Biden elnök népszerűtlensége magával húzza a demokrata jelölteket is a küszöbönálló félidős választásokon, amelyeknek a fő tétje a Kongresszus fölötti ellenőrzés megkaparintása és a Fehér Ház működőképessége a következő két évben. Elveszíthetik-e a demokraták a Kongresszus egyik vagy mindkét házát? Ha igen, miért? Mit remélhet Donald Trump a keddi referendumtól?
Amerikában november 8-án időközi választások lesznek minden szinten, éppen csak az elnökre nem voksolnak.
A Kongresszus összes képviselőházi tagjáról, a szenátus harmadáról, az állami kormányzók kétharmadáról és az állami parlamentek mintegy hatezer parlamenti delegátusáról döntenek.
Megyei szinten pedig több tízezer mandátum forog kockán, a megyék vezetőitől kezdve a rendőrkapitányokig. S mindez egy munkanapon.
Történelmileg viszonylag ritka a jelenlegi washingtoni hatalmi konstelláció, amelyben az a párt, amelyik az elnököt adja egyúttal többségben van a szövetségi törvényhozás mindkét kamarájában.
A fékek és ellensúlyok demokratikus hagyományait követve az amerikai választók kedvelik, ha az egyik párt végrehajtó hatalmát, a Fehér Ház birtoklását, kiegyenlíti a másik nagy párt többsége a Kongresszusban. Ez az egyensúlyozás olykor annyira tökéletesre sikerül, hogy a politikai patthelyzet („gridlock“) megbénítja Washington cselekvőképességét.
Mi várható jövő kedden? Milyen kérdések fogják eldönteni a szokásosnál is fontosabbnak tartott félidős referendum kimenetelét? Érvényesülni fog-e a jól bejáratott politikai váltógazdálkodás? A Republikánus Pártnak sikerül-e megszereznie az ellenőrzést a Kongresszus legalább egyik háza fölött?
Előny a republikánusoknál
Az előválasztási adatokból ítélve a szavazói részvétel magasnak ígérkezik, meghaladhatja a 2018-as rekordot (közel 50 százalék), amely Donald Trump viharos elnöksége alatt született meg.
A „választói lelkesedés“ – a referendumokat olykor döntően befolyásoló tömeglélektani tényező – tekintetében a republikánusoknál van az előny.
A Képviselőházat illetően a választási kampány véghajrájában készített közvélemény-kutatások kecsegtetőek a Republikánusok számára, akik már tisztán öt mandátum begyűjtésével többséghez juthatnak, a legfrissebb előrejelzések 12-15 közötti mandátumgyarapodást valószínűsítenek. A Szenátusban a rendkívül kiegyenlített erőviszonyok (50:50, szavazategyenlőség esetén az alelnök voksa dönt) miatt csupán egy plusz nettó mandátum is megtenné. Ez azonban nem lesz egyszerű feladat, mert a republikánusoké a megüresedő helyek java része, ezért nekik van több veszteni valójuk.
Várhatóan a választás utolsó percéig bizonytalan marad a felsőházi csaták kimenetele.
Miért állnak a republikánusok majdnem biztos nyerésre a kiritikusan fontos alsóházban? (A Képviselőház készíti el a törvényjavaslatokat és gyakorolhat közjogi felelősségre vonást – impeachmentet – az elnökkel szemben.)
Általában a közvélemény szemében jól teljesítő elnök felfelé tolja, a rosszul szereplő pedig lefelé húzza saját pártjának esélyeit a félidős választásokon. Márpedig az amerikai átlagszavazó korántsem elégedett Joe Biden eddigi fehér házi szereplésével.
A FiveThirtyEight, az egyik legmegbízhatóbbnak tartott felmérés szerint, Biden támogatottsága (42 százalék) ugyanolyan nagyon alacsony, mint Trump elnöké volt hivatali idejének ugyanezen a pontján. Biden tetszési mutatója – több törvényhozási siker (éghajlatvédelem, infrastruktúrafejlesztés, hazai félvezetőgyártás ösztönzése, gyógyszerárcsökkentés) következtében – kicsit javult a nyár közepe óta, de a Fehér Ház jóval vaskosabb politikai hozadékra számított a küszöbönálló választások számára.
A Biden-stábban sokan bíztak abban, hogy a Donald Trump ex-elnök körüli jogi bonyodalmak, köztük bűnügyi vizsgálatok, a tavaly január 6-i trumpista puccskísérlet és a Legfelsőbb Bíróság mérdföldkőnek számító abortusz döntése – amely hatálytalanította a terhességmegszakításhoz való több évtizedes alkotmányos jogot – javítani fogják a demokraták választási sanszait.
Nem került sor erre. Biden politikai terhére írható, hogy az ígért kétpárti alapú kormányzásból a vártnál jóval kevesebb valósult meg eddig. Amikor pedig Biden elnök Trump leghűségesebb törzshíveit, a MAGA-republikánusokat (hozzávetőleg 40 milliós tömeg) „félfasisztáknak” bélyegezte, nem a beharangozott nemzeti egységet, hanem a megosztottságot és a politikai polarizációt mélyítette el.
Mit takar Biden népszerűtlensége?
Biden elnök politikai népszerűtlensége mögött sok tényező húzódik meg a katasztrofális afganisztáni kivonulástól kezdve a Covid-járvány kezelésén keresztül (alatta több amerikai hunyt el a pandémiában, mint Trump idején) az illegális bevándorlás meglódulásáig bezárólag (már több mint két millió az idén).
A mélyülő gazdasági nehézségek felülütnek minden mást. Az alacsony (3,5 százalékos) munkanélküliség ellenére az infláció nyolc százalék fölött száguld, magasak a benzinárak, csökkennek a reálbérek.
Meredeken felszöktek a fogyasztói kamatlábak (a lakáskamatok szinte egyik napról a másikra megduplázódtak), süllyednek a tőzsdék, amelyekhez egyes nyugdíjalapokat indexálnak. A közvélemény számol a gazdasági visszaesés közeli bekövetkezésével, ami nagyobb munkanélküliséghez fog vezetni. Hogyne számolna, amikor maga a központi jegybank (Fed) hangsúlyozza, hogy az infláció végleges letörése és kétszázalékos sávba való terelése érdekében „mindenre képes”, beleértve a gazdaság recesszióba kényszerítését, csak még azt nem tudja megmondani, hogy puha vagy kemény lesz-e a landolás. Nem csoda, hogy országszerte fokozódik a politikai elégedetlenség.
A „félidős” választók látják, hogy nem Vlagyimir Putyin vagy az ukrán háború a fő oka a négy évtizedes csúcsokat döngető amerikai inflációnak – ahogy azt Biden elnök a nyáron állította –, hanem elsősorban a kormány ultralaza fiskális politikája – benne a Covid-járvány okán bőkezűen leszórt „helikopterpénzek” – és a Fed nyakló nélküli pénzkibocsátása a „mennyiségi lazítás” politikájának az égisze alatt.
Amely politikával a Fed ráadásul túlzottan későn, csupán idén márciusban hagyott fel, amikor a maginfláció már jól felpörgött a mélyben.
A gyöngélkedő gazdaság – különösen a gyors árfelfutás – ma az amerikaikat messze legjobban foglalkoztató kérdés, minden egyebet felülírva, köztük az abortuszt, fegyveres bűnözést és illegális migrációt.
Biden elnök kétségbeesetten, de hiába próbálja meggyőzni a közvéleményt: ő mindent elkövet az egyszerű emberek gazdasági helyzetének a javításáért. Tíz amerikai közül ma nyolc úgy látja, hogy „az ország (értsd: kormány) elvesztette ellenőrzését az események fölött.”
A demokraták balszerencséjére a várható választók kettő az egyhez arányban a republikánusokat tartják alkalmasabbnak a gazdasági válság orvoslására. Ugyanez a helyzet a nagyvárosok bűnözési hullámával és az illegális bevándorlással is. A választók a demokratákat olyan kérdések – demokrácia, klímaváltozás, környezetvédelem, abortusz – megoldásában tartják hatékonyabbnak, amelyek a preferencia listájukon lejjebb vannak.
Egy szó, mint száz: jelenleg a republikánusok vannak inkább egy hullámhosszon az átlagválasztóval.
Mi a választások fő tétje?
A mostani választásoknak nem kisebb a tétje, mint a Biden-kormány további működőképessége.
A kongresszus elvesztése automatikusan politikai béna kacsát csinálna az elnökből, jórészt kilátástalanná téve maradék törvényhozási programjának részleges megvalósítását is. A republikánusok zsarolhatják a Fehér Házat például az adósságplafon emelésének megtagadásával, ami a szövetségi kormányt fizetésképtelenséggel fenyegeti. A republikánus fölényű alsóház a vizsgálatok cunamiját indíthatja el demokrata párti személyiségekkel a célkeresztben. Ilyen vagy olyan ürüggyel – Donald Trump vagy kongresszusi MAGA-híveinek a nyomására – Biden ellen akár impeachment is indulhat jövőre. A tekintélyes The Atlantic politikai magazin fölöttébb valószerűnek látja ezt a forgatókönyvet.
A novemberi időközi választásokkal egyidejűleg eldördül a startpisztoly a 2024-es elnökválasztásra.
Egy meggyőző republikánus győzelem jövő kedden könnyen előkészítheti Donald Trump hivatalos visszatérését az amerikai közéletbe. Az ex-elnök várhatóan magának sajátítaná ki a sikert, s formálisan is bejelentené igényét a republikánus elnökjelöltségre. (Feltéve, hogy az ellene folyamatban lévő vagy későbbi bírósági eljárások nem zárják ki ennek lehetőségét, ami a dolgok jelenlegi állása szerint valószínűtlen.)
Republikánus körökben szélesen elterjedt vélemény: ha akarja, Donald Trump automatikusan a párt éllovasa lehet 2024-re.
Miközben a Demokrata Pártban még a láthatáron sem tűntek fel olyan fajsúlyos politikusok, akik a győzelem reális esélyével lehetnének Trump (vagy saját kezűleg kiválasztott hasonmása) kihívói két év múlva. Bidennel kapcsolatban még saját pártjában is többségben vannak azok, akik ellenzik, hogy 82 évesen ő legyen a demokraták következő elnökjelöltje.
A szerző a Világbank volt vezető közgazdásza.
