globális kereskedelem térképét. Két fő útvonalról beszélhetünk: az orosz partok mentén húzódó Északi-tengeri útról és a kanadai szigetvilágon át vezető Északnyugati átjáróról.
A tét nem kicsi: ezek az útvonalak hetekkel rövidíthetik le az Európa és Ázsia közötti szállítási időt, miközben a tengerjáró hajók olyan mély vizeken haladnak, amelyekhez képest a Panama- vagy a Szuezi-csatorna sekélynek számít, ez pedig lehetővé teszi a nagyobb hajók közlekedtetését. Ezen az útvonalon ráadásul nem kell olyan térségek mellett elhaladni, mint a geopolitikailag instabil Afrika szarva, azaz Északkelet-Afrika, ahol a gyakori kalóztámadások, vagy éppen Jemen, ahol húszi lázadók nehezítik a hajósok sorsát. Ez már önmagában is elég lenne a nagyhatalmi érdeklődés felkeltésére – de a kép még ennél is árnyaltabb. Az Északi-tengeri útvonal teljes egészében orosz felségvizeken és kizárólag orosz gazdasági övezetben fut, ami miatt Washington sosem ismerte el annak globális kereskedelmi státuszát. Érdekes módon ugyanez a vita nem merül fel a Kanada által ellenőrzött Északnyugati átjáró kapcsán – az amerikai álláspont itt jóval megengedőbb.
A klímaváltozás miatt ezek az utak évről évre hosszabb ideig maradnak jégmentesek, ezzel még inkább felértékelve stratégiai szerepüket. A jövő kereskedelmi hálózatai könnyen lehet, hogy nem Délen, hanem Északon húzódnak majd.
Ki viszi majd a pálmát?
Oroszország messze a legnagyobb előnyt élvezi az Északi-sarkvidéken, ahol saját partvonalának hossza közel 17 ezer kilométer, jégtörőflottája pedig a világon a legnagyobb. A szibériai energiaipar jelentős szerepet játszik az orosz gazdaságban. Moszkva folyamatosan bővíti olaj- és gázipari beruházásait, és a Northern Sea Route kiépítésével a globális kereskedelem kulcsszereplőjévé válna.
Az erős külgazdasági érdekeltség (Európa és Ázsia számára exportált energia) és a sarkvidéki infrastruktúra fejlesztése révén évek óta az élen jár a sarkvidéki szénhidrogén-kitermelésben és a hajózási útvonalak biztosításában.
Moszkva legnagyobb ütőkártyája az Északi-sarkvidéken nem más, mint a már említett, páratlan jégtörőflottája. Oroszország jelenleg 45 ilyen hajóval rendelkezik – ebből hét nukleáris meghajtású, ami önmagában is jelzi, mennyire komolyan veszik az arktiszi jelenlétet. A legújabb, Csukotka nevű nukleáris monstrumot 2023 októberében bocsátották vízre – a 2013-ban útjára indított Project 22220 negyedik egységeként, a Sibir, Ural és Arktika után.
A sor ezzel nem zárul: további két nukleáris jégtörő építése is zajlik, ami világosan mutatja, hogy az orosz stratégia nem rövid távra szól. A sarkvidéki jég áttörésére alkalmas, nagy teljesítményű hajók nélkül ugyanis jelenleg elképzelhetetlen a térségben való tartós gazdasági vagy katonai jelenlét.
És hogy mennyire egyedülálló ez a képesség? Nos, jelenleg kizárólag Oroszországnak van hadrendben nukleáris meghajtású jégtörő flottája. Az Egyesült Államok mindössze egyetlen ilyen hajóval – a Polar Star-ral – rendelkezik, amely ráadásul már 1978 óta szolgálatban van, és technikai állapota alapján inkább múzeumba, mint éles bevetésre való.
Noha Kína nem arktiszi állam, az elmúlt évtizedben gyorsan jelentős tényezővé vált ezen a területen. 2013-ban lett megfigyelő az Északi-sarkvidéki Tanácsban (Arctic Council), és meghirdette a „sarki selyemút” programot. Az ázsiai nagyhatalom ugyanakkor nem csak energiahordozókra vadászik. Komoly kutatási és infrastruktúra-beruházásokat is finanszíroz. Kínai kutatóbázisok épültek Izlandon, Grönlandon és az Orosz Arktiszon (például műholdas állomás és meteorológiai kutatóközpont). Az ország az Övezet és Út Kezdeményezés (BRI) keretében az Északi-tengeri útvonalat is bekapcsolná globális kereskedelmi hálózatába, rövidebb hajózási útvonalakkal, amelyek hosszú távon növelik versenyképességét. Egyes elemzők szerint a térség adta lehetőségek Kína általi egyre jelentősebb mértékű kihasználása még felerősítheti a Kína–USA rivalizálást az Arktiszon.
Északi-sarkvidéki Tanács
Az Északi-sarkvidéki Tanácsnak jelenleg nyolc rendes tagja van (Kína csak megfigyelő státusszal bír). Az európai országok közül Finnország, Svédország, Norvégia, Izland, valamint az amerikai kontinenshez tartozó Grönlandnak köszönhetően Dánia. A tanács tagja az európai és ázsiai területekkel is bíró Oroszország. Emellett az Egyesült Államok és Kanada egyaránt tagjai az Északi-sarkvidéki Tanácsnak, és fontos geopolitikai szerepük is van az Arktiszon. Az USA Alaszka révén érdekelt a sarkköri erőforrásokban, éppen ezért az utóbbi időben Washington is növekvő fenyegetést lát az orosz és kínai lépésekben. Az amerikai védelmi tervek között szerepel jégtörő-flotta fejlesztése (több új nehéz jégtörő beszerzése) és a haditengerészeti jelenlét fokozása. Kanada számára az északi szuverenitás megőrzése a fő cél: az Északnyugati átjárót saját belső vizeként tartja számon, míg az USA és más államok nemzetközi víznek tekintik.
Nő a feszültség a háború miatt
Az orosz–ukrán háború egyelőre megpecsételte a korábbi arktiszi együttműködés kereteit. 2022 márciusában az Arktisz Tanács NATO-tagállamai (Kanada, USA, Norvégia, Finnország, Svédország, Dánia, Izland) bejelentették, hogy határozatlan időre félretették az Oroszországgal közös munkacsoportokban való részvételt - hívja fel a figyelmet a Congressional Research Service (CRS) az Egyesült Államok Kongresszusának belső kutatószolgálata, amely elemzésekkel és háttértanulmányokkal látja el a szenátorokat és képviselőket.
Tanulmányukból kiderül, hogy az Északi-sarkvidék mára egyértelműen a nagyhatalmak geopolitikai játszótere lett, ennek beismerését ma már senki sem kerülheti meg, különösen azok után, hogy a Pentagon tavaly júniusban közzétette saját sarkvidéki stratégiáját, amiből világosan kiderül: Moszkva és Peking stratégiai partnersége immár az arktiszi térséget is áthatja, miközben az északi államok NATO-integrációjával új geopolitikai frontok nyílnak meg a szövetség előtt.
Az amerikai stratégia nemcsak a klímaváltozás sarkvidéki következményeire hívja fel a figyelmet – amely alapjaiban formálja át a térség hatalmi viszonyait –, hanem hangsúlyozza azt is, hogy a militarizáció folyamata már jóval a NATO-bővítés előtt megkezdődött.
Nem véletlen, hogy Mike Pompeo akkori amerikai külügyminiszter már 2019-ben kijelentette: az Északi-sarkvidék immár nem a nemzetközi együttműködés, hanem a nagyhatalmi rivalizálás terepe, ahol Oroszország és Kína egyaránt komoly biztonsági kihívást jelent.
Mindez egy izgalmas, új megvilágításba helyezi a finn és svéd NATO csatlakozást, amellyel az Egyesült Államok és a nyugati hatalmak új stratégiai pozíciókat vettek fel katonai értelemben a térségben.
A NATO katonai szövetség tagállamai, sárgával jelölve a legutoljára csatlakozott Svédországot. Jól látható, hogy a NATO ernyője erősen lefedi az Északi-sarkvidéket. - Kép forrása: Shutterstock
Ezen túl érthetőbbé válik a Donald Trump második elnökségének megkezdését követően Grönland kapcsán kipattant polémia is, hiszen látható, hogy a térség ásványkincsekben gazdag szigetóriása nem elhanyagolható jelentőséggel bírhat majd a jövőben. Az Egyesült Államok egyébként már most is üzemeltet egy kisebb katonai bázist a szigeten. A jövőben pedig még ha annak kicsi is a realitása, hogy Grönland az Egyesült Államok része lesz, de annak már jóval nagyobb, hogy az amerikai jelenlét fokozódhat a szigeten valamilyen Dániával kötött megállapodás részeként.
A jövőben a legfontosabb kérdések, hogy az ukrajnai háború lezárultát követően Oroszország és a nyugati országok között újra indulhat-e az Arktiszon az együttműködés, az Egyesült Államok transzatlanti kapcsolatai megromolhatnak-e annyira, hogy az negatívan érintse az USA és a NATO északi jelenlétét, az Európai Unió előáll-e egy egységes arktiszi stratégiával és végül, de nem utolsó sorban Oroszország Kínában partnert, vagy konkurenst lát-e majd az Északi-Sark kapcsán.
Mindezek mentén alakulhat majd az Északi-sarkvidék sorsa, amely az egész világra túlzás nélkül hatással lehet.
