Helyzet van az egészségügyben - Az ápolók majdnem fele totálisan kiégett
ÉletmódEgyre kevesebben vannak, fizikailag és mentálisan is egyre leterheltebbek, ugyanakkor az orvosokhoz képest egyre kevesebbet keresnek a szakdolgozók Magyarországon az állami szférában, így nem csoda, ha aki csak teheti nyugdíjba, külföldre, vagy a magánszférába megy. Ápolók, asszisztensek nélkül azonban nem működik az egészségügy, ezért is fogott össze az őket képviselő Magyar Szakdolgozói Kamarával a Magyar Orvosi Kamara, hogy 12 pontban foglalják össze: milyen változtatások kellenek, mégpedig azonnal, ahhoz, hogy működőképes maradjon az egészségügyi rendszer.
Helyzet van, mégpedig súlyos a magyar egészségügyben, betegek vannak ellátatlanul, várnak hónapokat műtétekre, mert a rendszer anomáliái miatt orvosok és ápolók hagyják el az állami egészségügyet, az országot vagy akár a pályát. Egy ilyen helyzetben nem lehet várni sem a választásokig, vagy az új parlament és kormány megalakulásáig, nincs fél év, de néhány hónap vesztegetni való idő sem – mondták egybehangzóan a két nagy egészségügyi köztestület vezető annak indoklásaként, miért éppen most, a választási kampányban adják közre az egészségügyre vonatkozó javaslataikat.
A két köztestület 12 pontban foglalta össze az egészségügy jövőjével kapcsolatos javaslatait, és közös sajtótájékoztatón hívták fel a figyelmet az egészségügyi ágazat és az abban dolgozók helyzetére. (lásd cikkünk végén)
Mint Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) titkára fogalmazott: jobb időkben a harctéren lévő katonákra sem lőttek, és mivel figyelemfelhívásuk szakmai jellegű, mindegyik politikai oldalnak szól, remélik, hogy most sem kerülnek emiatt tűz alá.
Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke szerint
ez a sokadig segélykiáltás mindkét szervezet részéről, amiben olyan témák szerepelnek, amelyeket évtizedek óta nem sikerült megnyugtatóan rendezni, ezért azokat kormányoktól függetlenül rendszeresen elmondják.
Álmos Péter, a MOK alelnöke hangsúlyozta: olyan orvosokat képviselnek, akik leukémiában, tüdőgyulladásban szenvedő vagy éppen koponyaalapi törést szenvedett betegeket kezelnek. Ezek egyike sem vár a választásokig, mert a Covid-járvány nem csak 40 ezer ember halálával járt, hanem az egészségügyet is lerombolta.
A pandémia a világon mindenütt, nálunk is megmutatta az egészségügyi rendszerekbe való elégtelen beruházás okozta gyengeségeket, és rávilágított Magyarországon az egyik legnagyobb problémára, a létszámhiányra.
Aminek következtében a járvány alatt egy-egy szakdolgozót akár 240-260 órában is dolgoztattak az amúgy engedélyezett 160 helyett, aminek olyan súlyos fizikai és mentális leterheltség lett a következménye, hogy míg például korábban 10-ből 8-9 nyugdíjas korú ápoló kérte a továbbfoglalkoztatását, manapság már csak 1-2 akar maradni.
A szakdolgozói kamara felmérése szerint egyre rosszabb lelki állapotban vannak az ápolók: 2001-ben 35,3 százalékuk vallotta magát kiégettnek, 2021-ben ez már 69,9 százalék. Súlyos, krízisszintű kiégettséget 20 éve még 17 százalékuk érzett, tavaly már több mint 46 százalékuk.
Közben drámai mértékben fogy a szakdolgozók száma: míg a 80-as években 6-7 ezer ápoló végzett évente, most kevesebb, mint 300, és az 50 százalékuk nem is akar az egészségügyben dolgozni.
A hatalmas munkaterhelés mellett ennek az alacsony fizetés is az oka:
míg az orvosok fizetésrendezése előtt a szakdolgozók bére átlagosan az orvosokénak az 52 százaléka volt, ez 2021-re 30 egynéhány százalékra csökkent, idén pedig, a további orvosi béremeléssel 20 százalék körülire apad
– mutatott rá Balogh Zoltán, hangsúlyozva: ők továbbra is csak annyit kérnek, hogy az egészségügyi szakdolgozók bére érje el az orvosi bérek 50-60 százalékát.
A MESZK-elnök szerint ellenkező esetben
egyszerűen elfogynak az ápolók: aki eléri a 40 éves szolgálati viszonyt, az nyugdíjba megy, a fiatalabbak átmennek a magánegészségügybe, vagy külföldre, amint ismét lehet, a fiatalok számára pedig semmilyen értékelhető perspektívát nem tud nyújtani az állami egészségügy.
Az állami egészségügy az orvosok számára sem vonzó munkahely, a megemelt fizetések ellenér sem, mint Álmos Péter jelezte: az orvosok számára a magánegészségügy minden korábbinál vonzóbb, mert anyagilag ugyanazt kínálja, de az orvos autonómiája sokkal nagyobb, és nem kell ügyelnie. Ráadásul ott nem kell olyan lehetetlen helyzettel szembesülniük, hogy ami a betegnek jó, az nem jó a kórháznak: ha ugyanis egy orvos egyetlen operációval eltávolít a betegből két daganatot is, azért csupán egy műtét árát kapja meg a kórház, pedig ez szakmailag és emberileg is így helyes.
