Hatalmas versenyképességi fordulat előszobájában vagyunk

Interjú2019. szept 18.BGA

A korábbi időszak a gazdaság stabilizálásáról szólt, most, hogy „ütésállók” lettünk, jöhetnek a további fejlesztések, átalakítások – nyilatkozta az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságstratégiáért és -szabályozásért felelős államtitkára a Növekedésnek. György László szerint az sem véletlen, hogy Magyarország nemzetközi összevetésben is rendkívül népszerű befektetési célponttá vált.

A Bloomberg innovációs indexe alapján nem szabad hátradőlnünk, javítani kell versenyképességünkön. Hogyan lehet még erősebb fokozatba kapcsolni?

A nagy kérdés az, hogy mit is értünk versenyképesség alatt. Hozzám az OECD meghatározása áll a legközelebb. Eszerint egy nemzetgazdaság versenyképessége a jólét fenntartható növelésének képességét jelenti. Vagyis azt mutatja meg, hogy egy ország mennyire képes olyan termékeket és szolgáltatásokat előállítani, amelyek a nemzetközi piacon keresettek, és ezáltal mennyire tudja lakosai reáljövedelmét tartósan növelni. A végcél ugyanis nem más, mint a lakosság életminőségének és jólétének biztosítása. Ebből a szempontból hazánk óriási eredményeket ért el az elmúlt 10 évben.

A költségvetés konszolidálásának, a Matolcsy György által elindított unortodox jegybanki válságkezelésnek köszönhetően a gazdasági növekedés mára pénzügyi értelemben fenntarthatóvá vált.

Mindennek köszönhetően a magyar gazdaság kevésbé sérülékeny, sokkal ütésállóbb, mint a korábbi világgazdasági lassulások, válságok előtt volt. Ha megnézzük a 2010 óta elért eredményeket, a számok tükrözik a fejlődést.

Miben kell előrelépnünk?

Az innovációs képesség, az eredményes kutatás-fejlesztés fontos elemei a versenyképességnek, Magyarország ezen a területen több összevetés szerint is lemaradásban van.

Miként tudjuk ezt ledolgozni?

Ezért fordítunk 2020-tól éves szinten 32 milliárd forinttal több forrást innovációra. Döntő jelentőségű feladat, hogy a többletforrás több kutatásban, több szabadalomban hasznosuljon, ennek megalapozása érdekében zajlik az innováció-termelő rendszereink megújítása, amely kedvező környezetet teremt az újítások létrehozásához és piacra viteléhez.

Milyen módszerekkel lehet ezt elérni?

Egyszerűen: mindenekelőtt abból indulunk ki, amit az ide tevékenységet telepítő vállalkozások döntéshozói gondolnak rólunk, hogy mi magyarok kreatívabbak vagyunk a világátlagnál. Továbbra is támogatjuk a világ élvonalába tartozó alapkutatásokat, de azt is látni kell, hogy a technológia gyorsan változik, és ezt a változást a 21. században a gazdasági élet szereplői indukálják. Ezért a tudomány, kutatás-fejlesztés és innováció finanszírozását úgy alakítjuk át, hogy még nagyobb teljesítményre ösztönözzük kutatóinkat.

Például?

A kutatóintézeteket közelebb visszük az egyetemekhez, az egyetemeket pedig a gazdaság szereplőihez, hogy valós piaci és társadalmi igények kiszolgálásán dolgozzanak, a világ élvonalába tartozó technológiát és ismereteket alkalmazva.

Amennyiben még versenyképesebbek szeretnék lenni, akkor az innovációs ökoszisztéma szereplői közötti együttműködés, átjárás biztosítására van szükség.

Ennek megfelelően a kormány egyetemközpontú innovációs ökoszisztémák létrehozásán dolgozik. Emellett a digitalizációs alapinfrastruktúra fejlesztésével biztosítjuk a 4. ipari forradalomhoz való sikeres alkalmazkodást.

A Business and Finance Summit 2019 konferencián azt mondta, kiugró eredmény, hogy nőtt a termelékenységünk. Ezzel lineárisan, hogyhogy nem ugrott meg a versenyképességünk?

A közismert és népszerű versenyképességi rangsorok elsősorban azt vizsgálják, hogy egy külföldi „járadékvadász” – és nem elsősorban termelő – vállalkozás mennyire érzi jól magát egy adott országban. Ez egy sommás megállapítás, de alapvetően erről van szó. Akik ezeket a toplistákat előállítják, megkérdezik ötven vállalkozás vezetőjét a több százezerből, és a soft, azaz a puha tényezők alapján vonják le következtetéseiket. Magyarország azonban éppen a hard, azaz a kemény gazdasági indikátorok terén lépett hatalmasat előre. Az említett gyakorlat különösen jellemző a WEF-rangsorra, és ennek ismeretében érdemes megítélni a megbízhatóságát is.

Ez a rangsor mit takar pontosan?

A World Economic Forum (WEF) Global Competitiveness Report nevű versenyképességi rangsora az egyik legismertebb versenyképességi értékelésnek számít világszerte. A módszer túlnyomórészt vállalatvezetői kérdőíves felmérésre épül, így nem ad megbízható, robusztus, a hasonló mutatókkal és a tényadatokkal konzisztens eredményeket. A 114 vizsgált részindexnek csak mintegy negyede (30 darab) támaszkodik objektív, hard mutatókra, míg a fennmaradó háromnegyedét szubjektív, puha mutatók alkotják.

Különösen korlátozott az eredmények országok közötti összehasonlíthatósága, így az egész világra vonatkozó rangsor nem tekinthető megalapozottnak, és ezért versenyképességi elemzésekhez csak kellő óvatossággal és kritikával alkalmazható.

Tehát várjuk a kedvezőbb és objektívebb rangsorokat?

Szubjektív rangsorok helyett inkább a valóságra koncentrálunk: ez pedig azt mutatja, hogy nagy valószínűséggel hatalmas versenyképességi fordulat előtt állunk. Nem szabad elfelejteni, hogy csúcstechnológiára építő beruházások valósulnak meg: az ipar által előállított hozzáadott értékben a high-tech szektor részaránya a 70 százalékot közelíti.

Ezzel az eredménnyel milyen a rangsorbéli helyünk?

Magyarország lehagyja Németországot, az USA-t, Nagy-Britanniát, Dánián kívül az északi országokat és Ausztriát. Mindehhez kiszámítható befektetési környezet társul, ennek is köszönhető, hogy az utóbbi évek külföldi beruházásai egyre fejlettebb technológiákat hoztak hazánkba.

Mostanra a high tech aránya a belföldi iparon belül a vizsgált országok közül Dánia után a második legmagasabb Európában és a világon.

Az ellen kívánnak valamit tenni, hogy a külföldi működőtőke-befektetés, azaz az FDI, ne csak a legnagyobb, exportorientált ágazatokba menjen?

Szó nincs róla. Nincs okunk ellenezni, hogy ezekbe a szektorokba érkezzen. Gazdaságstratégiai szempontból elsősorban az számít, hogy a csúcstechnológia ide jöjjön, ne pedig máshová, hogy legyen lehetőségünk tanulni a külföldi vállalatoktól, szakemberektől, hiszen ezáltal tudunk becsatlakozni a világgazdaság körforgásába.

Az volt a baj 2010 előtt, hogy olyan cégeket adtunk külföldi tulajdonba, amelyek nem a külső, hanem a belső piacokra termeltek. A járadékaikat itt szerezték, majd szinte az összes hasznot kivitték az országból.

Azzal semmi baj, ha az export piacokra termelő vállalkozások a megtermelt jövedelmük egy részét elviszik innen, hiszen az általuk generált exportból származó devizabevételek képesek fedezni a kivitt nyereséget. Azt sokkal problémásabbnak látom, ha olyan közcélt szolgáló stratégiai vállalatok, például közművek, repülőterek, de akár a bankszektor egésze is, külföldi tulajdonba kerülnek. Úgy gondolom, a kormányzat felismerte a kritikus infrastruktúra hazai kézben tartásának jelentőségét. Ezt a kényes egyensúlyt tekintem a patrióta gazdaságpolitika egyik alappillérének.

Ha már szóba került a külföldi és a magyar kapcsolat, a fél világot a Brexit tartja bizonytalanságban. Ön szerint mire számíthatunk itthon?

Minden válság egyben lehetőséget is teremt. Az nyilvánvaló, hogy Európa gazdasága gyengül azzal, ha a britek elhagyják az Uniót, hiszen kisebb lesz a közösség. Ez viszont szorosabb együttműködésre ösztönözheti a maradókat. Nézzük meg, hogy mennyire erősek most a kapcsolatok a V4 tagállamai között, vagy akár Magyarország és Németország között. Másrészt, ha a britek kilépnek, új országok kerülnek helyzetbe.

Egy tanulmány szerint London helyett Budapest lehet az új startup központ.

Ezt a The Economist is megerősítette: a kezdő, ám annál ígéretesebb fejlődés előtt álló vállalkozások számára a magyar főváros kiemelkedő célpont lehet.

Valóan ekkora fantáziát látnak bennünk? 

A számok magukért beszélnek. A magyar gazdaság ma az Európai Unió egyik legdinamikusabban bővülő gazdasága. A bruttó hazai termék öt százalékot meghaladó növekedése közel négyszerese az uniós átlagnak.