Lusták a mai fiatalok? 

A 2020 őszén, 8000 15–29 éves magyarországi fiatal bevonásával készült nagymintás ifjúságkutatás adatait használva átfogó képet kaphatunk a magyarországi fiatalok munkaerőpiaci helyzetéről, s megvizsgálhatjuk azt is, hogy a fent említett sztereotípiák mennyiben állják meg a helyüket a valóságban.

Lusták-e fiatalok?

A korábbi nagymintás ifjúságkutatások adatait tekintve láthatjuk, hogy

2004 óta növekszik a dolgozó fiatalok aránya – ez alól csak a 2012-es év volt kivétel – ugyanis míg 2004-ben a megkérdezettek 43 százaléka dolgozott valamilyen formában, addig arányuk 2020-ra 12 százalékponttal emelkedett.

A munkatapasztalattal rendelkező fiatalok aránya még ennél is magasabb, ugyanis közel kétharmaduk (62 százalék) végzett már életében fizetséggel járó munkát. Iskola mellett, például iskolai szünidőben minden második (57 százalék) fiatal, iskolaidő alatt, például reggelenként iskola előtt, tanítás után, hétvégénként, szorgalmi időszakban pedig negyedük (24 százalék) dolgozott már. Legalább három hónapig tartó hivatalos munkája pedig 83 százalékuknak volt.

Forrás: N2000, N2004, N2008, N2012, N2016, N2020=8000; százalékos megoszlás

Nemzetközi összehasonlításban a magyarországi fiatalok az európai rangsor középmezőnyében foglalnak helyet a foglalkoztatási viszonyok tekintetében.

Szintén a nemzetközi rangsornál maradva láthatjuk, hogy Magyarország az alacsonyabb munkanélküliségi rátával rendelkező országok közé tartozik, s 2016 óta némileg csökkent a magyarországi fiatalok körében a munkanélküliség (2020 – 9 százalék).

A nagymintás ifjúságkutatási eredmények is megerősíteni látszanak ezeket a trendeket, ugyanis 2016 óta 24 százalékról 19 százalékra csökkent azon fiatalok aránya, akik voltak már valaha életükben munkanélküliek. A NEET (not in education, employment or training, vagyis akik nem tanulnak és nem is dolgoznak) kategóriába pedig a megkérdezett fiatalok csupán 5 százaléka tartozott.

A fiatalok foglalkoztatottsági helyzetét tekintve a vizsgálat idején túlnyomó többségük (87 százalék) alkalmazottként tevékenykedett, s mindössze 5 százalékuk dolgozott önálló vállalkozóként. Közmunkát csupán a vizsgált fiatalok nem egészen 1 százaléka végzett.

A munkatapasztalattal bíró fiatalok több mint egyharmada szakmunkásként, egytizede betanított munkásként, 5 százaléka segédmunkásként, 4 százaléka pedig mezőgazdasági fizikai munkásként dolgozott. Közel egynegyedük egyéb, diplomához nem kötött szellemi foglalkozásúként tevékenykedett, 14 százalék pedig beosztott diplomásként helyezkedett el.

Forrás: N2020=8000; százalékos megoszlás

A vezetők aránya alig haladta meg a 2 százalékot. A legidősebb korcsoportban (25–29 évesek) volt a legmagasabb a vezetők aránya, de itt sem érte el a 4 százalékot. A foglalkozás nemek szerinti eltéréseit vizsgálva láthatjuk, hogy míg a vezetők között nincs lényegi eltérés (férfiak – 2,3 százalék, nők – 2,2 százalék), addig a szellemi foglalkozásúak között a nők felülreprezentáltak a férfiakhoz képest.

A nők esetében közel kétszer annyi a diplomához nem kötött szellemi foglalkozásúak aránya, mint a férfiaknál (nők – 29 százalék, férfiak – 16 százalék), míg a beosztott diplomások aránya a nők között 17 százalék, a férfiaknál pedig 11 százalék.

Vagyis az adatok alapján azt látjuk, hogy a magyarországi fiatalok munkavállalás terén inkább aktívnak tekinthetők, túlnyomó többségük alkalmazottként dolgozott és a vezető pozíciót betöltők alulreprezentáltak körükben.

Jelenlegi munkakörülmények

A magyarországi 15–29 éves, munkatapasztalattal bíró fiatalok háromnegyede (74 százalék) nyilatkozott úgy, hogy jelenleg (vagy az utolsó munkájában) határozatlan idejű bejelentett munkaszerződéssel rendelkezik, közel kilenctizedük (86 százalék) teljes munkaidőben, 79 százalékuk pedig kötött, fix munkaidő-beosztásban dolgozott. 13 százalékuk határozott idejű munkaszerződéssel, egytizedük (12 százalékuk) részmunkaidőben, egyötödük (18 százalékuk) pedig rugalmas, kötetlen munkaidőben dolgozott.

2020 őszén még jellemzőbb volt, hogy a fiatalok a munkáltató vagy a saját cégük telephelyén végezték tevékenységüket (76 százalék), s az otthoni munkavégzés a megkérdezett fiatalok csupán 2 százalékára volt jellemző.

A fiatalok egyharmada (34 százaléka) vallotta azt, hogy inkább vagy teljes mértékben jellemző, hogy munkája során túlóráznia kell.

A magyarországi fiatalok optimistán ítélik meg a munkahelyi helyzetüket, ugyanis a fiatalok több mint fele (56 százalék) érezte teljes mértékben biztosnak, vagy inkább biztosnak, és csupán 7 százalékuk érezte inkább bizonytalannak a jelenlegi munkáját.

Több mint kétszer annyian gondolták úgy, hogy könnyen vagy nagyon könnyen találnának hasonló pozícióban máshol munkát (38 százalék), mint akik szerint csak nagyon nehezen vagy nehezen tudnának elhelyezkedni más cégeknél hasonló pozícióban (17 százalék). A fiatalok túlnyomó többsége (88 százaléka) nem tervezte, hogy otthagyja a jelenlegi munkahelyét a következő két évben, s aki mégis (8 százalékuk), az inkább anyagi okokkal (49 százalék) vagy pedig az előrelépési lehetőségek hiányával (18 százalék) magyarázta azt.

Érdekes eredmény, hogy csupán 0,2 százalékuk válaszolta azt, hogy ha váltana, az elsősorban azért történne, mert nincs lehetőség rugalmas munkavégzésre. A jövőterveik tekintetében is az látszik, hogy a fiatalok gondolataiban, döntéseiben a home office lehetősége kevésbé játszik meghatározó szerepet.

A megkérdezettek háromnegyede (73 százaléka) szerint inkább nem vagy egyáltalán nem valószínű, hogy néhány éven belül otthonról fog dolgozni. Vagyis az otthonról történő munkavégzés 2020 őszén még kevésbé volt elterjedt a gyakorlatban, s a fontosabb munkahelyi döntések, valamint a jövőtervek tekintetében sem vált jelentős tényezővé.

A fiatalok esetében tehát 2020 őszén kevésbé beszélhetünk a rugalmas foglalkoztatottság elterjedéséről, továbbá a munkával kapcsolatos döntéseikben és jövőterveikben sem kap kiemelt szerepet. Ugyanakkor az látszik, hogy a „job hopping”-nak nevezett trend sem jellemző a fiatalokra, ugyanis nagyrészük nem tervez rövid távú munkahelyváltást.

Jövőtervek

Az elemzésbe bevont fiatalok 61 százaléka pozitívan tekintett a jövőbe, s gondolta úgy, hogy néhány éven belül lényegesen jobb anyagi helyzetben fog élni. A munkavállalási lehetőségeivel a fiatalok öttizede (52 százalék), jövőbeli kilátásaival pedig hattizede (59 százaléka) teljes mértékben vagy inkább elégedett.

A magyarországi fiatalok kétharmada (67 százaléka) gondolta úgy, hogy biztosan lesz olyan munkája, vagy már van is, amely megközelíti azt, amire vágyik.

A megkérdezett fiatalok átlagban közel nettó 350 000 forint havi fizetéssel lennének elégedettek, de minden második fiatal 250 000 – 300 000 forint feletti nettó fizetéssel is elégedett lenne.

A magyarországi fiatalok jövőterveiket tekintve tehát inkább optimistának tűnnek.

A szerző az MCC Ifjúságkutató Intézet kutatója.