Idén nyaron Lengyelország újabb külpolitikai konfliktusba keveredett: amerikai megnyilvánulások után nyílt izraeli kritikák fogadták azt a törvénymódosítást, mely az ezidáig rendezetlen privatizációs kérdéseket próbálja meg megoldani. Az antiszemitizmus vádja nem állja meg a helyét, azonban úgy látszik: a lengyel törvényhozás türelmetlensége mélypontra lökte a lengyel-izraeli kapcsolatokat.
A tavalyi év nyara után 2021-ben is politikailag forró nyári hónapok jellemezték Lengyelországot. Azután, hogy nagy nemzetközi visszhangot kapott a lengyel Országos Rádió- és Televíziótanácsról szóló törvénymódosítás illetve az ezzel összefüggésben felbomló korábbi kormánykoalíció Jarosław Gowin és pártja távozásával, nemrég szintén komolyabb reakciók érkeztek a lengyel közigazgatási eljárási kódex módosításaival kapcsolatban.
Ebben az esetben Varsó nem csak Washingtonnal, hanem Tel-Avivval is összekülönbözött.A 2021. augusztus 16-án megjelent módosítások értelmében a tíz évnél korábban meghozott adminisztratív döntéseket nem lehet jogilag érvényteleníteni még akkor sem, ha azok korábban jogalap nélkül vagy jogsérelem eredményeként születtek meg. Ezeken kívül változás, hogy a 30 évnél korábban meghozott döntéseket nem lehet megfellebbezni, s a folyamatban lévő ügyeket meg kell szüntetni.
Az új szabályok a még lezáratlan ügyekre is érvényesek.
A lengyel módosításokra válaszul erős izraeli kritikák érkeztek: Jair Lapid izraeli külügyminiszter szerint a módosítások lehetetlenné teszik a korábban kisajátított tulajdonnal kapcsolatos eljárások felülvizsgálatát. A helyzet megértéséhez nem kizárólag 1945-ig, hanem 1968-ig is vissza kell mennünk az időben, amikor a kommunista lengyel állam nyílt antiszemita kampányt folytatott az országban maradt zsidósággal szemben.
Ennek következményeként 13-30 ezren hagyták el Lengyelországot, s a diplomáciai kapcsolatok is megszűntek 1990-ig. Beleértve az ingatlanok tulajdonjogát vagy azok ellenértékét is, a rendszerváltás óta eltelt időszakban a restitúció kérdését nem sikerült rendezni Lengyelországban. (A kárpótlások ügye egyébként nem csak a lengyel-izraeli kapcsolatokat érinti.)
A lengyel lépésekre válaszolva az izraeli külügyminisztérium elnapolta új varsói nagykövetének Lengyelországba érkezését, a varsói nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjét (azt a diplomatát, aki a nagykövetet annak megérkezéséig funkciójában helyettesíti) visszahívta Tel-Avivba, egyben javasolta a tel-avivi lengyel nagykövetnek, hogy szabadsága letelte után ne menjen vissza (!) Izraelbe.
Bár a megszólaló izraeli politikusok „immorális, antiszemita” törvényről beszéltek (ezen vádakat vezető lengyel politikusok visszautasították), az okok nagy valószínűség szerint mások, s elsősorban abban keresendők, hogy a felek nem beszéltek egymással a módosítások elfogadása előtt.
Mivel a lengyel parlament felsőháza módosításokat kezdeményezett a törvény alsóházi szavazása után, valószínűsíthető, hogy a képviselők nem mérték fel teljes mértékben a módosítások külpolitikai következményeit, s „pusztán” a törvénykezés belpolitikai aspektusaira gondoltak.
A mostani történések annak a fényében különösen visszásak, hogy a lengyel-izraeli kapcsolatok 2015 óta bővültek és javultak. A PiS által vezetett kormányzat nagy figyelmet szentelt arra, hogy kiszámítható és jó kapcsolatokat alakítson ki és ápoljon az izraeli kormányzattal – ennek is köszönhetően pl. 2014 és 2019 között a Lengyelországba érkező izraeli befektetések megduplázódtak, illetve a turisztikai kapcsolatok is nagyon gyorsan bővültek (pl. a 2017-es évben az azt megelőzőhez képest tizenegyszeres volt a növekedés).
A varsói izraeli nagykövetség szintén nagyon tevékeny volt az ország kulturális promóciójában, illetve a felek sokat tettek a két ország közötti gazdasági kapcsolatok (IT, innováció) fejlesztésében – a két ország közötti áruforgalom még 2020-ban is 10 százalékkal nőtt. A mostani lengyel lépés miatt viszont többen a kétoldalú kapcsolatok mélypontjáról beszélnek.
2021 nyarán több olyan lépést is tett a lengyel törvényhozás (pl. a korábban említett, az amerikai tulajdonossal bíró lengyel TVN tévétársaságot érintő törvénymódosítás), mely az eddigi (egyik) fő külpolitikai szövetséges Egyesült Államok nyilvános kritikáját vonta maga után.
Az USA külügyminisztériuma és törvényhozása a kódex módosításait sem hagyta szó nélkül, utóbbi kétpárti levelet intézett a lengyel parlament alsóházának PiS-es házelnökéhez. Jelen körülmények között, mint ahogy arra egy volt izraeli lengyel nagykövet rávilágított, Varsónak szüksége lenne Washingtonra a helyzet rendezéséhez, azonban ők ebben az esetben osztják az izraeli álláspontot. A törvénymódosítás körülményei egyfelől a lengyel törvényhozás „türelmetlenségére” világítanak rá, másfelől jelzik a lengyel bel- és külpolitika egyre nagyobb egymásra utaltságát.
Kérdés, hogy a következő időszakban a lengyel kormány hogyan tudja úgy eloszlatni a már meglévő külföldi aggályokat, hogy az általuk szükségesnek ítélt (további) belpolitikai lépéseket is el tudják fogadtatni a törvényhozással.
A szerző Lengyelország szakértő.
