Nehéz helyzetben a tejágazat - telepbezárások is jöhetnek
InterjúJelentősen nőtt a tejágazat kibocsátása és árbevétele az elmúlt 10 évben. 2015 óta megduplázódott a gyártók tejtermék exportból származó bevétele, miközben visszaesett az import tejek részesedése a hazai piacon. Az ukrajnai háború okozta energiaválság, a magas takarmányárak és a munkaerőhiány azonban visszavetheti a fejlődést és komoly drágulást okoz a tejpiacon. A trappista sajt átlagos feldolgozói ára például már 70 százalékkal emelkedett, igaz ehhez a német tejfelvásárlás jelentős visszaesése is hozzájárult. Az árak növekedése azonban így sem fedezi a termelők költségnövekedését, emiatt akár telepbezárásokra és állománycsökkentésre is sor kerülhet. Interjú Harcz Zoltánnal, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatójával.
Hogy alakult a tejipari termelés Magyarországon az elmúlt években?
A tejipar számára elsődleges alapanyagot termelő hazai tejtermelés az elmúlt 10 év alatt 23 százalékot bővült.
A hazai tejipar által feldolgozott tej volumene és az árbevétel is növekedett az elmúlt években. A bővülő hazai tejtermelés és a csökkenő nyerstej kivitelünk is a feldolgozott tejtermékek mennyiségének növekedését eredményezte.
10 év alatt jelentősen bővült például a fogyasztói folyadéktej, valamint a sajt és túró termelésünk, előbbi 45, míg utóbbi 50 százalékkal nőtt, de a vaj esetében is 30 százalék fölötti az évtizedes termelés-bővülés. 2008-hoz képest megháromszorozódott, 2015 óta pedig megduplázódott a tejtermék gyártás export értékesítésének árbevétele, míg a belföldi értékesítés árbevétele több mint 30 százalékkal nőtt ugyanezen időszakban.
A tejfeldolgozóknál 2010 és 2021 között 140-150 milliárd Ft értékű beruházások valósultak meg, amelyek leginkább 2017-től gyorsultak fel.
A tej és tejtermékek piaca az új termékek számát tekintve egyike a leginnovatívabb ágazatoknak, és folyamatosan növekszik. Ezt jól példázza, hogy a hazai tejipar szereplői már szinte valamennyi termékből gyártanak és forgalmaznak laktózmentes változatot is, így – többek között – tejet, ízesített tejitalt, sajtot, vajat, krémtúrót, tejfölt, vajkrémet, sőt még túró rudit is. Egyre több a sajt és desszert termék. A kézműves sajtkészítők is fejlődnek.
A tejipari vállalkozások számára a hazai piaci pozícióik megtartása érdekében, valamint az exportpiacok megőrzése és fejlesztése szempontjából a technológia (kapacitásbővítés, automatizálás, infrastruktúrafejlesztés, hatékonyság növelés, folyamatirányítás, karbonlábnyom csökkentés, takarékos (alternatív) energiaforrás-kialakítású gépek, energetikai, környezetvédelmi korszerűsítés), az innováció (magas feldolgozottságú termékkategóriák fejlesztése, termékfejlesztés, csomagolás) és a logisztika fejlesztése jelenti a versenyképesség alapját.
Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója
Milyenek a hazai fogyasztói trendek? Hogy alakul a tejfogyasztás, mennyire jelenthet problémát a növényi tej utánzatok és tejtermék utánzatok megjelenése a hazai piacon?
Tejből idehaza jelenleg több fogy - fejenként - mint 5 vagy 10 éve, de sajtból és például vajból is többet fogyasztunk, mint a korábbi időszakokban. Ez a növekedés üdvözlendő, azonban rendkívül lassú fejlődést jelent. A legfrissebb KSH statisztikák szerint az egy főre eső fogyasztás tejből 56,7 liter, sajtból 8,9 kg, vajból 1,5 kg, míg joghurtból 12,7 kg.
A növényi italok megjelenésével alapvetően nem lett volna probléma. A gondok viszont ott kezdődtek, hogy az alternatív, növényi alapú termékek gyártói gyakran nem csak termékeik önálló értékeivel és tulajdonságaival kampányolnak, hanem a vélt termékelőnyök között kifejezetten a tejtermékekre utaló, azokra emlékeztető és jellemző megfogalmazásokat használnak.
Mivel pedig a fogyasztók többsége nem élelmiszeripari szakember, hogy ránézésre tudjon megkülönböztetni azonos vagy nagyon hasonló csomagolású, kinézetű/állagú, hasonló nevű stb. termékeket, mindez alkalmas lehet a kevésbé tájékozott fogyasztók megtévesztésére is.
Ezt a folyamatot erősíti, hogy a helyettesítő termékek esetében gyakran találkozunk a tejtermékekre nagy mértékben hasonlító csomagolás dizájnokkal vagy termék megnevezésekkel, amelyek, a gyakran olvasható, a tejtermékeket negatív fényben feltüntető „hírekkel" együtt olyan fogyasztókat is eltéríthetnek a tejtermékek fogyasztásától, akiknek nincs konkrét, például egészségügyi, vagy etikai problémájuk a tejtermékek fogyasztásával.
Mely tejtermék típusok a legnépszerűbbek? Korábban sajtból európai viszonylatban keveset fogyasztottak itthon, most mekkora az egy főre eső sajtfogyasztás hazánkban?
A klasszikus tejtermékeink közül elsőre a tejet, a trappista és az ömlesztett sajtokat, a tejfölt, a kefirt és a joghurtokat lehet kiemelni.
Több tejet iszunk és kevesebb tejterméket eszünk, mint északi és nyugati szomszédaink.
A legfrissebb KSH sajtfogyasztási adat 8,9 kg/fő, ez a mennyiség az elmúlt években átlagosan 3-4 százalékkal nő. Az uniós fejenkénti sajtfogyasztás azonban a hazai mennyiség több mint kétszerese.
A tejfogyasztás növelése érdekében fontos a gyermekek edukációja. Milyen programokkal népszerűsítik a gyermekek körében a tejet?
A Tej Terméktanács a tejfeldolgozók és kiskereskedők befizetéseiből működtetett közösségi marketing alapból évente tej és tejtermék marketing programot állít össze és hajt végre, amellyel elősegítjük a tejtermék fogyasztás növelését, hozzájárulva ezzel az ágazat sikeres működéséhez.
Közösségi marketing programunk egyik fontos eleme az iskolai edukációs program, amellyel a covid előtti időszakban évente több tízezer gyermeket értünk el. A covid miatt azonban a napi szintű iskolalátogatásokra már nem volt lehetőségünk, és így jelentősen veszített lendületéből iskolai edukációs tevékenységünk. Bízunk benne, hogy idén ősszel újra tudjuk indítani edukációs programunkat.
Milyen ma a hazai iskolatej program, hány iskolában elérhető?
Az iskola- és óvodatej-program lényege, hogy alanyi jogon kapnak naponta tejet, illetve tejterméket az alapfokú oktatási intézményekben tanuló gyermekek, járjanak akár állami, önkormányzati, vagy egyházi fenntartású iskolába/óvodába.
Az elmúlt években évente 430-440 ezer gyermek vett részt a programban. Félő azonban, hogy a kialakult inflációs környezet és a gazdasági folyamatok idén ősszel az iskolatej programot is megrengetik.
-Mekkora ma nagyságrendileg a boltok polcain a magyar tejtermékek részesedése és mekkora az import? Sikeresnek tekinthető a dömpingáras importtejek visszaszorítása?
A sajtoknál nagyságrendileg 50 százalékos az import aránya, azonban ez a kategória sokféle sajtot, de például a döntően hazai előállítású termékünket, a túrót is magában foglalja. A tavalyi évben például Németországból érkezett 33 ezer tonnás vagy Lengyelországból érkezett 8 ezer tonnás sajtimport rendkívül sok. Idén vélhetően visszaesik ez a mennyiség a csökkenő német tejtermelés és a dráguló import miatt, továbbá idehaza is új sajttermelő kapacitások léptek/lépnek be a piacra.
Büszkék vagyunk ugyanakkor a sajtexportunkra, amely az elmúlt évben 39 ezer tonnát tett ki. Az átlagosan 6000 tonnás vaj és az 50 ezer tonnát meghaladó savanyított termék (joghurt) importunk tűnik egészségtelenül magasnak.
A dömpingáras import tejek visszaszorításában nagy szerepet játszott a vélelmezett áfacsalt tejek elleni kemény hatósági fellépés, a szervezetünkön belül kialakult tejtermelő-tejfeldolgozó-kereskedő oldalak közötti szakmaközi együttműködés is. A kétlépcsőben megvalósult áfa csökkentés hatása is rendkívül fontos volt abban, hogy mára döntően hazai tejeket tudunk vásárolni a boltok polcain.
2010-ben 138 ezer tonna dobozos tejet importáltunk, 2017-re ez 63 ezer tonnára, majd a tavalyi évre már csak 35 ezer tonnára csökkent. Mindeközben 11 év alatt 44%-kal emelkedett fogyasztói folyadéktej termelésünk, amely jelenleg 520 ezer tonna.
Mekkora a magyar tejipar export teljesítménye, milyen tejipari termékeket viszünk jellemzően külföldre?
2015 és 2021 között 35 százalékot nőtt tej és tejtermék exportunk euróban kifejezett értéke. A tavalyi exportunk értéke 410 millió EUR volt, amelynek felét a sajt és túró kategória teszi ki.
A tavalyi évben exportált tej és tejtermékeink mennyisége: nyerstej 256 ezer tonna, savó 44 ezer tonna, sajt 38 ezer tonna, tejszín 11 ezer tonna és 25 ezer tonna dobozos tej.
Mekkora kihívást jelent a takarmányárak, energiaárak drágulása, a bér és szállítási költségek emelkedése az ágazatnak? Ez mennyire jelenik meg a nyerstej felvásárlási árában, a termelői árakban és mekkora drágulást érzékelhetnek majd a fogyasztók?
A nyerstej hazai felvásárlási ára egy év alatt 56 százalékot, míg kiviteli ára 72 százalékot emelkedett, ami az elmúlt egy, másfél évben folyamatosan nyomás helyez a hazai késztermék önköltségekre és ezen keresztül a tejtermék árakra. Ezen felül a hazainál magasabb és nagyobb mértékben növekvő kiviteli áraknak is lehet egyes esetekben további árnövelő hatása.
Ugyanakkor a hazai alapanyagtej termelés döntő része a hazai feldolgozók által felvásárolt tejből készült késztermékeken keresztül a magyar piacon talál fogyasztóra, tehát annak stabil ellátása az elsődleges prioritás az ágazat minden szereplője számára.
Az átlagos hazai feldolgozói átadói árak jellemzően 30-50 százalék között emelkedtek ebben az időszakban. Kiugróan magas a trappista sajt feldolgozói átadói árának 70 százalékos emelkedése.
Egyértelműen azt látjuk, hogy a következő egy év a tejtermelők számára kritikus időszak lesz, kiemelten az Alföldön és a Dunántúl jelentős részén.
Az orosz-ukrán válság elhúzódása, a takarmányhiány és –ár, valamint a magas input költségek fennmaradása folyamatos költségnövekedést fog eredményezni a hazai tejágazatban, amely – az emelkedő átvételi árak ellenére is – állománycsökkenést és telepfelszámolásokat fog okozni. A jelenlegi közgazdasági helyzet miatt elnyert pályázati beruházások elhalasztásával, visszamondásával is számolni kell.
A tejfeldolgozó üzemekben a tejtermékgyártás során az igen energiaigényes fűtés (pasztőrözés), illetve hűtés központi szerepet játszik. Mindkét esetben, de például a csomagolóanyagoknál is extrém árnövekedéseket tapasztalnak a tejfeldolgozók.
A nyerstej ár növekedése nem követi le az inputanyagok, valamint az állattartásban felhasznált üzemanyagok, takarmány és energia áremelkedését, nem is szólva az ezeket szükségszerűen lekövető élőmunka-költségről, melyet a szakképzési hiányosságokból fakadó munkaerő-hiány is indukál. Mindezek együttesen további pénzügyi befektetéseket igényelnek a termelőktől, mely egyre inkább a működőképességüket veszélyezteti.