A liszt ára akár ide is felmehet - A Gabonaszövetség elnökével beszéltünk

A FAO élelmiszeripari árindexe már kilenc hónapja folyamatos árcsökkenést mutat. Bár a gabonaárakban nálunk is volt némi visszarendeződés, e tendencia messze nem érvényesül. Milyen áralakulásra lehet számítani a következő időszakban a hazai gabonapiacon?

A magyar gabonapiac rendszerint lassan követi le a nemzetközi piacot, főleg ha egy árcsökkenési tendencia indul be. Azonban már látjuk a jelét az árak esésének: például a kukoricánál, a búzánál, az árpánál és a napraforgónál is megindult az árcsökkenés.

A magyar piac egyébként jó ideig a búza és a kukorica terén is kiárazta magát az európai piacból.

Nálunk nagyon gyorsan és jobban felmentek az árak, mint a szomszédos országokban vagy a szokásos export piacainkon, és emiatt az export jórészt lenullázódott. A magas belföldi árak ugyanakkor teret nyitottak az importnak, hisz külföldről olcsóbban lehetett beszerezni egy sor alapanyagot: így a búzát, a kukoricát, a napraforgót és a repcét is.

Mivel az alapanyagárak most már elindultak lefelé, Magyarországon előbb-utóbb ez meg fog jelenni a kész termékek áraiban is.

Mennyire nehezíti az ársapka a malmok árérvényesítési képességét?

Az ársapka nem a malmokat hozta igazán nehéz helyzetbe, hisz ők továbbra is piaci áron értékesíthetik a lisztjüket. A korlátozás főleg a kiskereskedőket szorongatta meg, közülük is elsősorban a kis méretű, vidéki boltokat. Nem véletlen, hogy a kiskereskedők száma elkezdett apadni itthon.

Úgy látjuk, hogy az ársapkának nem igazán volt értelme. Csak bezavart a piaci működésbe és a gazdasági folyamatokba, úgy hogy pozitív hatása nem nagyon volt.

Ma a boltokban nagyságrendileg mekkora lisztár lenne a reális?

A csomagolt liszt ára kilónként piaci alapon olyan 290-292 forint lenne. Hogyha erre ráteszik a kiskereskedők a hasznukat, akkor a végleges ár szerintem úgy 300-305 forintra jönne ki.

A tavalyi súlyos aszály megrengette a hazai gabonapiacot, és - elsősorban a kukorica esetében - ellátási gondokkal is fenyegetett. Mennyire biztosított a következő betakarításig a hazai állatállomány takarmányellátása?
Hála az importnak úgy látom, hogy nem kell aggódnunk.

Ami a takarmányárakat illeti: hogyha az alapanyagok árai esnek, akkor elméletileg  csökkenés várható itt is, de azért azt hozzá kell tenni, hogy mind a lisztgyártás, mind a takarmánygyártás  energiaigényes. Ezért itt nagy kérdés, hogy a gáz és a villanyáram ára  miként fog mozogni a jövőben.

Mennyire válhat általánosabbá, hogy a hazai gabonaszektor "nyitottabbá válik", és az eddigi exportdominancia mellett nagyobb teret kap hosszabb távon is az import?

Most kiépültek olyan importvonalak, amelyek láthatóan jól működnek. Azt gondolom, hogy amíg versenyképes árakon lehet beszerezni az import árut , ezek az importvonalak meg fognak maradni. Most nem csak Ukrajnára gondolok. A jelentős importpiacok közé bekerült Románia, Szerbia és Szlovákia is.

Úgy gondolom ezzel hosszabb távon is számolni kell.

Szerintem azzal, hogy az import felpörgött nem csak az állattenyésztés, hanem egész Magyarország nyert. Az alacsonyabb alapanyagárak remélhetőleg a későbbiekben az inflációnál is éreztetik majd a jótékony hatásukat.

Az éghajlatváltozás és következményei mennyire változtathatják meg hosszabb távon a gabonaágazati vetésszerkezetet és a fajtahasználatot?

Nagyon nehéz erre válaszolni, de úgy vélem, hogy a vetésszerkezet nem fog érdemben megváltozni, még hosszútávon sem. Az, hogy milyen fajták lesznek elvetve az már egy másik kérdés.

Előfordulhat, hogy a termelők egyre inkább szárazságtűrő növényeket fognak választani vagy éppen a gombafertőzések ellen jobban ellenálló gabonákat.

Ez egy lehetséges út. Ugyanakkor ez az út is lehet rögös, hisz minden évben vannak új sláger növények, amelyek felbukkannak, de aztán kiderül róluk, hogy mégsem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.

Kukoricából nem csak kevés termett, hanem a betakarított készletek jelentős része állatokra és emberekre is veszélyes gombatoxinokkal is fertőzött. Mi lesz ezeknek a tételeknek a sorsa?

Az erősen fertőzött növényeket is el lehet adni csak már nem takarmányként, hanem például biogáz előállításhoz. Sajnos  a tapasztalat  azt mutatja, hogy valószínűleg ezeket a fertőzött tételeket a termelők inkább megtartják, és majd jövőre megpróbálják bekeverni az új termésbe, ami persze nem egy jó megoldás, mert ezzel elronthatják a jövő évi termésük minőségét is.

Nyilván optimális lenne, ha az erősen fertőzött áru meg lenne semmisítve, de ebbe a termelők nem, vagy csak nehezen fognak belemenni.

Azt gondolom, hogy a piac ezt a helyzetet meg fogja oldani. Szerencsére az import kukorica nem tartalmaz aflatoxint, így a magyar feldolgozó ipar és a magyar takarmányipar elegendő egészséges árut tud biztosítani a magyar állattenyésztés és egyéb felhasználók számára.