Mikor érdemes az eurót bevezetni? – Jelenleg egyetlen fontos feltételt sem teljesítünk

A magyar gazdaságpolitika egyik legvitatottabb kérdése az euró bevezetése, amiről hosszú évek óta szakmai vita zajlik.

Magyarország az euró bevezetésének feltételeit több szempontból sem teljesíti: ez a költségvetési hiányra, az államadósság szintjére, a hosszú távú kamatokra és az inflációs rátára egyaránt érvényes.

Korábban több céldátumot is kitűztünk a csatlakozásra, de politikai döntésre nem került sor, később már céldátum kijelölésére sem került sor. Jelenleg pedig Kármán András, az új kormány pénzügyminiszter-várományosa 2030-at jelölte meg a közös uniós valuta bevezetésére kitűzött esetleges új dátumnak.

A közös valuta nem cél, hanem csak eszköz lehet

A bevezetés kérdése alapvetően a hazai gazdaság versenyképességének, termelékenységének javításától függ. Alapvetően ez kell ahhoz, hogy az euró átvétele sikeres lehessen, és hosszú távon hozzájárulhasson a magyar konvergenciához.

A Magyar Nemzeti Bank korábbi alelnöke, Virág Barnabás tavaly nyilatkozott úgy, hogy a sikeres és biztonságos euróbevezetés a cél.

Az eurónak támogatnia kell a magyar felzárkózást, a bevezetéshez az uniós gazdasági fejlettség 90 százalékos szintjét lenne érdemes elérnünk.

Palánkai Tibor közgazdász lapunknak írt elemzésében nem csupán érzelmi vagy szuverenitási kérdésként kezeli a csatlakozást, hanem mélyreható költség-haszon elemzésre alapozza érveit, hangsúlyozva, hogy

a kérdés már rég nem az, hogy „bevezessük-e”, hanem az, hogy „mikor és hogyan”.

A szakember szerint az euró bevezetése nem cél, hanem eszköz a magyar gazdaság modernizációjához és a felzárkózáshoz az európai maghoz.

A halogatás jelenleg több költséggel jár, mint haszonnal, de a csatlakozáshoz elengedhetetlen a hazai gazdasági struktúra megerősítése.

A szerző emlékeztet arra, hogy Magyarország az uniós csatlakozással (2004) jogi kötelezettséget vállalt a közös pénz bevezetésére. Bár a céldátum nincs rögzítve, a „kívülmaradás” hosszú távon gazdasági és politikai perifériára szorulással fenyeget.

Legyen euró, de ne bármi áron

Az euró használata számos strukturális előnnyel járna a magyar gazdaság számára:

• Tranzakciós költségek megszűnése. A valutaátváltási költségek kiesése jelentős megtakarítást jelent a vállalatoknak és a lakosságnak.
• Árfolyamkockázat kiküszöbölése. A forint ingadozása bizonytalanságot okoz a beruházásoknál. Az euró stabilitást és kiszámíthatóságot hozna.
• Alacsonyabb kamatszint. Az eurózóna tagjaként az ország alacsonyabb kockázati prémiummal és kedvezőbb kamatokkal jutna hitelhez.
• Inflációs horgony. A közös pénz fegyelmezettebb monetáris politikát kényszerít ki, ami hosszú távon alacsonyabb inflációt eredményez.

Palánkai ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az euró nem csodaszer. A bevezetésnek szigorú feltételei vannak: nem elegendő a maastrichti kritériumok (nominális feltételek) teljesítése.

Fontos, hogy a magyar gazdaság fejlettsége és termelékenysége elérje az uniós átlag egy bizonyos szintjét (kb. 80-90 százalékát), különben a fix árfolyam versenyképességi hátrányt okozhat.

Az euróval Magyarország lemond az árfolyam-politika eszközéről, így aszimmetrikus sokkok esetén nem tudja a forint leértékelésével korrigálni a gazdaságot.

A közgazdász rámutat egy másik kritikus pontra is.

Magyarország gazdasága már most is erősen függ az eurótól. A külkereskedelem döntő többsége euróban zajlik, a nagyberuházások euróalapúak.

Azzal, hogy nem vagyunk tagok, a szabályalkotásból kimaradunk, de a negatív külső hatásoknak ugyanúgy ki vagyunk téve.

Palánkai Tibor álláspontja szerint a kérdésre a válasz:

igen, legyen euró, de nem bármi áron és nem előkészítetlenül.

A bevezetéshez a következőkre van szükség.

• Kiszámítható, fegyelmezett gazdaságpolitikára.
• A versenyképesség javítására.
• Egy céltudatos nemzeti stratégia kijelölésére, amely meghatározza az euró előszobájának számító ERM-II rendszerbe lépés pontos menetrendjét.

A céldátum kényszerpályára is vihet

Dobozi István, a Világbank korábbi vezető közgazdásza a Növekedés.hu-n arról írt, hogy

az euró bevezetése nem a célvonal, hanem egy állomás a gazdasági fejlődés útján. A sietség kockázatos, a felkészültség viszont kifizetődő.

Az euró bevezetése nem politikai naptár, hanem gazdasági érettség és strukturális felkészültség kérdése – véli Dobozi. A merev céldátumok kényszerpályára vihetik a gazdaságpolitikát, ami több kárt okozhat, mint hasznot.

Bár a bevezetési céldátum elvileg horgonyként szolgálhatna a reformokhoz, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a dátumhoz való ragaszkodás miatt

a kormányok hajlamosak rövid távú, fenntarthatatlan intézkedésekkel (például egyszeri adóemelésekkel vagy kiadáscsökkentéssel) „kozmetikázni” a mutatókat a maastrichti kritériumok elérése érdekében.

Egy rögzített dátum megfosztja az országot attól a lehetőségtől, hogy egy váratlan külső sokk (például globális válság vagy járvány) esetén rugalmasan alakítsa monetáris és fiskális politikáját.

A szakértő érvelése szerint a nominális kritériumok (infláció, államháztartási hiány, kamatszint) teljesítése önmagában nem garancia a sikeres eurózónás tagságra.

Amíg egy ország gazdasági fejlettsége (GDP/fő) és termelékenysége jelentősen elmarad az eurózóna magországaitól, addig az önálló valuta és az árfolyam-politika kulcsfontosságú biztonsági szelepnek számítanak. A hangsúlyt a munkaerőpiac rugalmasságára, az oktatásra és az innovációra kell helyezni.

Ha ezek rendben vannak, az euró bevezetése magától értetődő, szinte „fájdalommentes” folyamattá válik.

A szakértő szerint a befektetők nem egy távoli dátumot, hanem a gazdaságpolitika hitelességét figyelik. Ha egy ország fegyelmezett költségvetési politikát folytat és javítja a versenyképességét, a tőke akkor is beáramlik, ha nincs kitűzött dátum az euróra. A dátum hiánya nem jelent „nemet” az euróra, csupán egy pragmatikus várakozó álláspontot, amely az ország saját gazdasági ciklusaihoz igazodik.

A céldátum nélküli megközelítés lényege a házi feladat elvégzése.

A stratégia alapköve, hogy ne a dátum kényszerítse ki a reformokat, hanem a reformok sikere tegye lehetővé az euró bevezetését.

Az euró akkor válik előnyössé – írja Dobozi –, amikor a gazdaság már anélkül is képes az övezetben való versenyre, hogy a valuta leértékelésével kellene korrigálnia strukturális gyengeséget.