A mozgólépcsők miért romlanak el olyan gyakran a bevásárlóközpontokban?

Az emberiség olykor ámulatba ejtő technológiai csodákat tud életre hívni: robotot küldtünk a Marsa, ívóvizet tudunk facsarni a tengerből, sőt: az emberi szövethez hasonló anyagot is lehet már nyomtatni.

Ám némi fanyar túlzással mondhatjuk: egy olyan bevásárlóközpontot fenntartani, ahol folyamatosan, mindig működnek a mozgólépcsők úgy tűnik többnyire túlmutat a jelenlegi tudásunkon.

Viszont, ha amiatt bosszankodunk, hogy a Mammut II-ben például úgy egy hónapja nem működik az egyik mozgólépcső, akkor talán némi vigaszt adhat, hogy hasonló problémába Nyugat-Európában és az USA-ban is könnyen bele lehet botlani. Brüsszelben volt, ahol annyiszor fulladtak le a mozgólépcsők, hogy egy külön alkalmazásban meg lehetett nézni, hogy melyik működik.

Szingapúrban pedig egy hosszabb zavar miatt voltak üzletek, amelyeknek 20 százalékkal esett vissza a forgalmuk.

Egy biztos: ha egy mozgólépcső már meghibásodik, a legjobb, ha azonnal leáll. Még 1991-ben a Déli pályaudvarnál fordult elő, hogy egy elszabadult mozgólépcsó ötven km/órával száguldott és végül emiatt négy embert kellett kórházba szállítani.

Sokszor nehéz alkatrészt találni

Szinte minden mozgólépcső egyedi, hisz a kialakításuk nagyban függ attól, hogy hova fogják őket telepíteni. Egyebek mellett a lejtéspont és a sebesség is rendszerint az ügyfél kéréseire van szabva.

A mozgólépcsők azon túl, hogy ma már számos biztonsági berendezéssel vannak ellátva, rengeteg mozgó alkatrésszel bírnak, amelyek viszonylag könnyen elhasználódnak. Pláne, ha nem megfelelően használják az emberek: mondjuk súlyosabb terhet cipelnek rajtuk, mint szabadna.Az alkatrészek megtalálása pedig gyakran kihívást jelent. Már csak azért is, mert egyes esetekben a gyártók már leálltak a készítésükkel, ami után az alkatrészek megtalálása az utángyártott piacon sokszor időigényes.

A mozgólépcsőknek ráadásul általában a biztosítása is drágább, mint mondjuk a lifteknek vagy a felvonóknak.

A szakemberek mindenesetre azt ajánlják, hogyha belefutunk egy megállt mozgólépcsőbe, akkor keressünk más utat. Leállva ugyanis balesetveszélyesek. Eleve a lépcsőfokok magasabbak, a szokottnál ezért nehézkesebb rajtuk a mozgás.

A helyzetet nehezíti az „elromlott mozgólépcső jelenség”. Megfigyelték, hogy sok ember, amikor egy álló mozgólépcsőn közlekedik, rövid időre egyensúlyvesztést vagy szédülést érez, még akkor is, ha tudatában van annak, hogy a lépcső biztos nem fog mozogni. Mindez annak tudható be, hogy az agyunk annyira hozzászokott ahhoz, hogy egy mozgólépcsőre lépve mi fog történni, hogy zavart okoz, amikor a vártakkal ellentétben mégsem mozdul meg alattunk.

Az elsőt még gőz hajtotta

Az első mozgólépcsőt New Yorkban üzemelték be a századfordulón és rögtön óriási sikere volt. Az első két hétben a gőzhajtású találmányt – amely bő két méter magasra vitt fel - már 75 ezren próbálták ki. A feltalálása egy amerikai mérnökhöz Jesse Renohoz köthető, aki az ötletét 1892-ben szabadalmaztatta.

Angliában eleinte viszont nem fogadták kitörő örömmel. Korabeli beszámolók szerint sokan attól tartottak, hogy a különös eszköz felbolygathatja a szerveiket.

Végül aztán a találmány forradalmasította a kereskedelmet, hisz a mozgólépcsőknek hála az áruházak már nyugodtan terjeszkedhettek felfelé.Jelenleg a világ leghosszabbja Hongkongban van: a 800 méter hosszú Central–Mid Levels mozgólépcső-rendszer egy magasabban fekvő negyedet köt össze a városközponttal.

A legkisebb innen nincs is annyira messze: a japán Kawasakiban lett beüzemelve egy áruházban. A Guinness Rekordok könyvébe azért került be, mert csak öt lépcsőfoknyi távolságot hidal át.

(A téma kapcsán megkerestük a Mammut bevásárlóközpontot arról is, hogy a működésből kivont mozgólépcső mikor fog újra üzemelni. A cikk megjelenéséig nem kaptunk választ.)