Vajon mivel fizetünk majd néhány év múlva?

Évtizedekig az amerikai dollár volt világ fő kereskedelmi-, és tartalékvalutája, és sokáig nem is akadt kihívója. Most változik a helyzet: van két, a dollárral összemérhető valuta, ugyanakkor olyan geopolitikai és világgazdasági változások is zajlanak, melyek növelhetik két világvaluta, nevezetesen a jüan és az euró szerepét. A második világháború után Amerika volt az egyetlen nagy gazdaság, amely sértetlenül került ki a konfliktusból, sőt még meg is erősödött. Így óhatatlanul valutája, a dollár lett a világban a legfőbb kereskedelmi-, és tartalékvaluta. Később a nyugatnémet és japán gazdasági csoda hatására az NSZK márka és a jen szerepe is megnövekedett a devizapiacokon, sőt világvalutává is váltak, de a dollár elsődleges szerepét sosem kérdőjelezték meg. Az elmúlt 1-2 évtizedben azonban megjelent két olyan valuta, amelyek mögött az amerikaival egyre inkább összemérhető gazdasági erő áll. Az eurózóna és Kína GDP-je 11 ezer milliárd dollár körül van, míg Amerikáé 18 ezer milliárd, vagyis gazdasági erejük már hasonló nagyságrendbe tartozik. Ez önmagában persze még kevés ahhoz, hogy a valuták szerepe átalakuljon, de ha más feltételek is adottak, akkor már sor kerülhet erre. Eddig az euró iránti bizalmat a közös európai fizetőeszköz gyermekbetegségei mérsékelték (egyes országok eltérő fiskális politikája, fegyelmezettsége), de ezek úgy tűnik, lassan megoldódnak. A kínai fizetőeszköz esetében pedig a viszonylag szigorúbb tőkekorlátozások mérsékelték a vonzerőt. Most úgy tűnik, olyan szempontok is megjelentek, amik viszont a dollár vonzerejét csökkentik a másik két devizával szemben. Egyrészt az olaj kereskedelmében átalakulás zajlik: míg régebben Amerika volt a legnagyobb importőr, ma már önellátó, és Kína vette át a legnagyobb importőr szerepét. Ráadásul Kína most ajánlatot is tett az olajexportőröknek, hogy bonyolítsák jüanban a kereskedelmet dollár helyett, és akár aranyban is elszámolhatnak. A másik jelentős tényező az amerikai kereskedelem átalakulása, az esetleges protekcionizmus megjelenése, az euró-atlanti kapcsolatuk lazulása. Az Európai Uniót egyre többen kezdik gazdasági szuperhatalomnak tekinteni, nem csak mérete folytán, hanem azért is, mert egy egységes kereskedelmi övezet, ebben a tekintetben tehát olyan, mintha egy ország lenne.