Hiába védik hősiesen az ukránok Bahmutot, egy fontos csatában alulmaradnak 

Az SVB bedőlése után Ön felvetette, hogy egy csődhullám, vagy jelentős tőzsdepánik akár a háború kimenetelére is hatással lehet. Hogyan?

Több összefüggést is látok. Egyrészt az amerikai politikai elitnek valamit reagálnia kell egy ilyen helyzetben, minél nagyobb a baj, annál aktívabban. Ez egy vezetési dilemma, mivel foglalkozzon Biden elnök, a bankpánikkal, vagy Ukrajnával? Ha otthon szaporodnak a problémák, kevesebb idő és figyelem jut a külpolitikára.

Ellenkező esetben a lakosság elégedetlensége erősödne, amit egyébként az orosz propaganda is meg tudna lovagolni. Ráadásul szeptemberben kezdődnek az előválasztások, Ukrajna támogatása gyorsan a perifériára szorulhat.

Bahmutban jelenleg is dúlnak a harcok. Mitől ilyen jelentős ez a kis ukrán város?

Nyilván mindkét fél számára szimbolikus jelentőséggel bír a csata kimenetele, ugyanakkor

a város az ukránok kettős védelmi vonalának egyik fontos bástyája. Ha elesik, már csak egy védvonal marad a támadók és a végtelen ukrán sztyeppe között.

Nem véletlenül mondta az ukrán szárazföldi erők parancsnoka, hogy Bahmut megtartása egyre fontosabb,  Zelenszkij elnök pedig azt, hogy Bahmut elfoglalása után újabb ukrán települések eshetnek el, ezért is fontos tartani a várost. Persze a legfontosabb ok ukrán részről inkább lélektani, nem akarják Bahmut elvesztésével indítani a tavaszi offenzívájukat. Ez a morál szempontjából rossz kiindulópont lenne, főleg úgy, hogy a harkivi és herszoni sikereket követő optimizmus mára elúszott.

"Miközben megdelejezve figyeljük a bakhmuti talajtornát, a háború valóban fontos eseményeire egy teljesen más hadszíntéren kerül sor, amiről érthetetlen vagy talán nagyon is érthető okokból, senki sem beszél" - posztolta a minap a Facebookon….

Igen, március 9-én az oroszok az idei év legintenzívebb légitámadását hajtották végre különböző rakétákkal, összesen több mint 90 csapásmérő eszközzel támadtak. Ami viszont újdonság volt, és erről írtam, hogy érthetetlen vagy talán nagyon is érthető okokból nagy csend övezi, hogy

az elfogások arányszáma ez alkalommal megdöbbentően alacsony, 30 százalék körüli volt, erről maguk az ukránok számoltak be.

A háború kezdete óta gyűjtöm ezeket az adatokat, és bár voltak köztük egészen komikus számok is, például előfordult, hogy több lelőtt rakétát jelentettek be, mint ahányat a támadók kilőttek, összességében az látszott, hogy az átlagos elfogási arány 55-60 százalék, ez most 30 százalék magasságába esett vissza.

Ez annak fényében különösen érdekes, hogy már igen modern nyugati légvédelmi eszközök - Patriotok, NASAMS-ok, Irisek és Gepárdok is dolgoznak Ukrajnában. Hogyan romolhatott ennek dacára az ukrán légvédelem teljesítménye?

Szerintem inkább az oroszok fejlődtek a korábbi támadásaikhoz képest. Látványosan több volt a bevetett eszközök között a kivédhetetlen Kindzsal hiperszonikus rakéta, ami egy új és drága eszköz, de a hagyományos rakétáikat is kreatívabban használják fel, például

a támadás előtt drónokat küldenek a célterületre, hogy azok felfedjék az ukrán tüzérség pozícióit és lekössék a meglévő légvédelmi kapacitást.

A felsorolt nyugati harceszközökről azt érdemes tudni, hogy integrált rendszerekben tudnak valóban hatékonyan működni. Úgy gondolom, hogy ezeket a rendszereket sikerült az oroszoknak megbontani, és túlterhelni. Az orosz légierő is kezd visszatérni a harctérre, mindez együtt azt mutatja, hogy az ukrán légvédelem elkezdett kimerülni.

Érdekes megközelítéssel állt elő a napokban demográfiai kérdéseket boncolgatva. Miért nagyobb ezen a téren az orosz erőfölény, mint gondolnánk?

A demográfiai kérdéseket általában le szokták azzal rendezni, hogy összehasonlítják Oroszország és Ukrajna lakosságát. Pofon egyszerű, fent van a Wikipédián, 143,4 millió fő áll szemben 43,79 millióval.

Ez így is több mint háromszoros különbséget jelent, és ma már nem is pontos, hiszen Ukrajna elvesztette a Krímet, és részlegesen négy megyét is, ezek lakosságával így már nem számolhat, emellett sokan dolgoznak külföldön, vagy a háború hatására hagyták el az országot.

Én viszont mélyebbre ástam és a korfákat is összehasonlítottam, a háborús törekvések szempontjából ugyanis nem mindegy, hogy húszévesekből, vagy nagymamákból van több. Az ENSZ steril adatait vetettem össze, és azt találtam, hogy

a 20 és 24 év közötti korcsoportokban kilencszeres az orosz túlerő, a következő sávban hatszoros.

Már most is azt láthatjuk, hogy Ukrajna kénytelen nagyon fiatal, vagy idős állampolgárait is a frontra küldeni, ami azt jelenti, hogy a hadrafoghatóság szempontjából leginkább potens generáció már ki lett merítve.

Képes lehet az élvonalbeli nyugati haditechnika ellensúlyozni ezt a hatalmas demográfiai különbséget?

Egy esetben igen, ha a háború egy viszonylag szűk frontszakaszra korlátozódik. Ha az ukránok egy kis területre tudják koncentrálni az összes nyugatról kapott harceszközt, akkor a minőségi fölény kiegyensúlyozhatja a létszámhiányt.

Ehhez azonban egy legfeljebb 10 kilométeres frontszakaszon kellene megvívni a háborút, miközben az oroszok ezt akár olyan mértékben széthúzhatják, mint a London és Barcelona közötti távolság. Így az ukrán haditechnika is elaprózódik, és olyan rések lesznek a pajzson, ahol már érvényesülni fog az oroszok számbeli fölénye. A demográfia egy olyan kőfal, amit igen nehéz  megkerülni.

Kicsit eltávolodva a háborútól, nemrég azt állította, a Nyugat külpolitikáját irányító liberális-internacionalista irányzat újabb hatalmas pofont kapott, a kapcsolatok helyreállítása Irán és Szaúd Arábia között a kínai diplomácia sikere és az amerikai diplomácia Waterloo-ja…

Nehéz lenne másképp látni azt, hogy a két közel-keleti ősellenség kínai közvetítéssel helyreállítja a diplomáciai kapcsolatait, amit ráadásul Pekingben jelentettek be. Jelen pillanatban azt látjuk, hogy a kínai befolyás elkezdi kiszorítani az amerikait a Közel-Keletről.

Az öböl menti arab államok nagyon érzékenyen reagálnak a gyengeségre, és most azt látják, hogy a nyugat figyelmét teljesen leköti Ukrajna. Kínát ezért relatíve erősebbnek látják, ezért most az ázsiai nagyhatalom söpörte be ezt a hatalmas diplomáciai sikert.

Mondhatni, ez lett Kína Ábrahám-megállapodása, ami egyben azt is jelenti, hogy az USA hagyományos szövetségesei, a szaudiak, a Nyugat és a Kelet közötti erőegyensúly változására reagálva az orosz-kínai-iráni blokk mellett tették le a voksukat.

És míg tíz évvel ezelőtt Obama elnök katasztrofális külpolitikája visszahozta az orosz befolyást a Közel-Keletre, most Biden elnök hasonlóan szerencsétlen manőverei és a rosszul átgondolt és végrehajtott beavatkozása a királyság örökösödési ügyeibe ugyanezt tette a kínai befolyással.