Négy ok, amiért Trumpból többet nem lesz elnök

A republikánusok közül egyre többen fordítanak hátat Trumpnak és szeretnék a különc milliomos nélkül folytatni, azután, hogy a félidős választásokon számos jelöltje elbukott. De miként jutottunk ide? Miért nem szerepeltek Trump jelöltjei jobban? Összeszedtük az okokat.

1. Trump rögeszméje

Mióta 2020-ban eldőlt, hogy Joe Biden győzött az elnökválasztáson Trump meg van róla győződve, hogy csalás történt és valójában az elnöki cím őt illeti meg. Bár az elméletét nem tudta bizonyítani, mégis a politikáját erre alapozta az elmúlt két évben.

Sorra gyűjtötte maga köré azokat, akik tagadták a 2020-as választás hivatalos végeredményét.

Több ilyen embere indult is a félidős választásokon, jó páran közülük hervasztó eredményekkel.

A bukottak között ott van Doug Mastriano, aki Pennsylvania kormányzója akart lenni, vagy Matthew DePerno is, aki Michigan államban jutott volna hivatali pozícióhoz, ha nyer. A választási csalás hangoztatói vesztettek Új-Mexikóban és Minnesotában is.

Elég világos, hogy az állítólagos elcsalt választások nem tudják igazán tűzbe hozni a választókat, pláne egy válság kellős közepén.

Ráadásul sok szimpatizáns, aki igazán belelovalta magát abba, hogy a demokraták elcsalták az elnökválasztást, elbizonytalanodott, hogy egyáltalán érdemes-e voksolni. Egy korábbi felmérés szerint hat republikánusból egy tartozik ebbe a kategóriába. Már csak emiatt sem túl nyerő taktika megkérdőjelezni a választások legitimitását.

Egy republikánus szenátor Shelley Moore Capito a téma kapcsán hangsúlyozta: nem hátra, hanem inkább előre kéne nézniük.

2. Képtelen a kompromisszumokra

Amikor elindult a 2016-os elnökválasztáson Trump egyik legnagyobb vonzereje az volt, hogy korábban nem tartozott a politikai elithez. A szavazói bázisa jelentős részt olyan emberekből állt, akiknek elege volt a demokraták és a republikánusok állandó csatározásaiból és végre egy friss hangra vágytak.

Csak hogy ma már Trump nem tudja hihetően előadni a kívülálló szerepét.

Ahhoz túl régóta benne van a washingtoni hétköznapokban. Emiatt viszont egyre látványosabb problémákat okoz, hogy nem hajlik a kompromisszumokra. Addig amíg a maga útját járó Trump népszerűsége az egekben járt a pártja persze szerette, mostanra viszont sokaknak Trump személye már inkább nyűg.

Az egykori alelnöke Mike Pence például teljesen szembefordult vele. Épp a napokban nyilatkozta, hogy Trump óriási hibát vétett, amikor tavaly január hatodikán felhergelte a híveit a Capitoliumnál, és 2024-ben nála egyértelműen lesz jobb alternatívájuk.

„Olyasvalakit szeretnék, aki egyesíti a pártot.” – ezt már egy republikánus szenátor Mike Rounds mondta a minap.

A politikusi véna hiányát mutatja, hogy Trump az utóbbi egy hetet főleg azzal töltötte, hogy - pusztán azért, mert kihívót lát benne - lehordta Ron DeSantist, pont azután, hogy a kormányzó Floridában történelmi győzelmet aratott a párt színeiben. Ami körülbelül ahhoz fogható mintha valaki akkor menne neki a helyi futballcsapatnak, amikor a gárda épp megnyerte az EB-t.

3. Bűnözőként tűnt fel a sajtóban

Az utóbbi két évben számos eljárás indult Trump ellen. Eleve egy szövetségi bűnügyi nyomozás igyekezett kideríteni, hogy Trumpnak miféle szerepe volt abban a támadásban, amely 2021 január 6-án érte a Capitoliumot.

Közben New Yorkban azzal vádolták meg, hogy manipulálta az ingatlanvagyonát érintő értékbecsléseket, azért hogy több millió dollárnyi pénzügyi előnyt szerezhessen. Az ügyei között, még egy nemi erőszakkal kapcsolatos vád is akadt.

Az igazi politikai atombomba azonban a félidős választások előtt három hónappal robbant: ekkor tartott razziát Trump otthonában az FBI.

A szövetségi nyomozók állítólag titkosított dokumentumokat is találtak a volt elnök floridai rezidenciáján.

Kérdéses, hogy erre a rajtaütésre miért másfél évvel azután volt szükség, hogy Trump távozott az elnöki posztról, mindenesetre ezaz eset is olaj volt a tűzre. Sok republikánus úgy értékelte, hogy Trump körül túl sok a dráma és szükség lenne egy olyan vezetőre, aki kevésbé „problémás”.

Legutóbb ennek a véleményének az egyik republikánus képviselő Mike Simpson adott hangot.

4. Az abortusz-kérdés

Trump még az elnöksége alatt gondoskodott róla, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróságban a konzervatív gondolkodású tagok többségbe kerüljenek. Ez volt az a testület, amely idén nyáron szövetségi szinten hatályon kívül helyezte az abortuszhoz való jogot. Ami azt jelenti, hogy a tagállamok dönthetnek arról, hogy miként szabályozzák az abortuszt.

Így könnyebb lett a korlátozása.

Számos republikánus, köztük Trump roppant mód örült a döntésnek – a volt elnök egyenesen Istennek tulajdonította a döntést – ám sok választó nem osztozott az örömükben.

A republikánusok és Trump egy olyan témába álltak bele, amely nem igazán népszerű: a Pew Research felmérése azt mutatta ki, hogy az amerikaiak 61 százaléka szerint a legtöbb vagy az összes esetben legális kéne legyen a terhességmegszakítás.

Nem véletlen, hogy a demokraták igyekeztek a félidős választások előtt hangsúlyozni, hogy

aki nem akar korlátozásokat az abortusz szabályokban, az szavazzon rájuk.

A félidős választásokkkal párhuzamban több államban is népszavazást tartottak az abortuszról és kiderült, hogy még a republikánus többségű Kentucky se kér a szigorításokból.

Bár az abortusz szabályozás elsősorban nem Trump miatt lett megbolygatva az idén, mégis ennek a fejleménynek kulcsszerepe lehetett abban, hogy a republikánusok és vele együtt Trump emberei a vártnál rosszabbul szerepeltek a kongresszusi választásokon, ami pedig végső soron a párt jó részét szembefordította az egykori elnökkel.