Élet Iránban: ahogy az ott élő emberek látják - Fotók!
ElemzésekAz új Iráni Iszlám Köztársaság újraelosztási politikájának célja egy új társadalmi-gazdasági struktúra létrehozása, valamint a szegények és hátrányos helyzetűek megsegítése volt. Sajnos az eredmény inflációt, jövedelmi egyenlőtlenséget, munkanélküliséget és növekvő szegénységet eredményezett.
Az 1979-es iráni forradalom és az Iszlám Köztársaság megalakulása után változások sokaságát ígérték a Irán népének. A nyugati hatásoktól mentes teokratikus rezsim bevezetése mellett, a forradalmi kormány a vagyon tömeges újraelosztását kínálta valamennyi polgára számára.
Most, még az olaj árának emelkedése, és a gazdasági környezet javulásának ellenére is az iráni infláció még mindig 35-38 százalékos, a szegénységi ráta magas. Jelenleg az egy főre eső magyar GDP 40 százalékát éri el az iráni - vásárlóerő paritáson számolva.
Visszatekintve, Irán örökségének és globális helyzetének újjáépítése iránt elkötelezett Pahlavi-dinasztia alatt örvendetes gazdasági fellendülés ment végbe Iránban, gyors infrastruktúra-fejlesztésekkel együtt.
Az olajbevételek ösztönözték a gazdasági növekedést, és miközben az elit és a magánszektor virágzott, a forradalomi erők - állításuk szerint - a vidéki emberek, és a szegények érdekeit képviselték, valamint védték a konzervatív értékeket. A sah bukása azonban közvetlen negatív hatást gyakorolt a növekedésre.
A gazdaság tovább gyengült, majd az 1980-as években stagnált az iráni-iraki háború és az olajárak összeomlása miatt, a járvány után, az olajárak emelkedésébel kezdett el gyorsan növekedni az iráni GDP. - véli a Wilson Center elemzése.
Iráni nők egymás közt (Fotó: Halász András)
Az új Iráni Iszlám Köztársaság újraelosztási politikájának célja egy új társadalmi-gazdasági struktúra létrehozása, valamint a szegények és hátrányos helyzetűek megsegítése volt. Sajnos az eredmény inflációt, jövedelmi egyenlőtlenséget, munkanélküliséget és növekvő szegénységet eredményezett. Számos más külső sokk és nemzetközi szankció is erősítette a szegénység terjedését.
Szegénység
Az 1990-es évek végén Irán gazdasága bár stabil volt, de még mindig az iráni-iraki háború következményeivel küzdött. A szankciók még nem voltak érvényben, és a fizetések fedezték a megélhetési költségeket, mivel a valuta erősebb volt.
A kormányzat törekedett arra, hogy a nemzetközi közösség megváltoztassa Iránnal kapcsolatos felfogását, és újjáépítse a nemzetközi kapcsolatokat, növelje a közvetlen külföldi befektetéseket.
Miután Mahmúd Ahmadinezsádot elnökké választották, aki a szegények bajnokának szerepében tetszelgett, számos rossz politikai döntést hozott, beleértve a Menedzsment és Tervezési Szervezet (a Kongresszusi Költségvetési Hivatal iráni változata) felszámolását, aminek következtében a külföldi országok visszavonták befektetéseiket.
Feltételezte, hogy ez a gazdaság hasznára válik, de több kárt okozott, mint hasznot.
Ahmadinezsád szociális gondoskodási rendszert (Yaraneye Ma’ishati) vezetett be. Ahelyett, hogy tervet dolgozott volna ki a társadalom vagyoni egyensúlyának helyreállítására, havi 45 000 tomant ígért fejenként (ma körülbelül 2 dollár) mindenkinek, jövedelemtől függetlenül. Amikor elkezdtek kifogyni a pénzeszközök, a segélyt már csak a legjobban rászorultak kaptak.
Egy életkép Iránból (Fotó: Halász András)
Ma már csak az ország egyharmada jut bármilyen gazdasági segélyhez. Például egy házaspár 100 000 tomant kap, ami háztartásonként összesen 190 000 minden hónapban (ma kb. 8 dollár). Az egy háztartásban élő eltartottak számától függően további összeg kerül kifizetésre.
Ennek a rendszernek a bukása a szankciók bevezetéséhez köthető, amióta minden állampolgárnak magasabb árakkal kell szembesülnie, beleértve az élelmiszereket is.
Az árak emelkedése miatt az élelmiszerjegyek már nem elegendőek.
A megélhetési költségek is rendkívüli mértékben megnövekedtek, sokak számára lehetetlenné téve a megélhetést. Egy átlagos iráni körülbelül 150-300 dollárt keres havonta, míg egy átlagos középosztálybeli egyén körülbelül 400-700 dollárt.
A megélhetési költségek és a nyersanyagárak, különösen az élelmiszerárak emelkedése miatt az irániak reálbére már nem éri el a középosztálybeli színvonalat, de facto szegénységbe taszítja az embereket.
Például, aki havi 146 dollárt keres (3 500 000 toman), havonta 83 dollárt fizet egy egyhálószobás lakásért, rezsi nélkül. Így a bevétel kétharmada közvetlenül a lakásfenntartásra megy el.
Amióta az amerikai „maximális presszió” elnevezésű politikája megvalósult, egyre többen kerülnek a szegénységi küszöb alá. Gyakran lehet például látni autómosó gyerekeket, prostitúcióba kényszerülő tinédzser lányokat, újszülött gyermekeiket árusító szülőket, vagy orvosi rendelők, kórházak közelében testük szerveit áruló embereket.
Mecset az iráni Iszfahánban (Fotó: Halász András)
Segélyprogram
A segélyprogram gazdaságilag gyorsan irrelevánssá vált. A világjárvány és az ebből eredő gazdasági leállás hatására azonban 2020 júliusában a kormány 1 millió toman (körülbelül 42 dollár) illetményt ajánlott fel a szociális ellátásra jogosult családoknak.
A bökkenő azonban az volt, hogy az összeget a jövőbeni havi keretösszegükből vonják le, amíg a fennmaradó összeget vissza nem fizetik. Így valójában soha nem létezett a jövedelmek stabilizálását szolgáló segélycsomag, mert ez kölcsön volt.
2021 eleje óta a kormány nem indított további segélycsomagokat, és az emberek most alacsonyabb megélhetéssel „fizetik ki” a hitelt. Eközben irániak ezrei, köztük a program kedvezményezettjei veszítették el állásukat és jövedelmüket a járvány miatt.
A Nagy Sándor által lerombolt Perszepolisz (Halász András)
A járvány egy szörnyű harmadik hulláma söpört végig az országon tavaly áprilisban. Röviden, az irániak, különösen a legszegényebbek, az állami „segélyeik” visszafizetése, a magasabb nyersanyagárak és az elvesztett megélhetésük szorításába kerültek.
Ez valóban jól szemlélteti az iráni szociális gondoskodás és a gazdaságpolitika disszonanciáját.
A legrászorultabb családok kettős szorításban vannak: őket különösen súlyosan érintette a járvány, és nem valószínű, hogy további segélyekhez jutnak.
Eközben a szankciók sokak életét szinte elviselhetetlenné teszik, és bár az emelkedő árak és a stagnáló bérek egyre több iránit taszítanak tényleges szegénységbe, a segély jogosultsághoz szükséges jövedelemszinten nem változtattak; vagyis a gazdasági segély továbbra is elérhetetlen a középosztályból kiszorultak számára.
Legújabb szankciók
Szankciókat jelentett be Iránnal szemben a brit és az amerikai kormány az Izrael ellen végrehajtott múlt szombati támadás miatt. A közösen kidolgozott és bevezetett intézkedéscsomag elsősorban az iráni fegyveres erők irányító testületeit, magas rangú vezetőit és beszállító intézményeit érinti - írja az MTI.
A beutazási tilalom elrendelésének elsősorban Nagy-Britannia esetében van jelentősége, mivel London az Egyesült Államokkal ellentétben teljes körű diplomáciai kapcsolatokat tart fenn Iránnal, és közvetlen menetrendszerű légijáratok is közlekednek a két ország között.
A pénzügyi megszorítások Nagy-Britannia részéről a hivatalos ismertetés szerint azt jelentik, hogy brit állampolgároknak vagy Nagy-Britanniában tevékenykedő üzleti vállalkozásoknak tilos brit területen vagy bárhol a világon bármilyen tranzakció lebonyolítása olyan pénzeszközökkel vagy egyéb gazdasági erőforrásokkal, amelyek a szankciótól sújtott személy vagy intézmény birtokában vannak vagy ellenőrzése alatt állnak.
A londoni külügyminisztérium hangsúlyozza csütörtöki tájékoztatásában, hogy Nagy-Britannia fegyverembargót tart érvényben Iránnal szemben, és tavaly 154 különböző szankcióintézkedést léptetett hatályba iráni szervezetek és személyek ellen.
(Fotó: Halász András)
Szakadék
Ilyen körülmények között egyre szélesebb a szakadék a kormány és a lakósság között. Irániakkal folytatott beszélgetéseim során többször elhangzott, hogy a stabil jövő és karrier elképzelése szinte egyenlő a lehetetlennel, különösen a fiatalok számára.
A főiskolák inkább pénzt gyűjtenek ahelyett, hogy támogatnák a hallgatókat a készségeik fejlesztésében.
Ráadásul a fiatal felnőttek ritkán szándékoznak felsőfokú végzettséget szerezni, mert rohamosan csökken a rendelkezésre álló állások száma, amelyek többsége amúgy is alacsony képzettséget igényel, azaz diplomát nem. Igen gyakori, hogy doktori fokozattal rendelkező diplomás piacon vagy étteremben dolgozik.
Érzékelhető, hogy a fiatal felnőtt lakosság elvesztette motivációját képességei fejlesztésére, mivel attól tartanak, hogy a stabil jövő „nem létezik”, és többször is elhangzott, hogy a fiatal felnőttek csak túlélnek, és nem élnek.
Ebben az instabil környezetben a fiatalok késleltetik a családalapítást, ami hosszú távú hatással lehet Irán demográfiájára, a népességnövekedésre.
A szankciók a lakosság kimerültségét eredményezték. A legtöbb ember változást szeretne, hogy végre enyhüljenek a megélhetés, jövedelem és a magas árak okozta nehézségek.
Ilyen nehéz életkörülmények között a kormányzati programok nem adják meg az embereknek a szükséges segítséget.
Folyamatosan azt hallani, hogy a segélyprogramok egyszerűen nem segítenek a stabil életmód elérésében. Az Iszlám Köztársaság a vagyon újraelosztását ígérte minden állampolgárnak, de az eredmény nem ez lett. Az elégtelen gazdasági segély program sikertelen volt.
Ahhoz, hogy polgárai jobban éljenek, a kormánynak a növekedésre kellene összpontosítania, és együtt kellene működnie a nemzetközi közösséggel, mely befektetéseket eredményezhet és munkahelyeket biztosíthat a fiataloknak.
A kulturális és oktatási diplomácia segíthet a külföldi országokkal való jobb kapcsolatok kialakításában, és végső soron hozzájárulhat a gazdaság stabilizálásához, valamint a készségek és szakértelem diverzifikációjához Iránban.
