Az MI és az elme jövője - Könyvajánló
HírekA gondolat, hogy az emberek összeolvadnak a mesterséges intelligenciával (MI) napjainkban nagyon is a levegőben van. Egyrészt az ember ezzel elkerülhetné, hogy egy sima MI lecserélje a munkahelyen, másrészt pedig ezzel a szuperintelligencia és halhatatlanság útjára lépnénk. – állítja Susan Schneider filozófia- és idegtudományi professzor, aki szerint meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy az ember valószínűleg már nem sokáig lesz a bolygó legintelligensebb teremtménye, a legmagasabb szintű intelligencia pedig szintetikus lesz.
A könyv az elme jövőjével foglalkozik.
Arról szól, hogy az önmagunkról, az elméről és az emberi természetről szerzett tudásunk milyen drasztikusan képes megváltoztatni a jövőt – akár jó, akár rossz irányba.
Ha nem gondoljuk végig a mesterséges intelligencia (MI) filozófiai következményeit, és nem vagyunk elég óvatosak, megtapasztalhatjuk az MI-technológia elferdülését. Olyan helyzetek állhatnak elő, amelyekben az MI nemhogy könnyítene az életünkön, hanem a szenvedésünkhöz vagy akár pusztulásunkhoz vezethet.
A mesterséges intelligencia nem csak jobb robotokat és szuperszámítógépeket jelent: minket, embereket is átformál majd. A mesterséges hippokampusz, az idegcsipke, a mentális betegségeket kezelő agyi chipek csupán néhányat képeznek a napjainkban fejlesztés alatt álló technológiák közül.
Egy Tudattervező Központ könnyen a jövőnk része lehet – játszik el a szerző a gondolattal és állítja, hogy a szintetikus lehet a földi intelligencia következő evolúciós fázisa. Nemcsak a legfrissebb szakirodalomra, hanem konkrét sci-fi filmekre is utalva olyan kérdéseket feszeget, mint például rendelkezhetnek-e tudattal a gépek. Hogyan leplezzünk le egy MI-zombit? Létezhet-e és milyen következménnyel járna az agyszkennelés? Egyesülhet-e az ember az MI-vel?
Susan Schneider szerint ezek megválaszolása filozófiai aknamezőre vezet: klasszikus bölcselettudományi problémák merülnek fel, egyértelmű megoldás nélkül. Okosabb dolog kivárni, mi történik, bár az a lehetőség, hogy a fejlett intelligenciák esetleg elavulttá teszik a tudatot, nagyon szuggesztív.
A szerző egyik legfontosabb üzenete az, hogy a tudattervezési döntések mérlegeléséhez elsősorban metafizikai alázatra, a kockázatok számba vételére van szükség. Az elme jövője, legyen szó akár az ember, akár a robot elméjéről, olyan kérdés, amely nyilvános vitát és filozófiai vizsgálódást kíván.
