Zacher Gábor: Nem számít, hogy internetes mém lettem!

Interjú2020. ápr 11.BGA

Szünetelnek a nem sürgős műtétek, ezért ahol kell, más területen dolgozó orvost is átvezényelnek a „csúcsra járó” intenzív osztályokra segíteni. Hogy ez jó-e, illetve mennyire leterheltek a szakemberek, erről is beszélgettünk Zacher Gáborral, aki sürgősségi szakorvosként is, illetve mentősként is dolgozik. Mint mondja, a hétköznapi egyenruháját maga mossa, sőt, az sem zavarja, hogy évek óta vicces képek, videók keringenek róla. Csak az üzenetem érjen célba - teszi hozzá.

Közismerten óriási munkabírású. Mennyit dolgozik?

Mese nincs, amennyi a csövön kifér. Havonta 280-300 órát, de most az egészségügyben sincs idő a pihenésre. Le kell győznünk a járványt a problémákkal együtt. Jelenleg az ágazat "munkásaira" akkora felelősség és szerep hárul, hogy nincs más választási lehetőségünk. Dolgozom a hatvani kórház intenzív osztályán, de emellett mentőzöm is. Az Országos Mentőszolgálatnál (OMSZ) 1982-óta, igaz pár évet kihagytam a Honvéd kórház miatt.

Miként került Budapestről Hatvanba?

Az ok prózai. Az Albert Schweitzer Kórház városi intézmény, persze nem akkora, mint a Honvéd Budapesten, de kevesen voltak az intenzíven. Egyik barátom kérdezte, lenne-e kedvem menni. Nem kellett kétszer mondani. Ebben a helyzetben le a kalappal a vezetőség előtt, kiválóan kezelik a járványügyet. Saját tesztelő-készülékünk van, amelyet a polgármester „gyorsban” elintézett. A beruházást a város által felajánlott 18 millió forintból finanszírozta az intézmény. A teszt eredménye a mintavétel után 70 perccel már rendelkezésünkre áll. Tehát hamar el tudjuk különíteni a COVID-19 vírussal fertőzötteket a gyanús esetektől. Ám lényeges, hogy ez nem gyorsteszt, hanem egy nagyon alapos eredmény.

A betegforgalom hogyan változott az új helyzet miatt?

Szerencsére a környék, azaz Heves megye még a kevéssé fertőzött régiók közé tartozik, viszonylag jól állunk, szemben például Budapesttel. A megyében, úgy tudom, hogy négy a fertőzöttek száma.

Azok a betegek, akik korábban azért jöttek saját lábon a sürgősségire, mert nincs érvényes TAJ-kártyájuk, vagy nem volt idejük a háziorvoshoz elmenni, ők elmaradoztak. Nem bánom!

Megmondom őszintén, ez legalább kedvező változás. Körülbelül ennyi a pozitív része a dolognak, csak terhelték korábban a sürgősségi részleget. Ugyanakkor nőtt a különböző légzőszervi panaszokkal érkezők száma. Az elkülönítésük és kezelésük mindenütt egységes előírások szerint történnek, nem lehet eltérni. Attól, hogy járvány van, még nem szűnnek meg a balesetek, a szívinfarktusok, az agyvérzések.

Tehát messze nem arról van szó, hogy ne működne rendesen a betegellátás.

Több, más osztályon dolgozó kollégával beszéltem, az ő teljesítményük is csúcsra jár. Ha egyszer ezen is túl leszünk, remélem, hogy az emberek megtanulják, hogy miről is szól a sürgősségi ellátás. Újraélesztés, lélegeztetés, intubálás. Szerencsés esetben, mindegyik után élhető teljes értékű élet.

Ha már az intenzív terápia szóba került, „berkeken belül” is megosztó, hogy a rezideneseket is hadrendbe állítanak, miután elvégeztettek velük egy pár órás  gyorstalpalót. Mit gondol erről?

Egy: ne gondolja azt, hogy aki elvégzi ezt a rövid kurzust, odalökik egyedül a beteghez. A módszer sok helyen jól működik, hiszen felszabadultak olyan erőforrások, amelyekre most nincs szükség, ugyanis rengeteg műtétet elhalasztottak. Kettő: ők már orvosok, de vannak köztük olyanok is, akik már régóta gyakorolják a hivatást. Három: ugyanazt az orvosi egyetemet végezték, mint egy intenzív-terápiás orvoskolléga, tehát megvan az alapképzésük.

Nem jelenti azt, hogy néhány órányi tanfolyam után teljes értékű harcosokká válnak, de ugyanúgy veszik fel és vizsgálják a beteget, mint egy másik, intenzív-terápiás szakember.

Sőt, ha felügyeletre van szükség, eddig mindig volt és remélem továbbra is lesz mellettük olyan sürgősségi szakorvos, aki bármiben tud segíteni és képes a hatékony intenzívterápiát biztosítani, illetve tanáccsal is ellátja kollégáját.

Ebben semmiféle kivetnivalót nem látok. Már csak azért sem, mert nincs gigantikus mennyiségű orvos-tartalékunk, főleg nem az intenzíves területen. De legfőképpen nem ebben a járványügyi helyzetben.

Véleménye szerint egy intenzív-terápiás szakorvos, hány „átképzett” kollégát tud felügyelni?

Úgy gondolom öt-hat nem intenzív terápiást, vagy rezidenst biztosan. Ha valaki baleseti sebész, és lecsökkent a műtétjeinek a száma, miért ne mehetne másik területre segíteni. Kell most minden erőforrás! De arról szó nincs, hogy valaki mérnöki végzettséggel, önkéntesként intubálhatna vagy betehetné a lábát az intenzív osztályra.

Zacher Gábor: Igazi, Fradiszív dobog bennem! 

Humánerőforrás szempontjából mennyire jár csúcsra a rendszer? Meddig lesz elég szakember?

Az ország terhelése aránytalan. A teljes lakosság egyharmada Budapesten, illetve Pest megyében él, és a fertőzöttek 60 százaléka található a központi régióban, akkor ez nagyobb megterhelést jelent itt, mint Hevesben, vagy Nógrádban. Előbbiben a már említett négy, az utóbbiban hét a diagnosztizáltak száma. Épp ezért az ottani egészségügyi ellátórendszer kevéssé leterhelt, legalábbis víruskezelés szempontjából. Most még a kapacitás megfelel a kihívásoknak. De több régió túlterhelt.

Amennyiben nő a fertőzöttek száma, átcsoportosításra lehet szükség lesz, hiszen humánerőforrás tekintetében nem vagyunk „szupergazdagok”.

Van elegendő lélegeztető gép, illetve védőfelszerelés?

Úgy gondolom, hogy most még igen. A védőfelszerelés azért lényeges, hiszen elsődleges a frontvonalban dolgozók védelme. Ugyanis ha nő a betegszám, és tömegesen kiesnének a munkából, akkor az beláthatatlan következményű lenne.

Jut kesztyű és fertőtlenítő más osztálynak is?

A hatvani kórházi tapasztalataimról tudok beszámolni: igen. Van védőmaszk, szemüveg, vagy akár pajzs is. Természetesen a speciális védőruhát azokban akkor hordjuk, ha fertőzöttel, vagy fertőzésgyanús beteggel találkozunk. Hiszen ezt a mentőszolgálat is jelzi, ha ilyen pacienst hoznak.

Jó, hogy említette a mentőszolgálatot. Adottak a dolgozók biztonságos munkavégzéséhez szükséges körülmények?

Hozzátartozik a standard védőfelszerelés minden autóhoz. Sőt, vannak olyan járművek, amelyek a koronavírusos betegellátásra specializáltak. Kedvező, hogy olyan központokat jelöltek ki, ahová egy-egy gyanús vagy fertőzött beteg szállítása után a mentőegység bevonul. A védőfelszerelés veszélyes hulladék lesz, az autót pedig különleges eszközökkel és ózonnal fertőtlenítik. Ez egyórás plusz procedúra, ám elengedhetetlen. Külön idő az is, amíg a szokásos módon ellenőrzik a gépkocsi felszerelését. 

A mentősök most hosszabb időt vesztenek a várakozással, de a biztonság elengedhetetlen. Addig áll a gépkocsi és nem vesz részt mentésben.

A speciális fertőtlenítő központ a főváros XIII. kerületében van.

Internetes fórumokon sok mentős háborodott fel, hogy a ruházatot magnak kell mosni. Erről mit gondol?

Először is tisztázzuk: az alapegyenruháról van szó, nem a védőfelszerelésről. A ruházatot nemrég kaptunk és jó minőségű. Van póló, kiskabát, nagykabát, nadrág, térdvédő. Ezek mosása valóban egyéni feladat, én is hazahozom. 

Semmi nem történik, külön mosom magam is a mosógépben a többi ruhától, ráadásul magas hőfokon.

A Facebookon keringő történetek, vádaskodások, ráadásul sokszor név nélkül – az más világ! Az indulatok ellenére úgy gondolom, hogy a mentőszolgálat az embereiért mindent megtesz. Azt se felejtsük el, hogy az OMSZ ma az országban a legnagyobb egészségügyi szolgáltató.

Nem igazán tudunk azokról, akik életveszélyes állapotban voltak és megyógyultak a betegségből. Ön találkozott gyógyult emberrel?

Nem. De ez senkit ne tévesszen meg. Erről azért nem tudok nyilatkozni, hiszen mi mentősök a sürgősségi ellátásban a „rajtvonal” elején vagyunk, mi kezdjük a versenyfutást. Hogy a több napos, vagy több hetes kezelést követően mi történik ezekkel az emberekkel, arra nincs rálátásom.

Azért nyugtasson meg, hogy nem rossz a vírussal kapcsolatos helyzetünk.

Ha kibírjuk, hogy ne találkozzunk másokkal, akkor a ráfertőződések száma is csökkenhet! A járványgörbe is kedvezően alakulhat.

Nincs rá szó, hogy mennyire fontos a Maradj otthon! kampány. Nem haladhatja meg a betegek megjelenésének drasztikus száma az egészségügyi rendszer ellátóképességének a kapacitását.

Nézzék meg, mi történik New Yorkban! Összeomlik az ellátórendszer. Azt gondolom, még mindig sokan vannak olyanok, akik ezt az egész történetet nem veszik komolyan.

Amikor először hívtam telefonon, ön is futott a szabadban. Hogy is van ez?

Hatvanban leadom az intenzíven a szolgálatot, kimegyek a Zagyva partjára. Egy órán keresztül sportolok úgy, hogy egy lélek nincs körülöttem. Az Budapesten is belefér, ha egyedül elmegy valaki a szabadba mozogni. De az a csoportosulás, amelyet megszoktunk, most megengedhetetlen.

A fővárosban a IX. kerületi Bálna előtt annyian voltak, hogy döbbenet! Nem érdekelte őket, hogy a sörözők, kávézók zárva vannak. Üldögéltek, egymáshoz közel.

Fel kell fogni, ez a vírus, ez a helyzet nem vicc! Az otthonlét életet menthet. Ezért mondtam az előbb, az egészségügyi rendszert nem lehet erőn felül leterhelni. Az Egyesült Államokban  van négy egyforma esélyű beteg és egy lélegeztető gép. Tessék megmondani, melyiket válasszam? Tudom, hogy mindez erkölcsileg és pszichésen is megterheli az embert. Ha a szabályokat nem tartjuk be, az egész ország láthatja majd a kárát ennek. Ne legyünk felelőtlenek. Csak eljut az üzenet egyszer.

Az üzenetekkel nincs gond, de mit szól hozzá, hogy mekkora internetes mém lett önből is, nemcsak az OMSZ szóvivőjéből.

Megvan az előnye, ha valakiből mém lesz. Toxikológusként is figuráznak. Mielőtt kikarikíroznak valakit, biztosan meghallgatják, hogy mit mondott, hiszen ez az alapja a viccnek. A videóim szerencsére nagy nézettséget hoznak. Ezekben a napokban az online világban még többen nyüzsögnek. Ezért fontos, hogy a szakemberek nyilatkozzanak, mondják el a véleményüket.

Amennyiben az üzenet célba ér, az a siker. Ha ennek a „mémség” az ára, nem számít.

Meddig bírják ezt a tempót?

Szerencsére ott nem még tartunk, mint sok más országban.

De ehhez a lakosság segítsége is kell.

Az egészségügyben dolgozók mindegyikében „Fradi szív” munkálkodik, szerelemből, megszállottan hajtunk, ameddig csak bírjuk. Hogy utána ezt anyagilag miként viszonozzák az illetékesek, az a jövő zenéje. Hogy báralkut kössünk, annak nem most van az ideje. Majd ha vége az egésznek, akkor derül ki, hogy mennyire becsülnek meg bennünket, amely nem feltétlen egyszeri juttatást jelent.