Az angol megye, ahol több a vízi út, mint Velencében
Utazás
A Norfolk Broads egy mocsaras terület Kelet-Angliában, és állítólag több a hajóval bejárható vízi út itt, mint Velencében vagy Amszterdamban. A varázslatos hely nem a természet műve, még a középkorban jött létre mesterséges úton. A norfolki hajósok hagyományai továbbra is erőteljesen formálják a hely kulturális identitását.
A 200 km hosszan, szinte megszakítás nélkül kanyargó folyókat és tavakat nap mint nap csónakok és kisebb hajók szelik át. Az úgynevezett Norfolk Broads többnyire hajózható folyók és tavak hálózata az angol Norfolk és Suffolk megyékben. Bár a "Norfolk Broads" és a "Suffolk Broads" kifejezéseket is helyesen használják a két megye egyes területeire, az egész területet a legtöbbször Norfolk Broads néven emlegetik.
A területet az 1950-es évekig természeti jelenségként tartották számon, ugyanakkor több kutatás is arra világított rá, hogy mesterségesen jött létre, amikor a középkorban, körülbelül a 12. és a 14. század között a helyiek rendszeresen ásták itt a tőzeget.
Az ezt követő évszázadok során a Broads létfontosságú kereskedelmi hálózattá vált az akkori Nagy-Britannia egyik legvirágzóbb megyéjében. A 17. században ladikokat építettek, hogy nádat, faanyagot, valamint az angliai polgárháború idején a katonáknak lőszert szállítsanak a Broads vizein. A könnyű, keskeny csónakok Norfolkban és Suffolkban két évszázadon át az elsődleges szállítási formák maradtak – olvasható a BBC Travel cikkében.
A 19. század végén megjelentek hatékonyabb szállítási módok, mint például a vasút, ez pedig a norfolki kereskedés végét jelentette.
Ahogy a kereskedelmi lehetőségek csökkentek, a helyiek átalakították hajóikat, ablakokkal bővítették a fedélzetet, és kabinokra osztották a rakteret, hogy a Londonból gőzvonattal érkező viktoriánus nyaralók velük utazzanak.
A tágas csónakok nagyon népszerűek lettek, a második világháborúig körülbelül 100 speciálisan épített ladik vitte az utasokat, amelyek luxuskabinokkal és - szórakoztatás céljából - zongorákkal voltak felszerelve. Ám még ezek a hajók sem állták ki az idő próbáját.
Ahogy az 1960-as és 70-es években népszerűvé váltak a külföldi nyaralások, a hajók közül sokat bérelhető motorcsónakokra cseréltek, sokat megsemmisítették vagy egyszerűen nem használták többé.
Ezek a hajók a történelmet képviselik, de egyúttal a természethez való közeledés egyik módját is
– mondja egy helyi kapitány.
Olyan csendesek és lassan mozognak, hogy a madarak leszállnak rá, a vidrák pedig pár méterre úsznak tőlük. Nehéz megfogalmazni, de az az érzés, hogy ilyenformán a természet részei vagyunk, hihetetlenül különleges.
Azt mondja, azért fontos, hogy ezek a hajók a vízen legyenek, és ne egy múzeumban kiállítva, mert
eljön az idő, amikor át kell gondolnunk, hogyan élünk az Egyesült Királyságban. Amikor ez megtörténik, szükségünk lesz olyan emberek tudására, akik fenntarthatóbb módon éltek, mint mi. Vannak, akik azt mondják, hogy a múltban ragadtunk, de szerintem a jövőbe tekintünk – egy zöldebb, fenntarthatóbb jövőbe, ahol együtt dolgozunk. a természettel, nem pedig ellene.
