Kína már az európai kikötőket vásárolja fel

Már 12 európai kikötőben szereztek tulajdon(rész)t kínai állami óriásvállalatok. Athén mellett Marseilles, Rotterdam, Dunkirk és Valencia kikötője is a listán szerepel.

Kulcsfontosságú európai kikötőkbe vásárolták be magukat az elmúlt években a világ leghatalmasabb szállítmányozási vállalatai közé sorolt kínai óriáscégek.

A kifejezetten külföldi kikötők felvásárlásra 2016-ban létrehozott kínai COSCO Shipping az Európán kívüli szállítmányozási vállalatok közül ma már a legnagyobb (a globális listát még mindig a dán Maersk vezeti), és eddig többek között Pireusz, Bruges, Isztambul, Valencia és Bilbao kikötőiben szerzett teljes vagy résztulajdont.

A COSCO tulajdonában már közel 300 kikötő áll 85 országban, és a masszív terjeszkedést az Egy Övezet Egy Út, vagyis az új Selyemút kiépítésének céljával folytatja. 

Az első igazán nagy falat is a COSCO-hoz fűződik: 2008-ban az athéni Pireusz kikötőjébe vásárolták be magukat, majd folyamatosan növelték részesedésüket. Dolgukat megkönnyítette, hogy a Nemzetközi Valutalap, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank úgynevezett „trojkája” elő is írta a görög kormány részére a privatizáció kiszélesítését.

A 2010-es euroövezeti adósságválság során bajba jutott dél-európai országok közül is egyre többen döntöttek a kínai tőkebefektetések elfogadása mellett, és

mire az Európai Bizottság 2017 végén észbe kapott, és szabályozni szerette volna az EU-n kívüli (elsősorban kínai) befektetéseket, addigra a kínai állami vállalatok már házon belül voltak.

Az Uniónak egyébként a mai napig nincs elfogadott közös koncepciója a kínai beruházások kezelésére, a feladat minden bizonnyal már EP-választások után megalakuló új Bizottságra marad.

Az athéni Pireusz kikötője

A COSCO sikeres terjeszkedése mellett a China Merchants Port Holdings (CM Port) is számos európai kikötőben szerzet tulajdonrészt:

Antwerpen, Marseilles, Marsaxklokk (Málta), Dunkirk, Nantes, és Le Havre szerepel az európai listájukon, de számos észak-afrikai kikötő (például Casablanca) is az érdekeltségükbe került.

Az egyik legértékesebb tétel a Genova mellett fekvő Vado Ligure kikötője, ahová a kínai QPI tette be a lábát, igaz, egyelőre még csak 10 százalékos részesedéssel. Olaszország egyébként régóta az Új Selyemút egyik célpontja, és a várakozások szerint

még márciusban Rómában alá is írja az Egy Övezet Egy Út (OBOR) kezdeményezést támogató együttműködési nyilatkozatot Giuseppe Conte olasz kormányfő és Hszi Csin-ping kínai elnök.

Ezzel Kína az első G7 tagállamot szerzi meg a világ legnagyobb infrastrukturális beruházásának számító Új Selyemút támogatójának, ami mérföldkő az összesen ezer milliárd dollár értékű fejlesztések et tartalmazó kezdeményezés szempontjából.

A kínaiak egyébként már évek óta szeretnének tulajdonosként bejutni Velence és Trieszt kikötőjébe is, eddig azonban csak annyit értek el – igaz, ez sem kevés, - hogy

egy kínai építőipari vállalat és egy olasz cég konzorciuma tervezi a Velence mellett épülő úgynevezett offshore kikötőt, a jelenlegi Malamocco kikötő fejlesztéseként.

Az OBOR támogatása Róma szerint azért fontos, hogy a Made in Italy termékek minél gördülékenyebben eljuthassanak a világ legnagyobb lélekszámú piacára, és segítsék az évek óta egy helyben toporgó olasz exportot. A projekt ellenzői szerint azonban a megállapodás főleg Pekingnek kedvez majd, és a Made in China termékek kerülnek majd előnyösebb helyzetbe az európai piacokon.

Zeebrugge-i kikötő

Elemzők azt is hangsúlyozzák, hogy a kínai szállítmányozási állami vállalatok terjeszkedése belső hitelezésen alapul, vagyis kínai állami bankok adnak pénzt a külföldi projektekre, tovább növelve az ország belső adósságállományát.

Peking egyébként a Csendes-óceán térségében terjeszkedett először, már ami a kikötők felvásárlását illeti:

a legértékesebb befolyást a pakisztáni Gwadar kikötőjében és Srí Lankán és a világ legforgalmasabb tengeri szorosának számító Malaka-szoros Melaka Gateway kikötőjében szerezték.

Csak az utóbbi projektbe közel 8 milliárd dollárt öltek, hivatalosan azzal a céllal, hogy a nemzetközi kereskedelmük gördülékenységét biztosítsák, de a vásárlások geostratégiai célja egyértelmű. Ugyanez jól látható a Földközi-tenger partján fekvő kulcsfontossűgú kikötőkben szerzett kínai terjeszkedésnél is.