Hullámvasúton volt a rendszerváltás óta a hazai foglalkoztatás
ElemzésekFoglalkoztatáspolitika az ezredfordulón – ezzel a címmel könyvbemutatóval egybekötött szakmai eseményt tartott a Magyar Közgazdasági Társaság Munkaügyi Szakosztálya az Magyar Tudományos Akadémiával együttműködésben. A rendezvényen a rendszerváltás óta eltelt évtizedek foglalkoztatáspolitikai változásait vitatták meg a szakértők, a munkanélküliség alakulásától a közfoglalkoztatás térnyerésén át a kormányzati szerepvállalás átalakulásáig.
A magyar foglalkoztatáspolitika története a rendszerváltás óta egy hullámzó és sokszor radikális változásokkal teli pályaívet mutat. A 90-es évek elején drámai mértékű visszaesés következett be a foglalkoztatottságban, a piacgazdaság kialakulásának kezdetén a munkanélküliek száma megközelítette a 700 000 főt. A helyzet a Bokros-csomag hatásai után kezdett stabilizálódni, majd a világgazdasági válság újabb kihívások elé állította a munkaerőpiacot. A válságot követő helyreállítás, valamint az Orbán-kormányok intézkedései azonban egy dinamikus foglalkoztatásbővülést eredményeztek.
A foglalkoztatási ráta emelkedése nyomán Magyarország az Európai Unión belül középmezőnybe került, ugyanakkor a 2024-es adatok már kedvezőtlenebb képet mutatnak. A fiatalok foglalkoztatása például különösen gyenge lábakon áll, és a gazdaság ingadozásaira a magyar munkaerőpiac továbbra is érzékenyen reagál.
Az 1990-es évektől a hangsúly a munkanélküliségről az aktivitásra, majd később a foglalkoztatottságra helyeződött át. A 2010 utáni célkitűzés, az 1 millió új munkahely megteremtése 2020-ig, egyértelműen a foglalkoztatás radikális bővítését tűzte ki célul.
A szociális partnerség és társadalmi egyeztetés súlya ezzel párhuzamosan csökkent. A baloldali kormányok idején még jelentős szerepe volt az egyeztető fórumoknak, de a jobboldali kormányok alatt, különösen 2010 után, ezek jelentősége elhalványult, formálissá vált
- vázolta előadásában a foglalkoztatáspolitikai célok változásait László Gyula, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának emeritus professzora.
Ugyan a közfoglalkoztatás ugyan már korábban is létezett, de 2010 után a foglalkoztatáspolitika központi elemévé vált. Ezzel párhuzamosan több fontos terület háttérbe szorult, ilyen például a regionális különbségek kezelése, a roma integráció támogatása, az atipikus foglalkoztatási formák ösztönzése, valamint a tranzit-támogatások szerepe.
A foglalkoztatáspolitika kormányzati súlya jelentősen csökkent. Míg korábban önálló minisztériumként, politikailag is befolyásos területként jelent meg, ma már nincs önálló tárcája, a foglalkoztatáspolitika más szakterületek alá rendelt funkcióvá vált. A centralizáció következményeként eltűnt a középszint, megszűntek a regionális szervezetek, melyeket kormányhivatalok alá rendeltek
- mutatott rá a változások szervezeti hatásaira László Gyula.
Bár a magyar foglalkoztatáspolitika - különösen az elmúlt bő évtized során - több sikert is elért, a professzor szerint a mostani kihívások rávilágítanak arra, hogy a stabil, hosszú távú stratégiai gondolkodás és a társadalmi párbeszéd újraélesztése elengedhetetlen lenne a fenntartható fejlődés érdekében.
A foglalkoztatáspolitikáról szóló teljes rendezvényt az alábbi linken tekintheti meg.
