Az utóbbi időben szakadatlanul, sőt gyorsulva emelkedik a bitcoin árfolyama, miközben azt sem tudjuk pontosan, mi ez: valuta, befektetési eszköz, vagy egy pilótajáték? Ráadásul, akik korán beszálltak, nem mind örülnek, voltak, akiktől ellopták. Mivel senki nem szabályozza ezt az eszközt, bármi megtörténhet vele.
6000 dollárt ér egyetlen bitcoin, miközben gyakorlatilag nulláról indult. Kell-e ennél jobb befektetés? Elvileg képzelni sem lehet jobbat. Bár nem ez az első hasonló árfolyamemelkedés a tőkepiacok történetében, viszont két dologban eltér minden korábbitól: egyrészt nehezen érthető, hogy mi ez egyáltalán, másrészt teljesen kiszolgáltatott a tulajdonosa, mivel semmilyen szabály nem védi.
Lufi-történelem
Az első ilyen őrület 400 évvel ezelőtt volt, de akkor nagyon is kézzelfogható volt a tárgya: a tulipánhagyma. Az emberi butaság viszont annál nagyobb, mert képesek voltak egy olyan termék árát felhajtani a sokszorosára, amelyből termesztéssel a sokszorosát elő lehet állítani, így a kínálat idővel mindenképpen megnövekszik.
A későbbi árfolyam sokszorozódásokban, melyek már leginkább részvényekben zajlottak, legalább limitált volt a megvehető darabszám, de ennek ellenére kipukkadtak a lufik, az árfolyam visszaesett egy olyan szintre, amely fundamentálisan többé-kevésbé indokolt volt, tehát alkalmazkodott az adott cég eredményeihez.
Ilyen még nem volt
Most azonban egy olyan eszközzel állunk szemben, aminek semmilyen jellemzője nincs. Egy elektronikus jel, vagy inkább egy algoritmus által létrehozott valami, amiből, ha hinni lehet a megalkotóinak, összesen legfeljebb 21 millió darabot lehet előállítani, mégpedig minden darabot egyre drágábban, ráadásul ez a tevékenység rengeteg számítógépes kapacitást igényel, sok áramot fogyaszt, még környezetszennyező is, hacsak nem egy szélturbinára kötik a műveletet végző szervert.
Az egyetlen, amit tudunk tehát, hogy véges a mennyiség, és a pártolói erre hivatkoznak, mint értéknövelő tényezőre. Valutának minősítik, és azzal érvelnek, hogy nem inflálható, mivel nem bővíthető a mennyiség. Csakhogy ez önmagában kevés ahhoz, hogy valaminek értéke legyen, ráadásul az utóbbi időben más típusú eszközöket is létrehoznak, melyeket ugyancsak virtuális-, vagy kriptovalutának neveznek. Valószínűleg végtelen sok ilyen algoritmust lehet kitalálni, így az eredeti érv meg is fog dőlni.
Ez azonban egyelőre senkit nem zavar, az őrület zajlik, de ez mindig így van, ha valamiben lufit fújnak, nem számít semmilyen racionális érv. Nézzük meg viszont, hogy tekinthetjük-e valutának ezeket az eszközöket, ahogy ezt létrehozóik sugallják.
A valuták
A valuta egy olyan eszköz, amelyet egy jegybank bocsát ki. A jegybank egy vagy több állam megbízásából tevékenykedik (utóbbira példa az EKB), és normális körülmények között annyi pénzt bocsát ki (vagy úgy szabályozza a pénzkibocsátást), hogy a gazdaságban lévő pénz mennyisége nagyjából megfeleljen a vásárolható termékek és szolgáltatások összértékének. Ha ez megvalósul, a bizalom hamar létrejön a valuta iránt, és onnantól kezdve jól betölti funkcióját. A jegybanknak lehetősége van a monetáris politika eszközeivel szabályozni a pénzmennyiséget, így megteremtheti az árstabilitást.
Probléma csak akkor merül fel, ha a valutát használó ország vagy övezet állama vagy államai túlköltekeznek, és ezt a jegybank fedezetlen pénzkibocsátással fedezi. Ilyenkor következik be a magas infláció, a pénz elértéktelenedése, azonban ez viszonylag ritka, és a legtöbbször nem hirtelen következik be, hanem fokozatosan gyorsul, van idő „kimenekülni” az adott valutából. Vannak olyan valuták, melyek már évszázadok óta üzemelnek, anélkül, hogy komoly gond lett volna velük: az amerikai dollár, az angol font vagy a svájci frank. Infláció ugyan előfordult bennük (főleg az utóbbi 50 évben), de olyankor a kamatuk is magas volt, és szó sem volt hiperinflációról.
Szabályozatlanság
Nézzük, mit tud ezzel szemben a bitcoin. Valaki létrehozta, és azóta úgy működik, hogy megbíznak egymásban, akik használják. Ha valaki a telefonjára letölt egy bitcoin tárcát, elfogadja, hogy tényleg az, amire gondol, és a benne megjelenő, bitcoinnak nevezett valamiben is megbízik. Biztos persze akkor lehet a dolgában, ha eladta, és az igazi bankszámlájára igazi valuta érkezik. Mivel azonban szabályozás nincs, előfordul, hogy egy bitcointőzsdének nevezett platformról ellophatják az értékeket, és akkor a tulajdonosok hoppon maradnak. Nincs befektetővédelmi alap, nincs kártérítés.
Ez utóbbi probléma, a szabályozatlanság hiánya olyan súlyos lett, hogy több ország korlátozta a bitcoin kereskedelmét, Kínában például betiltották az ezzel foglalkozó kereskedelmi platformokat. Fel is merül a kérdés, hogy a jegybankok miért nem tiltották be, vagy szabályozták eddig? A válasz leginkább az, hogy azért, mert nem is tudják eldönteni, valutáról van-e szó, vagy befektetési eszközről, esetleg egyikről sem, így azt sem, hogy illetékességi körükbe tartozik-e az ügy.
Maximális kockázat
Így a bitcoin tulajdonosai két kockázatnak vannak kitéve: az egyik, hogy ellophatják eszközüket, a másik, hogy annak értéke semmivel nem mérhető, senki nem vállal semmilyen felelősséget, hogy az bármire beváltható, vagy bármi vásárolható érte, és egy működő vállalat sem áll mögötte, mint egy részvény mögött. Értéke tényleg csak attól függ, ki mennyit hajlandó adni érte, és ha egyszer mindenki elfordul tőle, leeshet 1 dollárra is az ára.
Egy részvény csak akkor esik 0-ig, ha tönkremegy a mögötte lévő vállalat, egy ilyen megfoghatatlan kriptovaluta bármikor bármennyi lehet, 0-tól majdhogynem végtelenig, illetve végtelenig csak azért nem, mert egy adott szinten elnyelné a világ teljes valutakészletét, nem maradna pénz, amiért még venni tudna valaki.
Mennyi lehet?
Jelenleg 6000 dollár az ár, és ha maximum 20 millió darabbal számolunk, az 120 milliárd dollár. Ez a világ legnagyobb tőzsdei cégének nagyjából ötöde-hatoda, és ha nagy az őrület, több pénzt is belepumpálhatnak, mint az Apple részvényébe. Így elméletben még a többszörösére is emelkedhet az ár, akár több ezer milliárd dollárt is elnyelhet, ami mondjuk még 20-30-szoros emelkedés, tehát mondjuk, maximum 100 ezer dollár lehetne az ár. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy bármikor, egyik napról a másikra is leeshet az árfolyam, akár 0-ig is.
Közönséges halandónak ebben a formában nem is érdemes foglalkozni vele, ahhoz már túl késő, hogy valaki rátegyen egy kis pénzt úgy, hogy az akár el is veszhet, de akár a sokszorosára is hízhat. Amíg a technológiát valamilyen formában egy jegybank vagy más hivatalos intézmény nem kezdi alkalmazni, nem érdemes a befektetést mérlegelni ebben a műfajban.
