Ez a három család irányította a magyar gazdaságot a XX. század elején

Pénzügyek2019. máj 5.BGA

Vasútépítés, ingatlanberuházás, malom- és gyárvásárlás. Ezek az iparágak az 1850-es években csupán pár család kezében összpontosultak, így lett a korszak egyik legvagyonosabb nagyvállalkozója Schiffer Miksa és Deutsch Ignác. Alkotásaik mellett ma is elmegyünk, ám személyük lassan a múltba vész.

Nehéz eligazodni a mítoszok és legendák tengerében azzal kapcsolatban, hogy kik irányították a magyar gazdaságot a XIX., illetve XX. század elején. A földbirtokosok esetében viszonylag könnyű a helyzet, hiszen a földek nagysága, fekvése és a művelési mód ismeretében következtetni lehet a vagyoni helyzetre és a jövedelemre.
Nehezebb azonban mindezt megtudni az üzleti élet hatalmasairól. Komoly vagyonnak – gyakran a kimutatások alapjának – számíthatott például a saját tulajdonban lévő gyár. Ugyanakkor tudjuk, hogy ennek „értéke” rendkívül relatív: az épületegyüttesekben, felszerelésekben nyugvó milliók csak korlátozottan voltak mobilizálhatóak, s forgalmi értékük ki volt téve a mindenkori gazdasági helyzet ingadozásainak. Akadályozza a nagy vagyonok felmérését, hogy a pénzügy jellegéből következően, egyes csoportok, személyek (családok) rendkívül gyorsan emelkedhettek és még gyorsabban zuhanhattak is. Különösen a különböző politikai és gazdasági változások – háborúk, válságok stb. – vezettek gyakran a csúcson is helycserékhez.

A magyar tőkés társadalom élén három család állt az 1850-es években. Az első hely a csepeli Weiss famíliát illeti. A család „igazgatója” Weiss Manfréd volt, aki sajátos finanszírozási, befektetési stratégiája révén kapaszkodott fel mintegy harminc-negyven év alatt a tőke csúcsára és kezében tartotta a magyar ipar jelentős részét.
Hogy miként lett övé a szinte teljes gépgyártás, arról bővebben itt olvashat.

A gazdaságot, pénzpiacot befolyásolók közül kiemelkedik 25-30 millió pengős vagyonával Schiffer Miksa, hazánk második leggazdagabb nagyvállalkozója.

A mérnök végzettségű üzletember 1867-ben született. A fokozatosan nagyvállalkozóvá, ingatlanmogullá váló férfinak – Weissékhez képest – sokkal inkább sikerült a háttérben maradnia, neve is kevésbé cseng ismerősen. Ám mégis olyan politikai, pénz- és ingatlanpiaci befolyása volt, mint csak keveseknek.


Shiffer Miksa 

Viszonylag szerény emberként, házassága révén lett társtulajdonosa a Grünwald–Schiffer-féle építési vállalkozásnak és vagyonát nagystílű közszállításokkal és telekvásárlásokkal, illetve vasútépítésekkel gyarapította. Ez utóbbi legnagyobb beruházásai közé tartozott 1901-ben a székely körvasút utolsó szakaszának, a Déda - Gyergyószentmiklós vonal kiépítése.

A versenytárgyalásra 9 ajánlat közül vállalkozása kapta meg a építési jogot, miután 10.863.210 koronáért hajlandó volt a székely körvasút egyes munkálatait elvégezni. A vonalat 1907-en adták át.

Nem sokkal képsőbb megszületett a Palatinus Rt. és az Ogulin-országhatárszéli Vasút Építő Rt. Ez a vállalkozás olyannyira sikeres lett, hogy 35 esztendősen, 1911-ben Schiffer Miksa, már megtehette, hogy megbízza korának legismertebb építészét, a honi szecesszió koronázatlan királyát Vágó Józsefet, hogy tervezze meg számára mind a fővárosi hatodik kerületi villáját, mind annak a teljes berendezését. Szabad kezet kapott még a festmények összeválogatására is.

A Schiffer villa egykor és most 

A villába a műtárgyakat a két mecénás, Schiffer Miksa és felesége Grünwald Sarolta rendelte meg, s ezzel a magyar kultúrát és képzőművészetet támogatták. (Sajnos a villa páratlan műgyűjteménye a háború alatt szinte teljesen megsemmisült. Az épületben jelenleg a Vám- és Pénzügyőrség speciális részlege foglal helyet, és itt van a Pénzügyőr Múzeum is.)

A "Schiffer-szekér" egyre jobban futott, ekkor már önálló vállalatai révén gazdagodott tovább, míg a húszas években már az ő tulajdonában voltak többek között a Palatinus házak (a Pozsonyi út nyugati oldalán álló, 1911-ben épült bérház, valamint a Margit-híd és a Parlament között elterülő telkek.

Palatinus-házak

Budapest építészettörténete szempontjából is kiemelkedő jelentőségű Szabadság téri Tőzsdepalota, amelyben a börze 1905-től 1948. május 25-i megszüntetéséig működött.

A Szabadség téri komplexum

A monumentális épület Alpár Ignác tervei szerint épült. Kié másé lett volna a kivitelező cég, mint a Schiffer családi vállalkozásé!

Ám a vasúti és ingatlanpiaci-bizniszen kívül a harmincas évekre Shiffer beleeásta magát a kulturába is.

Ő lett a producere az 1931-ben készült első magyar hangosfilmnek, a Kék bálvány-nak.

Mindeközben birodalma hatalmasra duzzadt, hiszen megvásárolta az ercsi mintagazdaságot is, hogy a mezőgazdaságot modernizálja és fejlessze, valamint 1937-ben kivitelezője lett a Veszprémi völgyhídnak is.
Schiffer Miksát – a német megszállás után – a Gestapo elvitte, valószínűleg a Palatinus vagyon után érdeklődve, majd visszatérése után néhány nappal később meghalt. A halál hivatalos oka mellgyík, azaz angina pectoris lett, ám sokan állították, hogy az öngyilkosságot választotta a 77 esztendős nagyválallkozó.

Az 1850-es évek harmadik legvagyonosabb nagyvállalkozója a Hatvany-Deutsch család kötelékébe tartozó Deutsch Ignác volt a  mintegy 20–25 millió pengős bankszámlájával.

Az 1803-ban született Ignác mesés gazdagságát saját, illetve a család vállalkozásainak a Deutsch I. és Fia cégnek köszönheti. A vállalkozó szellemű ifjú még húszéves sem volt, amikor 1822-ben szülővárosában létrehozta terménykereskedő cégét. Emellett különböző arisztokrata családoknál volt kereskedő, hitelt nyújtó, úgynevezett „házi zsidó”.

Deutsch Ignác

Az 1830-as évek végén már tekintélyes helyi kereskedőként kapta meg a trieszti Assicurazioni Generali biztosító társaság aradi képviseletét, és vált ezzel a biztosító üzletág hazai bevezetőjévé. 1844-ben az Aradi Első Takarékpénztár váltóbírálója lett.

Az 1850-es években részben a gőzvasút, részben a gőzhajózásnak a fejlődésének eredményeként átalakult a magyar kereskedelem szerkezete: a szemes termények szállítása került előtérbe.

Ezt felismerve a család Pestre költözött, ahol Deutsch Ignác 1856-ban nagykereskedelmi jogot kapott a város magisztrátusától. Ebben nyilvános társává fogadta Deutsch Bernát fiát.

Deutsch Ignác megvásárolta a pesti lipótvárosi Nádor és Mérleg utca sarkán álló, klasszicista épületet (Nádor u. 2.). A komplexum egy részében a család lakott, más részében a cég tevékenységének befejezésig a „Deutsch Ig. és Fia” cég központja működött. Ekkor a család véglegesen telepedett le Pesten.

A kereskedelem mellett a gazdaság több más ágában is jelentős szerepet játszottak, így az 1850–60-as években több vasútvonal (például a Kassa–Oderberg, Munkács–Beszkidvonalak) építésének fővállalkozóiként.

A gabonaüzlet odáig fejlődött, hogy 1864-ben alapították meg az Első Budai Gőzmalom Társulatot, amelynek vezetőségében a „Deutsch Ig. és Fia” céget Ignác Deutsch József fia képviselte.

Első Budai Gőzmalom

Ugyanebben az évben Deutsch Ignác és fia részt vett a félmillió forint tőkével induló Concordia Gőzmalom alapításában is.. A család a kilencvenes évekre 27 százalékkal részesedett a hazai cukortermelésből. Kiterjesztették érdekeltségüket a vidéki malmokra is. Ekkor a család budapesti malomérdekeltsége elérte a 4 millió koronát. 

Deutsch Ignác vagyonát földvásárlásba is fektette. Így például 1867-ben, a Budapest–Hatvan-vasútvonal építésekor egy brüsszeli banktól megvette a gróf Grassalkovich család egykori Heves vármegyei hatvani uradalmát a teljesen leromlott állapotú kastéllyal, ami ezután egészen a második világháborúig igen fontos szerepet játszott a család életében. A malmokba főleg innen szállították a gabonát, majd az 1880-as évek végétől a cukorrépa termesztésére tértek át.

Annak ellenére, hogy Deutsch Ignác 1873-ban elhunyt, a családi vagyonközösség csak 1933-ban bomlott fel. Ignác összes hagyatéka 2. 371 ezer forintra rúgott.

Ingatlanjai a vagyonának 42 százalékát, ingóságai 57 százalékát tették ki. Üzleti és családi kapcsolatait, befolyását tekintve a család mindvégig vetekedett a csepeli Weissekkel, ellenségként tekintettek egymásra.

(Képek forrása: Fortepan, Wikipedia, Budapest blog, internet)